Melyik karácsony, ajándék Ön számára a legemlékezetesebb?

Nekem eddig az összes karácsonyom fantasztikus és mesés volt. Azok közé a gyerekek közé tartoztam, akik nagyon sokáig hittek a Mikulásban, Télapóban, Jézuskában és minden ilyesmiben. Dühös is voltam a tanítványaimra, hogy ők már nem hisznek benne, és nem is hajlandóak úgy tenni, mintha hinnének. Az eddigi karácsonyok közül a két utolsó nevezhető különlegesnek. A 2003-as azért, mert már tudtuk a kedvesemmel, hogy úton van a gyermekünk. Az ünnep minden egyes pillanatát, mozzanatát fokozottan éltem át még a szüleim körében, mindenre – fadíszítés, asztalterítés, ajándékozás – sokkal jobban odafigyeltem. Rögzíteni igyekeztem mindent, hogy később majd könnyebben fölidézhessem. Tisztában voltam azzal, hogy az a fajta igazi szülői karácsony, amelynek hangulata belém ivódott, véget ért, azok közül ez volt az utolsó. Idén nagy váltás következett. Új környezet, ugyanúgy mesés, mert már megvan a kisgyermek, mindent vizsgál, hangoskodik. Mintha arra ébredtem volna, hogy nagycsaládos vagyok. Sok gyermekkel körülvéve telik az ünnep, és ez szinte egyik napról a másikra történt. Fantasztikus érzés.

Szabó Ferdinánd pedagógus, Királyhelmec:

A felnőttkori ajándékaim közül semmit sem tudnék külön kiemelni, hiszen mostanság az ember olyan ajándékokat vesz és kap, amilyenekre tellik, illetve amilyenekre szüség van. Gyermekkoromban azonban a bátyámmal közösen kaptunk a szüleinktől egy elektromos autópályát, amely különösen emlékezetessé vált számomra. Nem az értéke miatt, hanem mert ahogy kicsomagoltuk, rögtön elkezdett vele közösen játszani az egész család, másrészt, ez volt az egyetlen olyan ajándék, amelyet nem sikerült előzetesen „kikutatnunk”. El sem tudom képzelni, szüleink hová rejthették akkor előlünk azt a nagy csomagot.

László Attila vállalkozó, Dunaszerdahely:

Több emlékezetes pillanat van, amit fel tudok idézni, és általában minden ajándéknak nagyon örültem, amit csak kaptam. Főleg gyermekkoromban voltak nagy meglepetések, akkor még hangulatosabbnak éreztem az ünnepeket. Felnőttként az embernek már egy kicsit más a hozzállása mindenhez. Ha lesz feleségem és lesznek gyermekeim, bizonyára visszajönnek majd az emlékek, érzések.

Oravec Péter egyetemista, Kassa: Gyakran kapok haszontalan karácsonyi ajándékot, mert szüleimnek és rokonaimnak általában nincs idejük vagy lehetőségük kipuhatolni, minek örülnék. Könyvet, CD-t vagy divatcikket ezért nem is mernek választani nekem, én pedig nem szívesen szabom meg, mit vegyenek. Akkor vagyok dühös, ha a felesleges és használhatatlan ajándék még drága is, vagy látni rajta, hogy az utolsó előtti pillanatban vették, csak azért, hogy vegyenek valamit. Csalódottságomat karácsony este igyekszem leplezni, mert nem akarok szomorúságot okozni az ajándékozónak. A borzalmas sálak, gicscses ingek és feliratos bögrék a kollégiumban szoktak „eltűnni”, és soha többé nem kerülnek elő.

(fm, leczo, jom, juk)