Menedékjog – a végtelen történet

A képet azért árnyalja, hogy továbbra is inkább tranzitországnak számítunk, az eljárás az esetek nagyobb részében nem jut el a végéig, az alanyai ugyanis különböző úton-módon korábban eltűnnek a hazai hatóságok szeme elől – jegyzi meg Peter Babiak, a bősi menekülttábor igazgatója. A nagyközségben megközelítőleg másfél évtizede működik menekülttábor, a Dunaszerdahelyi járásban hasonló létesítmény található Nagyszarván, és ilyen típusú tábor működik a Nagykürtösi járásban, Apátújfalun is.

Szabad mozgást lehetővé tevő táborokról van szó, ahol azt követően helyezik el az illegális határátlépőket, hogy túlestek az első meghallgatásokon, vizsgálatokon, és menedékjogért folyamodtak. A tábor elvileg maximum 90 napos átmeneti szállásként szolgál – a törvény értelmében a Migrációs Hivatal ez alatt köteles elbírálni a kérelmet. A határidő azonban kitolódhat, ha az önmagát menekültnek valló személy körülményei további vizsgálatot igényelnek, vagy ha a hivatal elutasító határozatot hozott – ilyenkor a kérelmező a kerületi bírósághoz, majd a legfelsőbb bírósághoz fordulhat. Ha mindenütt elutasították, újra indíthatja az egész eljárást, tehát a menedékjog kérelmezése akár végtelenbe nyúló történetté is válhat.

A bősi táborban is vannak olyan lakók, akiknek az ügye több mint egy éve húzódik. Az igazgató elmondja, esetükben egy törvénymódosítás lehetővé teszi az ún. kiegészítő védelem – vagy ahogy a szakzsargonban nevezik: „kis menedékjog” – odaítélését, ennek alapján egyebek között munkát vállalhatnak. Az álláskeresésben különböző civil szervezetek segítenek, a „bősiek” közül többeknek a nagyszombati autógyárakban találtak munkát.

Hogy milyenek a táborlakók kilátásai? Akik megkapják a menekültstátust, ezzel együtt okmányokhoz, tartózkodási engedélyhez jutnak. Letelepedhetnek Szlovákiában, vagy a szlovák útlevélnek köszönhetően próbálkozhatnak külföldön is. Az itteni beilleszkedésüket további hivatalok segítik. Zólyomban működik az a központ, amely az első hónapokban egyengeti a bevándorlók útját: munkát, szállást keres a számukra. Utána rajtuk áll, hogyan és merre boldogulnak. Ez az egyik lehetőség. Gyakoribb eset viszont a bevezetőben már említett „csendes eltűnés”. Ezt a módszert elsősorban az a réteg alkalmazza, amelyik eleve nem Szlovákiában szeretett volna lehorgonyozni. Úgy mennek tovább, ahogy hozzánk érkeztek – láthatatlan fuvarral, vélhetőleg embercsempészek segítségével. Persze az is megtörténik, hogy hetekkel, hónapokkal később ismét a bősi tábor kapujában állnak. Az EU tagországai, így Szlovákia is elfogadta a Dublini Egyezményt, amely szerint a menedékjog odaítélésére vonatkozó eljárást ott kell lefolytatni, ahol azt először elindították. Ezért aztán az a személy, aki nálunk akadt fenn a hálón, menedékjogot kért, majd továbbállt, később pedig másik EU-tagországban került a hatóságok látómezejébe, visszatoloncolják Szlovákiába – magyarázza Peter Babiak.

A bősi tábor az elmúlt másfél évtizedben olyan „csúcsszezonokat” is megélt, amikor 800-1000 menekült élt itt, és a vízi erőmű építésekor munkásszállónak felhúzott komplexumon belül öt épületet használtak. Jelenleg csak egy épületet bérel a Migrációs Hivatal, így sincs zsúfoltság, a lakók száma nyolcvan körül mozog. A családoknak saját lakóegység jut – 2 szoba fürdőszobával. A nők pillanatnyilag tízen vannak, a gyerekek tizenöten. A tábornak saját óvodája van, egy kislány a helyi szlovák alapiskolában tanul.

Az igazgató elmondja, fennállásuk óta nagyjából 35 állam polgárai fordultak meg náluk – a többség inkább gazdasági, mint politikai menekült. Gyakori vendégek az indiai szubkontinensről érkezők, a legkülönfélébb arab országok lakói és a szovjet utódállamok polgárai. Szerényebb számban, de afrikai menekültek is akadnak, továbbá volt már kubai és dominikai lakójuk is. Sőt, kért menedékjogot a táborban cseh és lengyel állampolgár is – nyilván megvolt rá a személyes okuk.

A nyomor nem elfogadható indok

Szlovákiában 2007-ben 2643-an kérvényezték a menekültstátust, ebből 1693 esetben leállították az eljárást, 458 esetben megalapozatlannak ítélték és elutasították a kérelmet. Menedékjogot mindössze 14 személy kapott, és 82 esetben döntöttek a más kategóriába tartozó kiegészítő védelem mellett. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) tavalyi jelentésben kritizálta a visszautasított kérelmek magas számát. A Migrációs Hivatal viszont tartja magát a 2007 januárjában életbe lépett törvényhez, amely szigorúan kiköti, hogy menedékjogot csak az kaphat, aki pl. háború vagy üldöztetés miatt kényszerült hazája elhagyására. A nem megfelelő anyagi körülmény nem tartozik az elfogadható indokok közé. A Migrációs Hivatal adatai szerint egyre kevesebben kérvényezik a menekültstátust. A szarvai menekülttábort pl. 2000-ben 150 fő befogadására tervezték, jelenleg pedig – információink szerint – mindössze 15-en laknak ott. Szlovákiába 2007-ben Pakisztánból érkeztek a legtöbben. Második helyen Oroszország szerepelt, több mint százan érkeztek Bangladesből, Irakból és Moldáviából is. (jom)