Március idusára emlékeztünk

A pozsonyi Petőfi-szobornál Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter tartott beszédetPavol Funtál felvételeMintegy 600-an gyűltek össze szombaton délután a pozsonyi Medikuskertben, hogy Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával emlékezzenek az évfordulóról. Ünnepi beszédében Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter a történelmi eseményt méltatva részletesen szólt a magyar–szlovák kapcsolatok jelenlegi helyzetéről, javításuk lehetőségeiről. Korabeli idézetekkel bizonyította, hogy a 160 évvel ezelőtti forradalmi események eszméi ma is időszerűek és követendőek. A koszorúzási ünnepséget Gál Tamás, Zsapka Attila és Kiss Szilvia zenés-irodalmi összeállítása, valamint a somorjai Híd vegyes kar és a bécsi Liszt Ferenc Kórus fellépése tette emlékezetessé.

Komáromban

az MKP elleni kirohanásokkal tarkított, éles hangvételű szónoklatot tartott Petheő Attila, a Csemadok komáromi járási elnöke, MKP-s városi képviselő a Duna Menti Múzeum udvarán, a Jókai-szobor tövében. Véleménye szerint nincs megfelelő érdekképviselete a felvidéki magyarságnak, az MKP-s politikusok kormányzati megbízatásuk nyolc éve alatt keveset tettek közösségünkért, és most is jószerint csak saját érdekeiket tartják szem előtt. A felvidéki magyarság céljait pedig a magyar autonómia, magyar iskola és magyar egyházmegye hármasban határozta meg. A Jókai-szobortól immár hagyományosan a Klapka térre vonult a tömeg, ahol Katona Tamás tartott történelemi visszatekintést. A megemlékezés ideje alatt aláírásgyűjtés folyt az önálló magyar egyházmegyéért és a magyar püspökért.

Pereden szlovákok is koszorúztak

a magyar szabadságharc és forradalom emlékművénél szombaton. A Mátyusföld központi ünnepség moderátora, Jurás Lívia helyi Csemadok-elnök a hely- és környékbeli szervezetek, önkormányzatok nevében megjelent koszorúzókat név szerint szólítva az amúgy természetesen magyar nyelvű megemlékezésen szlovák nyelven kérte a helyi evangélikus gyülekezet képviselőit, helyezzék el az emlékezés virágait. A peredi evangélikusok képviselői – két idősebb hölgy – voltak az egyedüliek, akik tapsot kaptak a megemlékezésért. Ez a taps igazolta Heizer Antalnak, Magyarország szlovákiai nagykövetének egy nappal korábban, a Galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban mondott beszédét, amelyben arra emlékeztetett, hogy 160 évvel ezelőtt a magyarok nem egyedül harcoltak a szabadságért, és hogy a szabadság minden nemzetnek a legfontosabb érték, azonban nem kisajátítható érték. „Úgy gondolom, hogy 1848/49 üzenete itt rezonál bennünk 160 év után is, és azt mondja, hogy a saját történelmünkről, a saját felmenőink történelméről is szó van, amikor 1848-ról beszélünk – vélekedett ünnepi beszédében Csáky Pál, az MKP elnöke. – Soha nem mondtuk azt, hogy különb emberek vagyunk másnál, de azt sem fogadjuk el, ha bárki ránk akarná kényszeríteni, hogy akár egy jottányival kevesebbek vagyunk bárkinél.”

Méltóságteljes volt az ünnep a kisebb falvakban is. Álljon itt példaként a péntek esti vecseklői megemlékezés. Ebben a közép-szlovákiai faluban a szakadó eső sem riasztotta el a polgárokat az ünnepléstől, a politikai pártok és szervezetek képviselői mellett valamennyi medvesaljai település (beleértve a határon túli Ceredet is) polgármestere elhelyezte az emlékezés koszorúját a tavaly felavatott Petőfi-szobor talapzatán. (ki, vkm, gl, fo)