Medvesalján okkal hittek egy politikus ígéretének

Ebéd előtti kézmosás – a vizet még mindig vödörből merik, pohárralA szerző felvételeiAz elmúlt három évtized alatt ugyanis az ellenőrök folyamatosan ezzel riogatták a szülőket. Nem is csoda, hiszen minden alkalommal annyi hiányosságot találtak, hogy az óvodát bármikor bezárathatták volna. Már megnyitásának évében is, amikor az épület még „fénykorát” élte. Azt kifogásolták, hogy nincs az udvaron fürdőmedence, azaz pancsoló.

Hogy a családi házban kialakított óvodában 1971-ben, tehát az induláskor még nem voltak szociális helyiségek és a szobákat péterkályhákkal fűtötték, nyilván még nem szúrt szemet a tisztiorvosoknak. Ma azonban már igen, mivel az elmúlt harmincegy év alatt ezen a téren az óbásti óvodában nem változott semmi. Sőt, inkább romlott a helyzet. Szlovákiában manapság kevés oktatási intézmény „dicsekedhet” például azzal, hogy a gyerekek még mindig kinti WC-re járnak, kézmosáskor bögrével merik egymás kezére a vödörből a vizet, vaskályhákkal fűtenek, a pincehelyiségben megfőzött ebédet a szakácsnő lépcsőn hordja fel az „étteremként” is szolgáló játszószobába. Ahol már nemcsak az óvodások várják az ételt, hanem az iskolások is, mivel a helyi alapiskola diákjai az ott folyó munkálatok miatt átmenetileg szintén az óvodában étkeznek. Ezen a téren az évek hosszú során azért történt egy kis előrelépés, a lépcső fölé vaslábakon álló tetőt szerkesztettek, ez megakadályozza, hogy csapadékos idő esetén a levest és a mártást „felhígítsa” az eső. A szülők mindezek ellenére ragaszkodnak az óvodához, a helyiségeket minden évben kifestik, sőt néhány évvel ezelőtt minden átfesthetőt átfestettek: a tetőt tartó vasszerkezetet, a csatornát és a kinti falakat.

Az önkormányzat – anyagi lehetőségeihez mérten – a téli tüzelőn kívül felszereléseket, játékokat vásárolt az óvodának, és sokszor finanszírozta az apróbb javítási munkálatokat. „Segítsünk magunkon, ha az állam nem segít” – mondogatták az önkormányzati képviselők, és mindig megtalálták a módját, hogy előteremtsék a pénzt az intézmény támogatásához. Tavaly, amikor kiderült, hogy az önkormányzat irányítása alá tartoznak majd az iskolák és az óvodák, a 385 lelket számláló település merte vállalni az ezzel járó feladatokat. „Mivel a helyi önkormányzat fontosnak látta és látja, hogy legyen a faluban iskola és óvoda, a képviselők annak idején egyhangúlag az oktatási intézmények megtartása mellett szavaztak” – magyarázta Farkas Magda, Óbást polgármestre. – „A legutolsó ellenőrzés után azonban nagyon elkeseredtünk. Idén valóban minden anyagi forrásunk kiapadt, minden reményünk elhagyott, mert azt hittük, nincs tovább, az óvodát be kell zárnunk. Szerencsénkre akkortájt érkezett Tornaljára Szigeti László oktatási államtitkár, aki meghallgatta panaszomat és tett egy ígéretet, nevezetesen, hogy megpróbálja előteremteni az átalakításához szükséges összeget. Mifelénk nagyon szavatartónak tartják a hazai magyar politikusokat, ez abból is látszik, hogy az oktatási államtitkár ígéretére alapozva egy, a falunkhoz kötődő építkezési vállalkozó – aki mellesleg gyerekkorában ebbe az óvodába járt – augusztus végén saját költségén megkezdte az épület átalakítási munkálatait.”

Tóth Mária szakácsnő naponta sokszor teszi meg ezt az utat, edényekkel fel és edényekkel le a lépcsőn Úgy tűnik, nemcsak a fentebb említett vállalkozó vette készpénznek Szigeti államtitkár ígéretét, hanem a polgármester asszony is. Nyomban jelentkezett a járási tisztiorvosi központban, annak egyik illetékes munkatársával időpontot beszélt meg, a helyszínen megmutatta neki az alapiskola épületének azon helyiségeit, amelyekben korábban tanítólakás volt berendezve és kikérte a véleményét. Egyeztettek, majd vázlatterv készült, amelynek alapján megkezdődhetett az épület belső terének átalakítása. Átrendezték a közfalakat, így most ott az óvodán kívül elfér a konyha és egy kisebb étterem, a benti szociális helységeket az ide vonatkozó előírások szerint kivitelezték, külön bejárata lesz az óvodának, az iskolának és a konyhának, a fűtést villanykályhákkal oldották meg. Az épületben most folynak az utolsó simítások, az önkormányzat még a tél beálltáig szeretné átköltöztetni az óvodát és vele együtt a konyhát az alapiskola épületébe. Október végén a kormányhivataltól be is futott az ígért 200 ezer korona a falu számlájára, azóta talán már is fizették a vállalkozót. A ház további sorsáról, amely évtizedekig az óvodának adott helyet, majd később döntenek.

Az elmúlt néhány évben kétszer figyelt fel az ország erre az aprófalvas Gömör viszonylatában is kis településre. Először egy fölöslegesnek tartott referendum kapcsán, amikor a faluból egy lélek sem ment el szavazni és legutóbb, az idei parlamenti választások során, amikor három személy kivételével az egész falu az MKP-ra voksolt. Gömörben az sem mindennapi, hogy az Óbásthoz hasonló lélekszámú falvakban a kisiskolások helyben tanulhatnak. Az épület átalakítása után a körülmények összehasonlíthatatlanul jobbak lesznek az eddigieknél, de a hiányosságok teljes mértékben nem szűnnek meg. Továbbra sem lesz jó minőségű ivóvizük a gyerekeknek, sem pedig a falu lakóinak. A központi vízvezeték alapjait már tíz évvel ezelőtt lerakták, a kútház a hegytetőn megépült, de víz csak egy helyen, az úgynevezett „csurgón” folyik a faluban. A furatból csövön levezették az ivóvizet a faluszélre, az óvoda és az iskola alkalmazottjai abból látják el az intézményeket. Edényekben hordják a vizet szükség szerint a konyhára, illetve inni az iskolába és az óvodába. A polgármester asszony elmondta, a munkálatok sajnos évekig pénzhiány miatt szüneteltek. A falu csupán az elmúlt három évben kapott a környezetvédelmi minisztériumtól támogatást a vízvezeték építésére, sőt az idén pí víz előállításához szükséges berendezésre is érkezett pénz. Addig azonban, amíg a csapon nem folyik jó minőségű ivóvíz, a berendezést nem használható. A legutolsó mérések szerint az óvoda udvarán ásott kút vizének nitráttartalma a megengedett legmagasabb érték ötszörösét is túllépi.

Talán még a víznél is nagyobb gondot jelent az oktatási intézmények számára az, ami a demográfiai adatokból kiolvasható és megjósolható. „A faluban évtizedek óta a családok nagy része általában két gyermeket vállal. Jelenleg egy olyan család él Óbáston, amelyben három kiskorú gyermeket nevelnek, de sok a faluban az egyke” – jegyezte meg a falu polgármestere.

Ebben a kérdésben bizony nehezen tehet pozitív előrelépést a község önkormányzata. Mert, mint azt Klinger András, magyar népességkutató egyik tanulmányában megírta: „Nincs a világnak olyan országa, ahol a termékenység alakulását tartósan, az emberek akarata ellenére, befolyásolni lehetne.”