Magányba, a magam alkotta világba menekültem

Amikor az osztályban a többiek már udvarolni kezdtek a lányoknak, ő kitalálta neki is van barátnője, aki külföldön tanul. Anyjának is ezt hazudta, de nemrég bevallotta: egy fiúba szerelmes. Jó ismerősöm csinos fia, akit (titokban) húszéves lányom udvarlójaként is el tudtam képzelni, mondta mindezt, miközben erősen szorította a kezemet. – Két hete nem beszél velem, átnéz rajtam. Mintha akarattal lennék homoszexuális – panaszolta, és arra kért, próbáljak beszélni édesanyjával. Nagyon szereti, és ha nem enyhül meg vele szemben, összeroppan. Nemcsak a szerelméről nem tud lemondani, hanem az anyjáról sem.

A csonka család mindkét tagját nagyon jól ismerem, mindig csodáltam kapcsolatukat. Anna leányanyaként szülte meg gyermekét szülei akarata ellenére. A jómódú vidéki család haragja érthetetlennek tűnt: lemondtak a bajba került lányukról, aki a soha nem tapasztalt nehézségeket legyőzve nemcsak világra hozta a kisfiút, hanem egyetemi tanulmányait is befejezte. Távoli rokonok fogadták be. Amikor sorsa jobbra fordult, s a megenyhült nagyszülők látni akarták unokájukat, Anna makacsolta meg magát. – Kegyetlennek tűnhet a viselkedésem, de ők neveltek ilyennek – magyarázta akkoriban a visszautasítás okát. – Ez nem „haragszomrád” játék, hiszen tudom, hogy amint olyat tennék, ami nem egyezik az ő elképzelésükkel, ismét „felmondanának” nekem. Ebben nőttem fel, tudom, mennyit szenvedtem, ám a világ előtt mindent el kellett titkolnom. Drága nagymamámnál találtam megértésre, de ő sajnos, régen nincs már. Szerintem abba halt bele, ahogy a szüleim elbántak velem. Értsd meg, nem akarom, hogy a fiam is ráüljön erre a libikókára. Miként magyaráznám meg neki, hogy hol vannak, hol nincsenek nagyszülei? Mert amint nem teljesítené elvárásaikat, neki is ajtót mutatnának. Elég lesz elfogadtatni vele, hogy apa nélkül kell felnőnie – magyarázta akkoriban, s mi, akik akkor kis baráti közösséget alkottunk, meghajoltunk észérvei előtt. Persze találgattuk, ki lehet Péter apja, de csak sejtéseink voltak. Végül csupán annyit szedtünk ki Annából, hogy a férfi nős volt, kezdettől fogva nem vett tudomást a gyerekéről, ám a tartásdíjat fizeti.

Péter kis kora óta rendkívül értelmes, érzékeny emberke volt, de semmiben sem különbözött a többi gyerektől. Ha visszaidézem a múltat, talán csak egyszer volt vele gond. Tini korában a vékonydongájú srác, aki addig imádta a vizet, kerülni kezdte a strandot. Mert szégyenkezett lányos alakja miatt. Anyja nyomban intézkedett, edzőt fogadott a fiának, aki a következő nyárig csodát művelt a fiatalemberrel. A baráti társaság leánygyermekeinek elismerő tekintete önmagáért beszélt. A fiatalok szabad idejüket összehangolva sok időt töltöttek együtt, a változatos, rendszerint esti programokat mi felnőttek, nem nagyon kifogásoltuk. Péterre bíztuk lányainkat, holott ők voltak idősebbek.

Ez járt a fejemben, a múlt idézése közben értem ismerősöm lakása elé. Vettem egy mély lélegzetet, majd megnyomtam a csengőt. Annán látszott, hogy legszívesebben becsapná az ajtót az orrom előtt, mégis beljebb tessékelt és hellyel, kávéval kínált. Utánasomfordáltam a konyhába és kertelés nélkül a tárgyra tértem. A fia szavait idéztem. – Lányos anyaként fogalmad sincs, min megyek keresztül. Egy világ dőlt össze bennem. Az én fiam ... – takarja el arcát és keservesen zokogni kezd. Várom, hogy kimondja, de hiába. Helyette én mondom: a te fiad meleg. Na és? Kit bánt, kit sért ezzel? Gondolod, saját akaratából vált homoszexuálissá? Megváltozott a külseje? A viselkedése? Agysejtjeinek száma? Rákapott a kábítószerre? – sorolom hirtelenjében mindazt, amitől minden szülő retteg. – Hülye vagy – mondja lakonikusan, s úgy tűnik, sírása is enyhül. – Tudod, hogy soha nem panaszkodtam, igyekeztem jó képet vágni akkor is, amikor igazán nem volt rá okom. Peti miatt hajlandó voltam mindenre, ha már apa nélkül vállaltam. Ez persze nem érdem, tudom, hiszen ő nem kéredzkedett a világra. Én akartam. És amióta az eszemet tudom, arról ábrándozom, milyen jó lesz, ha majd megnősül, s jönnek az unokák. Oda a nősülés, oda az unoka. Tudod mi vár rá, ha kiderül, hogy fiúval jár? Ráadásul most, hogy kibökte, ide akarja hozni a barátját, a közös lakásunkba. Mert, hogy jobb volna, ha nem kellene a kollégiumban találkozniuk. Ezt nyeljem le, ehhez vágjak jó pofát? Hogyan, miért?

– A fiadért – állítom meg a szóáradatot.– Aki épp oly riadt a kialakult helyzet miatt, mint te. De nem attól, hogy meleg, nem attól, hogy végre rászánta magát, és elfogadta, azonosult a saját orientációjával, hanem attól, hogy a számára oly fontos ember, akit a végtelenségig tisztel és szeret, elfordult tőle. Azért siránkozol, mert nem lesz unokád! Elvakultságodban, mérgedben, sértődöttségedben azt sem vetted észre, hogy a fiad szeme napok óta vérvörös a láztól, de inkább elmegy hazulról, nehogy kerülgesd, mint a leprást! Térj észhez, amíg nem késő – próbálkozom. Megdöbben. Azt ajánlom neki, forduljon szakemberhez. Ahhoz a pszichológushoz irányítom, aki Péternek ajánlotta: vállalja önmagát.

– Nem egyszerű elfogadni a másságot. Nemcsak az anya és a fia, hanem az emberek jelentős hányada sem tud ezzel mit kezdeni. A lakosság legalább négy százaléka az egyneműekhez vonzódik. A tudósok genetikai hajlamra utalnak, biztosat nem tudnak, csupán annyit: a homoszexualitás nem betegség és nem is ferde hajlam. Nem lehet kezelni, gyógyítani orvossággal, pszichoterápiával. Hacsak nem azt a traumát, amit ez a felismerés okoz. És erre egyre gyakrabban van szükség, nehogy a zaklatottság, a felfokozott idegállapot miatt végzetes lépésre szánja rá magát a fiatal. Általános érvényű tanácsot nem adhatok, hiszen minden eset egyedi. Péter édesanyjának fel kell dolgoznia azt, hogy gyermeke más, mint amilyennek képzelte. Meg kell barátkoznia egy más jövőképpel is, bár vannak országok, ahol a lakosság nem ütközik meg az egyneműek vonzalmán, regisztrált partnerségben élhetnek, örökbe fogadhatnak gyerekeket. Szinte napi kapcsolatban állok a homoszexuálisokat tömörítő társulások vezetőivel, akiknek eltökélt szándékuk, hogy elérik, a parlamentben újból napirendre kerül a regisztrált partnerség kérdése – mondta a szakorvos.

(Az érintettek nevét megváltoztattuk)