Megfojt-e bennünket a mesterséges intelligencia?

A Castle Café érsekújvári kávézóban Juhász Katalin, lapunk munkatársa faggatta H. Nagy Péter irodalomtörténészt, kultúrakutatót, a Selye János Egyetem tanárát és Zolczer Péter informatikust arról, miért a mesterséges intelligencia (MI) jelenti a legnagyobb kockázatot.

Felvétel is készült

A Ma Populáris Kultúra Kutatócsoport tagjaival készült beszélgetésről felvétel is készült, amelyet teljes terjedelemben a jövő hét folyamán tekinthetnek meg az érdeklődők az Új Szó honlapján. A rendezvényen részt vett Nyerges Csaba, a napilap főszerkesztője és Sidó H. Zoltán főszerkesztő-helyettes is. A húsba vágó téma iránt nagy volt az érdeklődés a közönség részéről, amit Juhász Katalin örömmel nyugtázott. „A mesterséges intelligencia sokak szerint veszélyezteti a művészeteket és a kultúrát, sokak szerint teljesen meg fogja változtatni. Nem tudjuk, mi lesz fél év múlva, vagy egy év múlva. Egy csomó művészeti ág veszélybe került. Mások meg azt mondják, hogy ez egy nagyon jó segédeszköz a kultúra számára. Én az optimista pólómat vettem fel ma, remélem, segíteni fog” – oldotta valamelyest a témából adódó feszültséget Juhász Katalin, az est háziasszonya, aki idén január végén jelentkezett be először a ChatGPT-re. Köszöntötte H. Nagy Pétert és egykori tanítványát Zolczer Pétert, akik mélyreszántóan foglalkoznak a témával.

„Tavaly novemberben hozták létre az első változatot, lényegében már akkor felfigyeltünk rá. Az MI-vel kapcsolatos kultúrakutatás azonban régebbi keletű, nyilván az informatikai, illetve a technológia zónában is. Ami most zajlik, az viszont nagyságrendekkel gyorsabb folyamat, mint amivel számítottunk. Valószínű, hogy ez sokkolja azokat, akik eddig az MI-vel kapcsolatos kérdéseket sokkal később értelmezték, vagy figyeltek fel rá” – hangsúlyozta H. Nagy Péter. Kitért arra is, hogy a spekulatív fikció bizonyos ágazataiból már korábban értesülhettünk a témáról. Az MI, mint egy jövőt átalakító tényező a sci-fi különféle változataiban egy alapkérdésnek számít.

Juhász Katalin megjegyezte, hogy már most úgy érzi, egy sci-fi-ben él, és arról kérdezte a vendégeket, milyen fontos kutatási eredményekre jutottak a tudósok, hogy januártól hirtelen bárki számára hozzáférhetővé tették a chatbotot. „Igazából a nagy meglepődés akkor jött, amikor a kutatók rájöttek arra, hogy nem kell tudnunk pontosan, hogyan működik az emberi tudat ahhoz, hogy létrehozzunk valami olyat, ami nagyon hasonló kimeneteket tud adni, mint az emberi tudat. Lényegében rájöttek arra, hogy ha bizonyos mennyiségű adatot különböző típusú algoritmusokkal megspékelnek, létrehoznak egy olyan nyelvi modellt, amely képes szimulálni az emberi tudatot. Képes olyan válaszokat adni, amelyekből nehéz eldönteni, hogy egy élő ember, vagy egy robot válaszol” – mondta Zolczer Péter.

A műsorvezető saját tapasztalatából is kiindulva megjegyezte, hogy a ChatGPT egy ismeretanyagra támaszkodó, információs anyagokat tároló és gyűjtő rendszer, amely az emberi kommunikáció eszközével társalog velünk. Olyan kérdéseket kell neki feltennünk, mintha egy másik emberrel leveleznénk. Lemásolja a humán gondolkodási és információs rendszereket, de semmi köze a tudathoz, vagy a lélekhez. Zolczer Péter ezt azzal pontosította, hogy a ChatGPT válaszai attól is függnek, mi milyen válaszokat szeretnénk kapni. Ha azt szeretnénk, Shakespeare stílusában válaszoljon, akkor úgy tesz, ha azt kívánjuk, robotként válaszoljon, azt fogja tenni. Szó esett a mélytanulásról is (deep learning), amely során a neuronhálózatok segítségével próbálják szimulálni az emberi agyban tanulás közben lejátszódó folyamatokat. Ennek lényege a bejövő adatok minőségétől és mennyiségétől függ.

Tegyünk fel kérdéseket

„Nem az történik, hogy ha mondjuk megkérdezzük tőle, melyik a Föld legnépesebb országa, felmegy a Google-ra, hanem a meglévő adatok összességéből összehasonlítások és statisztika alapján adja meg azt a választ, amit az ő algoritmusa a legkevésbé hibásnak vél. Az eredmény alapján a legkevésbé hibás adat lesz a helyes válasz, ezt kapjuk tőle” – egészítette ki az elmondottakat Zolczer Péter.

A beszélgetés során az is kiderült, hogy mi magunk is segítjük, fejlesztjük az MI-t a „tanulásban“. A szakember kiemelte: rendkívüli sebességgel fejlődik a rendszer, nemcsak az általunk feltett kérdések miatt, hanem annak hatására is, hogy további adatokat táplálnak bele.

Hosszasan idézhetnénk még a beszélgetésből, de sokkal érdekesebb, ha olvasóink meghallgatják a teljes terjedelemben közölt videófelvételt az érsekújvári találkozóról, ahol a közönség például azt is megtudhatta, melyek azok a szakmák, amelyek idővel végleg eltűnhetnek és gépileg pótolhatóak. Döbbenetes dolgok hangzottak el. „Régebben az embernek évei voltak arra, hogy egy új technológiát elsajátítson. Jelenleg konkrétan olyan helyzetben vagyunk, hogy amit most kimondtam, az már most nem érvényes, mert valami újabb jött létre azóta. Ez az idő, ami alatt be kell építenünk ezt az új technológiát az életünkbe, olyannyira rövidül, hogy valójában nem tudunk majd lépést tartani. A művészek lázadása érthető. Indokoltak a szerzői jogokkal kapcsolatos félelmeik. Az MI betáplált adatokkal dolgozik. Az adatokat, mivel ez kutatási területnek számít, felhasználhatják. Az MI-nek betáplálhatunk olyan fotókat, festményeket, dalszövegeket, amik szerzői jog alá esnek, mivel kutatást végzünk. Fel is használják ezeket profittermelésre, de maga a szerző ebből nem lát pénzt” – mondta Zolczer Péter.

Az estébe nyúló izgalmas beszélgetésből kiderült, hogy a jelenlévők nyitottak az MI-re, ugyanakkor tartanak attól, hogy elértéktelenedik az emberi alkotás, ha az adott művész által megálmodottak, létrehozottak gépi szinten pótolhatók, lecserélhetők.

A kávéházi beszélgetést követően még hosszasan társalogtak a résztvevők. Jócskán felgyorsult világunk olyan tempót diktál, amivel nem biztos, hogy tartani tudjuk az iramot. Az MI tudástárának fekete dobozába ugyanis senki sem lát bele. Juhász Katalin végezetül elmondta, kísérletezhetünk az MI-vel, de majd ha egy év múlva visszahallgatjuk, vagy visszaolvassuk ezt az érsekújvári beszélgetést, valójában akkor látjuk majd meg, mire jutottunk.