Megállíthatatlan a fecskék pusztulása

Nem hiába mondják, hogy a fecske társas lény, hiszen kifejezetten keresi az ember és állat közelségét. A füstifecske ott rak fészket, ahol emberek és állatok élnek szimbiózisban. Kilencven százalékban legyekkel táplálkozik, étrendje maradék tíz százalékát pedig szúnyog és egyéb repülő kis rovarok alkotják. A néhai istállók és háztáji gazdaságok ideális feltételeket teremtettek a fecskék fészekrakásához, mert minden adva volt: az istálló időjárástól védett belseje, az állatok által bevonzott elegendő rovar és légy, valamint az ember közelsége, aki nem irtotta, hanem védelmet nyújtott a fiókáknak.

Egyre kevesebb a fecske

Azt, hogy az utóbbi években jelentősen megcsappant a fecskepopuláció, egyértelműen az ember idézte elő. Peter Lipovský, a Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ) projektmenedzsere, természetvédő szerint a csökkenés drámai, a legtöbb helyen 50–80 százalékkal kevesebb fecske él és fészkel.

„Minden egyes madárfaj túléléséhez elsősorban a fészekrakáshoz szükséges feltételeket kell megóvni vagy megteremteni. A fecskéket illetően nemcsak megszüntettük az eredeti életterüket, hanem még azt a keveset is, amit pótlásként próbálnak az utódok felneveléséhez előteremteni, még azt is könyörtelenül tönkretesszük. Leverjük a fészkeiket, mert a gondozott zöld pázsithoz és egyenletesre nyírt tujafák sorához nem illik a fecskeürülék és a fészektapasztás rendetlensége. Ha ez így megy tovább, hamarosan elérkezik az utolsó fecske napja” – mondja szomorúan a természetvédő. 

Fontos a fajfenntartás

Az emberek annyira bíznak a technika és technológia előrehaladásában, hogy úgy gondolják, ez mindent meg fog oldani. Csodálják a robotikus méhet, amely képes lesz a virágok beporzására. Meg vagyunk győződve arról, hogy nincs szükségünk a természetre, hiszen a technika mindenre talál megoldást. Azt, hogy amit a természettől ingyen megkapnánk, ahhoz a technikai vívmányoknak óriási mennyiségű energiaforrásra van szüksége, nem nagyon tudatosítjuk.

„Szerencsére az a tapasztalatunk, hogy ha az embereknek elmagyarázzuk, miért fontos, hogy például ne falazzák be a panelházak réseiben fészkelő molnárfecskéket, vagy miért fontos, hogy a balkonon fészket rakó sólymot vagy baglyot ne borítsuk ki fészkestül, nagyon befogadóan és megértően reagálnak”

– folytatja Lipovský.

Hihetetlenül hangzik ugyan, de a természetvédők szerint már az, hogy egyetlenegy fecskepárnak megadjuk a fészekrakás lehetőségét, kulcsfontosságú lehet a fajfenntartásban, hiszen lehetséges, hogy széles környéken ez az egyetlen fecskepár, és ha leverjük a fészkét, azon a környéken meg is pecsételtük a fecskék sorsát. 

Az ember közelében

„A Kárpát-medencében leggyakoribb  »háziállatok«, a molnár- és füstifecskék, annyira kötődnek az emberhez és a környezetéhez. Például Balatonfüreden egy strand bejáratának az óriási aulájában, több mint száz fecskefészket számoltam össze. Azon a helyen, ahol állandó volt a zsivaj és a zaj, ahol emberek ezrei hömpölyögtek napontaˮ – magyarázza Izsák József természetgyógyász és amatőr ornitológus. Azonban nemcsak az ember tizedeli a fecskepopulációt, a klímaváltozás és a megváltozott légnyomási állapotok is hatással vannak rájuk, hiszen míg valamikor egy nyári zápor után fecskerajok cikáztak alacsonyan a föld felett, ilyet ma már évek óta nem lehet tapasztalni. Azt, hogy a fecskére háziállatként tekinthetünk, mi sem bizonyítja jobban annál a történetnél, amit Izsák József tapasztalt a tavaly nyáron. „Csak úgy üldögéltem a teraszon, amikor alig fél méterre elrepült előttem egy fecske. Addig röpködött, egyre lejjebb és lejjebb szállva és egyre közelebb hozzám, amíg felálltam, hogy lássam a fecskefészkeket az eresz alatt. Az egyikből kilátszott egy fecske farka, amit rendben találtam, de a fecske állandóan körözött körülöttem, egészen addig, amíg felmásztam a létrára és ellenőriztem a fészket. Az történt, hogy mivel a fecske kétszer is költ a nyári időszakban, ebben az egy pici fészekben ott voltak a frissen kikelt fiókák, de bezsúfolódott az előző költés hét madara is, és beszorultak mindannyian. A pici fiókákat sajnos már nem tudtam megmenteni, de a hét kis fecskét egyenként kivettem és ezek megmenekültek. A mamájuk pedig egy köszönő kör után elrepültˮ – meséli a történetet Izsák József.

Elfogadni a fecskéket

„Egész évben folyamatosan kell gondolnunk azokra a természetes dolgokra, amelyek örömet okoznak nekünk, és mindent összefüggéseiben kell látnunk. Legyen szó a természet tavaszi ébredéséről, vagy a madarak csicsergéséről. A madár élőlény, velejárója az ürülék, a piszok, amit fészekrakásával okoz, cserébe viszont tavasztól őszig élvezhetjük a természet adta zenebonát és a madarak áldásos hatását, hiszen aprólékosan kicsipegetik a kártevő és kellemetlen rovarokat. Mindig mindenhol a természetességhez vonzódunk, még utazásaink során is. Nem tudok olyanról, hogy egy utazási iroda egy lebetonozott többhektáros ipari komplexumba szervezne kirándulást. Ezért őrizzük meg és élvezzük azt, ami adott itthon, közvetlen környezetünkben. A világban is a sokféleséget keressük, óvjuk hát meg azt, ami itt van a házunk előtt” – zárta Peter Lipovský természetvédő.

Csak engedéllyel

Jozef Lengyel zoológus, a Szlovák Állami Természetvédelem, Dunai Berkek Tájvédelmi Körzet dolgozója arra figyelmeztet, hogy a természetvédelmi törvény értelmében tilos eltávolítani, vagy megrongálni a fecskefészkeket, mert védett madárfajról van szó. „Sajnos csak nagyon kevesen kérnek hivatalos úton engedélyt akkor, ha el akarják távolítani a fecskefészkeket. Az elmúlt öt évben tudomásom szerint ezt csak a komáromi járásbeli Ógyallán lévő sörgyár kérelmezte, és legutóbb a naszvadi ipari park vezetése. Nem minden esetben adjuk meg a szükséges engedélyt a fészek leverésére. Az esetek mintegy 90 százalékában engedély nélkül távolítják el a fészkeket” – magyarázza Jozef Lengyel.

Vadásznak rájuk

Riflik Zsolt, ahogy magát meghatározza, hobbiornitológus, természetvédő, Gútán él.

„Úgy el van rontva a világ, ahogy van, és ez a fecskéken is visszatükröződik. A környékünkön is rossz a helyzet, de úgy általában is. Nemcsak a fecskéknél okoz az emberi tevékenység problémákat, hanem máshol is. A fecskéknél a legnagyobb baj, hogy nincs annyi helyen háziállat, mint régebben, ezáltal kevesebb a rovar, tehát nincs mivel táplálkozniuk a fecskéknek, ez egy láncreakció. Valamikor szinte minden háznál tartottak sertést, baromfit. Ha most végigmegyek az utcán, talán két-három háznál van háziállat, ott van néhány fecskefészek. Elsősorban tehát rovarevő madárként veszélyeztetett a fecske. Az útépítésű házakon nem mutat jól a fecskefészek, az emberek nem szeretik, ha az udvarukba piszkítanak a madarak, leverik a fészkeket. Ezen kívül a Közel-Keleten vadásszák a vonuló madarakat, tömegével irtják őket. Ezek együtt vezetnek oda, hogy drasztikusan lecsökkent a számuk. A világ folyamatos alakulása miatt általában minden állatfajnak, így a fecskéknek is új élőhelyet kell keresniük. Akinek egy pici kötődése van a természethez, ezt észreveszi és sajnálattal tudatosítja, hogy eltűntek nemcsak ezek a madarak, hanem nagyon sok más faj is. Az egyszerű halandó ember azonban nem tud mit tenni ellene” – sorolja a problémákat Riflik Zsolt. 

Eltűnnek a madarak

A természetvédő úgy véli, az ész nélküli szúnyogirtás is hatalmas károkat okoz. „Valamilyen szinten megértem, hogy fontos, de ha lepermetezik a rovarokat, az akkora katasztrófa, hogy az ember fel sem képes fogni, mit okoz vele, hiszen nemcsak a szúnyogok pusztulnak el, hanem sok más rovar mellett például a méhek is. Ez ugyancsak egy láncreakciót indít. Az ember annyira elkényelmesedett, hogy csak akkor tér észhez, amikor már késő, például amikor teljesen kipusztul egy fecskefaj. Azt hiszi, bármit megtehet, mert megvannak hozzá a feltételek: van vegyszer, lefújhatjuk a szúnyogokat, nem fognak zümmögni” – fogalmazott.

Konkrét számot nem tudott mondani a természetvédő, de úgy véli, több millió madár pusztult el az utóbbi években. „Magyarországon készült egy felmérés tavaly, amelynek alapján kétmillió fecske hiányzik országos szinten az elmúlt tíz évhez képest. Az elszántabb állatvédők szinte kétségbeesve szeretnék megoldani ezt a gondot, ezért műfészkeket is szerelnek fel. Ez nagyon szép dolog és jól hangzik, de már messze a katasztrófán túl vagyunk, szerintem visszafordítani már nem lehet. A nálunk két leggyakoribb faj a molnárfecske és a füstifecske, vagy ahogyan sokan ismerik, a villásfarkú fecske. Régebben a füstifecske volt többségben, a molnárfecskéből volt kevesebb, mostanra viszont megfordult ez az arány. Az elmúlt tíz évben szinte teljesen eltűnt például a túzok. Korábban ezrével élt mindenfelé, most egy helyen van az országban, Pozsony mellett. Kamerákkal figyelik, etetik őket, hogy ne pusztuljanak ki teljesen. A legnagyobb ellenségük a quadosok, a motorosok, állandóan zavarják őket, megszűnik az élőhelyük, nem tudnak létezni. A szalakóták a kétezres évek elején költöttek utoljára Martos környékén, azóta nincs szalakóta mifelénk. A gólya ugyancsak veszélyben van, évről évre egyre több fészek marad üresen” – sorolta Riflik Zsolt. 

Megállíthatatlan pusztulás

A madármentést több polgári társulás vállalta fel, a Szlovák Ornitológiai Társaság is foglalkozik ezzel, de sajnos a fecske annyira sérülékeny faj a táplálékhiány miatt, hogy megállíthatatlan a kipusztulás folyamata.

„Ha a hatalmas mezőgazdasági területeket évente többször lepermetezik, még az utolsó hitvány tücsök is elpusztul, sterilre mérgezik a földeket”

– tette hozzá Riflik Zsolt.

A megfigyelések alapján a múlt héten néhány fecske már hazaérkezett. A Szlovákiára vonatkozó adatokat a birding.sk oldalon lehet megtekinteni, ahol egyéni megfigyeléseket töltenek fel természetvédők. 

(sk, száz, mb)