Mégse a szlovák neve alapján készítik el Dobfenek címerét

Dobfenek. A falunak a napokban megadatott, hogy két címer közül választhasson. Az eredeti lenne a harmadik, de az mind a mai napig nem került elő. Na, de kezdjük a legelej

Borbás Jenő, a mintegy 130 lelket számláló község polgármestere 2002 tavaszán megbízta az egyik pozsonyi céget, hogy kutassa fel Dobfenek eredeti címerét. A falu első embere így emlékszik vissza a történtekre:

– 2002 tavaszán egy ismert magánvállalkozó felajánlotta, hogy elfogadható áron lemezre festi falunk címerét, amelyet kifüggeszthetünk majd a falra. Amikor közöltem vele, hogy jó lenne, de még nincs a címerünk felkutatva, egy általa megbízhatónak mondott pozsonyi céget ajánlott, amelynek tulajdonosa meglepetésemre még azon a héten felhívott. Szerződést küldött, amelyet a testület kisebb módosítással elfogadott. Ennek értelmében a megbízott cég 2002 júniusáig felkutatja a falu eredeti címerét vagy új tervezeteket készít, az önkormányzat pedig 8 ezer koronával honorálja a fáradozását – mondta a polgármester.

A felek amilyen gyorsan megkötötték a szerződést, olyan gyorsan meg is feledkeztek annak tartalmáról, főleg ami az időpontot illette. A munka másfél évvel később, csak tavaly decemberben készült el, a jelképek kísérőlevelét pedig nem a művek alkotója, hanem a Szlovák Heraldikai Társaság titkára írta, és kész tények elé állította az önkormányzatot. Közölte a polgármesterrel, hogy Dobfenek címerét és zászlaját a heraldikai társaság elfogadta, és kérte a polgármestert, a lehető legrövidebb időn belül írásban közölje vele, hogy az önkormányzat melyik ülésén hagyta jóvá a falu szimbólumait. Hosszú és részletes magyarázatában a címertan hazai tudósa egyebek között a következőképpen tájékoztatta a testületet: „Dobfenek címere két jelképet tartalmaz, egyik a táj mezőgazdasági adottságaira, másik a falu nevére utal. Ezért a SZK Belügyminisztériumának heraldikai bizottsága javasolja az ekevas és a tölgyfaág ábrázolását.”

Nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a tölgyfaágacskákkal kapcsolatosan mire gondolt a levél írója. Kézenfekvő, hiszen Dobfenek szlovák elnevezése Dubno, és a név első szótagjának, a dub szónak a jelentése tölgyfa, nyilván ezért álmodta a tölgyfaágacskákat a címer közepére a jelkép megalkotója, a heraldikai társaság titkárának felesége.

De sokoldalas tanulmányában hiába dicsérte az egyébként valóban tetszetős címert a heraldikai bizottság nemzetközileg is ismert titkára, a helyi képviselő-testület nem fogadta el a magyarázatot mondván, szép a címer, csupán egy hibája van: semmi köze a településhez. A testület egyhangúan úgy vélekedett, hogy ha az eredeti címert nem sikerült felkutatni, és az újat a falu nevéből alkotják meg, ám legyen, de akkor a magyar nevét vegyék figyelembe, és legyen a címerben dob, ne tölgyfa.

– A tanácskozás után felhívtam a kivitelezőt, és tájékoztattam a testület döntéséről – folytatta a polgármester. – Nem örült a hírnek, és kérte a pénzét, amiért állítólag megdolgozott. Közölte, hogy a jelképeket a heraldikai társaság már elfogadta és bejegyezte, nehéz és főleg költséges lesz a dolgot visszacsinálni. Ügyvédet kerestem, aki megerősített igazunkban, ezután a címer elkészítőjének írásban válaszoltam valamennyi felvetésére. Később aztán mégis felajánlotta, hogy hajlandó javaslatunk alapján új címert rajzolni, és amennyiben az elnyeri tetszésünket, érdekünkben a heraldikai társaságnál is közben jár. Arra azonban nyomatékosan felhívta a figyelmemet, hogy javaslatainkat tényekkel, bizonyítékokkal kell alátámasztani, és a válaszai alapján úgy tűnt, a falu magyar neve nem tartozik ezek közé. Mivel Dobfenek csak 1948 után kapta a Dubno elnevezést, korábban szlovákul is Dobfeneknek majd Bubenecnek hívták, régi iratok között kezdtem kutatni. A ládafiában találtam rá arra a bírósági végzésre, amelynek alapján nagyapámnak be kellett vonulnia a szalánki munkatáborba és a feledi járásbíróság ezen a dokumentumon nagyapámat bubeneci lakosként tűntette fel. Aztán a polgároktól is kaptam régi iratokat, amelyeken szerepelt a falu 1920-as évekből származó pecsétje, szintén Bubenec felirattal. A dokumentumokkal aztán Pozsonyban személyesen felkerestem a megbízott cég vezetőjét, aki elismerte, hogy igazunk van. A napokban megkaptuk az új jelképeket, amelyeket a testület elfogadott. Hogy mi lesz a másik tervezettel? Ezt kérdezte a tervezet alkotója is, neki azt válaszoltam, hogy majd eladjuk.

A polgármester írásban tájékoztatta a címer készítőjét a képviselő-testület döntéséről, most tehát a heraldikai társaságon múlik, elfogadja-e a jelképeket. A falu természetesen megvárja a szerv hivatalos álláspontját, a képviselők azonban ülésükön úgy határoztak, döntsön bárhogy a heraldikai társaság, az iroda falára a dobos címer kerül. Ami természetes, hiszen a falu neve a történelméből fakad. Dobfenek az Árpád-kor végén már létezett, első birtokosa Dobzygh comes volt, tehát a község neve a Dob személynévből fakad. Ila Bálint szerint ez a település néhány száz méterrel távolabb feküdt, Dobszegnek hívták, a kataszteri térképeken a parcella ma is Faluhely néven szerepel. Dobfenek későbbi település, Dobszegről és Almágyról települtek oda, és a Gömör-kutató szerint arról kapta a nevét, hogy a határban egy széttaposott harci dobot találtak. A környékbeliek úgy mondták az új település lakóira: ott élnek, ahol a dob fenekét találták, állítólag így lett a falu neve Dobfenek.