Megmozdult a világ

Palackozott ivóvizet hoztak a Tangallét övező menekülttáborokbaFotó: Magyar Ökumenikus SegélyszervezetEgy-két nappal a földmozgás, majd a gyilkos szökőár után szerencsére megmozdult szinte az egész világ – legalábbis az a része, amelyik civilizáltnak tartja magát. Milliók maradtak fedél, élelem és víz nélkül, egyértelmű tehát, hogy segíteni kell. Az illúzió, hogy a világnak az a szeglete oly távol van, hamar szertefoszlott; szinte abban a pillanatban, amikor a sajtó hírül adta, mennyi európai turista vesztette életét, illetve tűnt el nyomtalanul a romok, az iszaptenger alatt.

Mindenkit megdöbbentett a látvány

Nem hiszem, hogy volna olyan, akit ne rázott volna meg a televíziók által szinte egyenes adásban közvetített katasztrófa látványa. Gyermekeiket veszített anyák, a szomjúságtól félájult, a kimerültségtől és éhezéstől jártányi erővel sem bíró emberek néznek ránk nap mint nap a képernyőről. A humanitárius szervezetek pedig naponta hangsúlyozzák: ami nálunk fölöslegként jelentkezik, illetve éppen nélkülözhető, az Délkelet-Ázsiában életeket menthet – legyen szó élelemről vagy akár néhány dollárnyi aprópénzről.

Amikor ezeket a sorokat írom, a világ országainak kormányai, segélyszervezetei, egyházai, illetve civil szervezetei tízmilliárd dollárt gyűjtöttek össze a katasztrófa áldozatainak megsegítésére. Sok ez, vagy kevés? Az emberéletnek nincs ára, de a térségben minden attól függ, milyen gyorsan ér célba az élelmiszer- és ivóvízszállítmány, menynyi szérum áll az orvoscsoportok rendelkezésére, meg tudják-e fékezni a járványokat.

Nem lehet tehát kérdéses, adakozzunk-e vagy sem.

Magyarok az elsők között

Miképp érik meg a következő napot meg az azt követőt? ČTK/AP-felvétel Akár jóleső érzéssel is eltölthet bennünket, hogy a magyarok az elsők között érkeztek a természeti katasztrófa sújtotta övezetbe. A Magyar Baptista Szeretetszolgálat munkatársai, illetve orvoscsoportja már december 27-én a helyszínen volt. Ők azok, akik fennállásuk nem egész egy évtizede alatt 7 háborús helyszínt megjártak – a Csecsenföldtől kezdve Kambodzsán, Észak-Koreán át Nyugat-Szaharáig. A Srí Lankán tevékenykedő Tisch Ferenc főképp a térség árváival foglalkozik, míg Indonéziába orvosok egy csoportját küldték.

„Két területet ölel fel jelenlegi tevékenységünk – tudtam meg Debreczeny Istvántól, a szeretetszolgálat médiareferensétől. – Azon kívül, hogy már meglévő és működő árvaházakat támogatunk Srí Lankán, megkezdtük egy magyar árvaház megépítését is. Úgy tűnik, hogy munkatársaink fáradozását siker koronázza, mert megtaláltuk a megfelelő épületet. Gyűjtési akciónk sikerének köszönhetően megvalósíthatjuk tervünket, hogy mintegy ötszáz–ezer gyermeknek biztosítsunk otthont és magas szintű ellátást, gondoskodhassunk iskoláztatásukról is. De emellett fut az örökbefogadási programunk is, amely arról szól, hogy a világ bármely táján élő személy képletesen örökbe fogadhat egy-egy ott élő gyermeket, akit aztán minden hónapban anyagilag támogat (bővebb információ a www.fogadjorokbe.hu honlapon, a magyar árvaház számlaszáma pedig 117 36 082 – 200 552 46 – a szerző megj.).

Köszönhetően annak is, hogy elég hamar léptünk, elmondhatom, a segélyek szervezése és célba juttatása terén jó helyzetben vagyunk. Elsőként a helyi baptista közösséggel, majd az ENSZ ifjúsági szervezetével vettük fel a kapcsolatot; nekik köszönhetően a logisztikai problémák sokaságát sikerült megkerülnünk. ĺgy biztosak lehetünk abban, hogy szállítmányaink a megfelelő időben a megfelelő helyre kerülnek.”

Ugyanott, mégis más területen tevékenykedik az 1991-ben alakult Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Munkájukról Fekete Dániel sajtóreferens adott felvilágosítást.

„Két fő területen fejtünk ki tevékenységet – mondja. – Az egyik a hazai szociális segítségnyújtás: Magyarországon tizenhat intézményt működtetünk folyamatosan, főképp a családoknak és a hajléktalanoknak segítünk. Másik fő tevékenységi területünk egy nagyon sokrétű nemzetközi munka. Már a Romániából érkező menekülthullám idején megkezdtük tevékenységünket, de a világ számos területére eljutottunk, például Csecsenföldre. Az Észak-Kaukázusban folyamatosan működő, bejegyzett irodánk van. Főképp menekülttáborok ellátásával, iskolák, árvaházak újjáépítésével foglalkozunk, tehát a gyorssegélyezésen kívül kivesszük a részünket a hoszszabb távú fejlesztésben is. Csak egy példát említek: Afganisztánban 1991-től kilenc iskolát építettünk újjá és két egészségügyi központot adtunk át. De említhetném az iraki háborút vagy a balkáni konfliktust is; ezekbe a térségekbe szintén juttattunk segélyeket.

Válságstábunk a délkelet-ázsiai katasztrófa után azonnal összeült, így már december 29-én megérkeztünk Srí Lankára. Az első segélyszervezetek között voltunk tehát jelen. A mintegy másfél tonnányi gyógyszersegélyt Srí Lanka északi, keleti és déli partvidékén osztottuk szét, majd palackozott ivóvizet, illetve személyi higiénés csomagokat a Tangallét övező menekülttáborokban. Jelentős munkát végeztek dolgozóink a szökőár által eltömített, szennyeződésektől megfertőzött kutak tisztítása, illetve új vízpumpák beszerzése során.

Itt említeném meg, hogy szerveztünk a továbbiakban is részt vállal a katasztrófa következményeinek felszámolásában – mégpedig egy három hónapos gyors segítségnyújtással, illetve egy tizenkét hónapos újjáépítési programmal. Ennek során lakóházak, közösségi épületek újjáépítésében veszünk részt, de folytatni kívánjuk a rehabilitációs munkánkat is. Aki úgy érzi, hogy segítséget szeretne nyújtani, pénzadományt a 11705008-20464565-ös OTP számlaszámra utalhat.”

Szlovákiai mentősök a helyszínen

A bősi központi mentőszolgálat csapata január 6-án jutott ki a katasztrófa sújtotta térségbe, és a hét végén tért vissza – tudtuk meg Culka Jánostól. „A mentőszolgálatnak sok tapasztalata van e téren – mondta Culka – hiszen alakulataink dolgoztak már árvíz vagy földrengés sújtotta területen.”

A Človek v ohrození – Veszélyeztetett Ember Polgári Társulás egyike azoknak a szlovákiai szervezeteknek, melyek a világ több országában is dolgoznak; főképp ott, ahol háború, illetve természeti katasztrófa pusztított. Építettek iskolát Koszovóban, de az iráni földrengés sújtotta övezetben, Bám közelében is. Andrej Bán fényképész-publicista, a társulás elnöke szerint jó esélyük van arra, hogy aktívan részt vegyenek a délkelet-ázsiai hosszú távú segélyezési programban. „Társulásunk a természeti katasztrófát követő második napon, december 28-án vette fel a kapcsolatot a bősi székhelyű Központi Mentőszolgálattal – mondja Andrej Bán. – Ekkor tudtam meg Culka Jánostól, hogy ők már megkezdték a gyűjtést. A Človek v ohrození – Veszélyeztetett Ember Polgári Társulás azonnal ötvenezer koronát különített el számukra, és ekkor határozott úgy a vezetés, hogy addig nem nyitunk számlát, míg a mentőszolgálatnak össze nem gyűlik a kiutazáshoz szükséges, mintegy egymillió korona. A kormány ugyanis arra hivatkozva, hogy tőlük senki nem kért mentőalakulatokat, nem adta meg nekik ezt az összeget. Megjegyzem: ez féligazság, hiszen a világ számos országának kormánya maga ajánlotta fel, hogy mentőket küld. Bár ez két hét távlatából úgy tűnhet, hogy nem jó döntés volt, azért mégis eredményesnek bizonyult, hiszen a mentők végül is eljutottak a helyszínre.

A polgári társulás január 3-án tette közzé, hogy gyűjtést szervez; a 266 052 0502/1100-as számlán – melyre továbbra is várjuk az adományokat –, s egy héten belül mintegy nyolcmillió korona gyűlt össze, ennek jó része SMS-ekből. A célunk az, hogy amint logisztikailag is megoldódik a segély útja, hoszszabb távú fejlesztésbe kezdünk; ez alatt valamilyen közintézmény – például iskola vagy kórház felújítását kell érteni. E téren vannak tapasztalataink.”

A hazai politikai elit címére Andrej Bán megjegyezte: nem reagáltak kellő gyorsasággal, ami annak tulajdonítható, hogy – kis kivétellel – túlságosan belefeledkeztek az itthoni problémákba. Pedig nem ártana, ha az ország határain túlra is látnának.

Segélyezési verseny?

Időközben a miniszterelnök is beismerte, hogy kormányszinten megkésve kezdtek el foglalkozni a délkelet-ázsiai segélyezéssel, ám a miniszterek némelyike időben megtette a szükséges lépéseket. A bősi mentők kiutazása kapcsán pedig hozzátette: nem az a fontos, honnan szereztek pénzt, hanem az, hogy ott vannak. Diplomáciai és protokolláris lépések nélkül a kormány állítólag tehetetlen.

Az ígéretek sorsa az, hogy vagy betartják őket, vagy sem – sommázhatnám a délkelet-ázsiai helyzet kapcsán, arra utalva, hogy szinte nincs is olyan kormánya a világnak, amelyik ne ígért volna milliókat. Az élen hagyományosan az Egyesült Államok jár; a világ eme nagyhatalmának lakosai az egyik közvélemény-kutatás eredményei szerint meg vannak győződve arról, hogy hazájuk az ország éves költségvetésének egynegyedét a szegény államok segélyezésére fordítja (mások szerint csupán a költségvetés egy százalékának az egynegyede lehet ez az összeg). Bárhogy legyen is, tény, hogy az afrikai államok a mai napig nem kaptak egy centet sem a Bush által beígért évi ötmilliárd dollárból, és tény az is, hogy az Európa Unió évente lényegesen többet fordít a harmadik világ megsegítésére, mint az USA.

A lényeg az, hogy a segély idejében a megfelelő helyre kerüljön – és e téren a többéves gyakorlattal, jól kiépített hálózattal rendelkező, potokolláris szabályok által nem kötött civil szervezetek, illetve egyházak rendelkeznek tapasztalatokkal. Segítsünk tehát, ha segíthetünk!

Visszaküldik a mentőosztagot

Pozsony. Néhány héten belül újabb mentőalakulatot küld Szlovákia a katasztrófa sújtotta Srí Lankára – közölte Culka János, a bősi osztag vezetője. A következő út előtt ismét anyagi támogatásra, valamint Srí Lanka írásos meghívására kell várni. Culka bízik benne: legfeljebb két héten belül ismét útnak indulhatnak.

A kérést Ľubomíra Károlyiová, Srí Lanka tiszteletbeli nagykövete már szóban jelezte, s egyben megköszönte a szlovák–magyar csapat segítségét. „A katasztrófa sújtotta vidékeken a helyreállítás viszont több időt vesz igénybe. Hogy a segítség 100 százalékos legyen, újabb és újabb mentőakciókat kell szervezni” – vélekedik Károlyiová.

A mentőosztag nyolc napig tevékenykedett Srí Lankán. „A munkájukhoz használt különösen erős fertőtlenítő oldat miatt – egészségi okokból – tovább nem dolgozhattak volna” – pontosított Culka. A rendelkezésükre álló több mint 600 liter szert 12 épület – korház és iskola – fertőtlenítésére használták fel. (dp)