Lélekharang szól a komáromi kórházért?

„Egyetértettünk a fekvő osztály bezárásával, de rendelőkre azért szükség van” – Dr. Mezey János csak a kórházi betegeket vizsgálhatjaDr. Mezey János volt szemész főorvost sokáig kellett győzködni arról, hogy tárja fel a 20 ágyas osztály villámgyors megszüntetésének, több alkalmazott elbocsátásának hátterét. Nehezen állt kötélnek mondván: kiszolgáltatott helyzetben van, részmunkaidőben az egészségügyi intézet alkalmazottja. „Napi két órában konzíliumot tartok a fekvő betegeknek, persze pecsét, receptírási lehetőség nélkül” – hangzott a telefonos helyzetjelentés, míg végül lehetőséget adott a személyes találkozásra.

NÉGY RENDELŐ HELYETT EGY

„Amikor az idén februárban igazgatócserére került sor, tisztában voltunk azzal, hogy Kráľ Katalin elsősorban a kiegyensúlyozott gazdálkodást, az adósságok csökkentését tartja majd szem előtt. Tudatosítottuk az egynapos sebészet előnyeit, helyeseltük az átszervezést. A kollégákkal úgy gondoltuk, – nem önös érdekből –, a lehető legjobb betegellátás céljából négy rendelő működik majd a kórház mellett” – ismertette az eredeti terveket. A rászorulókat a mikrosebészeti rendelés során műtötték volna, külön rendelőben gyógyították volna a cukorbetegeket, a harmadikban a glaukómásokat és negyedikben a gyerekeket. A számítások szerint a műtő a rendelőkkel havi 35 ezer koronás nyereséget hozott volna a konyhára. Ez nem sok, de a volt főorvos szerint a betegek érdekén van a hangsúly, nem a hasznon. Az augusztus 21-én érkező minisztériumi utasítás szeptember 1-jével az osztály bezárását rendelte el, négy helyett csak egy rendelőt hagyott jóvá. Vezetésével dr. Z. N. szemészt bízta meg a kórház vezetése. Két egészségügyi nővért hagyott mellette, egyet más osztályra vezényelt, a többiek, az orvosokat is beleértve, feleslegessé váltak. „Nem személyesen, hanem körlevélben értesítettek a döntésről, majd írásban felszólítottak, augusztus 25-én jelenjek meg a személyzeti osztályon. Választhattam a felmondás és a részmunkaidő között. Ötvenhat éves múltam, 32 éve dolgozom a szakmában, 1994 óta a szemészeti osztály f#orvosaként. Abban a hitben éltem, hogy nemcsak a betegek elégedettek szakmai rátermettségemmel... Mindig ügyeltem arra, hogy az osztály fiatal orvosai képezzék magukat, Z. doktornő lehetőséget kapott arra, hogy elsőként megtanulja a lencsemag ultrahangos szétzúzását és a műlencse beültetéseket. Nem csak a 110 ezer lakosú járásból keresték itt a gyógyulást, hanem Nagymegyer környékéről is. Tavaly 218 szürkehályog-műtétet végeztünk, ebből 212 műlencse beültetéssel, valamint a cukorbetegek látásának javítása érdekében 713 lézeres kezelésre került sor. Évekig kellett dolgoznunk megfelelő műszerezettség nélkül, és mire végre összeállt a több millió koronás „géppark”...– legyint az orvos. Adódik a kérdés: a kórház vezetése miért nem harcolt a szemészeti rendelők számának emelése érdekében, főleg, ha anyagilag önellátóak lehettek volna?

SZEMÉSZETI KÉSZÜLTSÉG NÉLKÜL

Kívülállóként nagyon nehéz eldönteni, hogy a szemén balesetet szenvedő mit érez, ha általános sebész nyúl a szeméhez. Mert Komáromban körlevélben értesítették a sebészeti osztályt, hogy ügyeletben a szemészek munkáját nekik kell elvégezniük. S ha netán nem boldogulnak, akkor vagy behívják Z. doktornőt, vagy a beteg mehet Nyitrára, Érsekújvárra!

A kórház szemészeti rendelője előtt sokan várakoztak, egyre türelmetlenebbül. –Látótérvizsgálatra volna szükségem, ami időigényes, legalább fél óra, és nem tudom, hogy ezt egyáltalán végzi-e majd az orvosnő – mondta ingerült hangon egy idős férfi, majd félreérthetetlenül kifejtette véleményét az osztály megszüntetésével kapcsolatban is. Ám nevét nem közölte, mert mint bevallotta: noha nem kényszeríti semmi és senki, hogy Mezey doktor helyett immár Z. doktornő kezelje, megszokta a kórházon belüli rendelőt. Vajas Rita viszont kertelés nélkül kimondta: senki nem érti a személycsere okát, többen vele tudatták, hogy az orvosnő nem képes emberi hangon beszélni a betegekkel. „Az egyik menesztett ápolónő vagyok. Nemcsak a saját véleményemet mondom, csak hát a többiek... Melyik alkalmazott meri bírálni a főnökséget? Mindenki kussol, mert félti a helyét. Munkanélküliként nem tartok senkitől, ráadásul hamarosan külföldön helyezkedem el.” – mondja dühösen.

AZ IGAZGATÓNŐ REAGÁLÁSA

Célom a kórház megmentése – Kráľ Klára kórházigazgatóSomogyi Tibor felvételei Annak ellenére, hogy Kráľ Katalin vállalta a beszélgetést és választ is adott a felvetett kérdéseinkre, a leírt szöveg láttamozásakor olyan javításokat eszközölt, – hol visszavonta, hol nem elhangzott mondatokat iktatott közbe – amelyek nem egyeznek a magnóra rögzített szöveggel. Csak úgy egyezett bele a közlésbe, ha ezt hozzuk nyilvánosságra.

A megyei önkormányzat felkérésére koncepciót dolgozott ki, melynek lényege a komáromi kórház megmentése volt. Közgazdászként kiismeri magát a számok birodalmában, bár azt állítja, nem csupán az adósságcsökkentés foglalkoztatja. „A rendelkezésre álló anyagi eszközök átcsoportosításával betegbarát ellátásra törekszünk. Az egészségbiztosítók havonta kb. ezer beteg kórházi ellátását rendelik meg nálunk, jelenleg 15 fekvőosztályon látjuk el a rászorulókat. Amint véghez visszük az összes ésszerűsítést, megszűnik a kórház veszteségtermelése. Az eddig bevezetett ésszerűsítési intézkedések folytán sikerült elérnünk, hogy a havi adósságtermelést 8 millió koronára csökkentettük az előző vezetés alatti 12 millióhoz képest” – magyarázta a kórházigazgató. Nem tagadta azt sem, hogy bár a több mint 300 millió koronás adósság törvényből kifolyólag már az államra szállt át, sőt, az egészségügyi minisztérium kötelezte magát a megtérítésre, eddig nem tette meg. „Amikor februárban átvettem a kórház vezetését 573 ágyunk volt és több, mint 800 alkalmazottunk. Eddig negyven ágyat szüntettünk meg, hangsúlyozni szeretném, hogy kihasználatlan ágykapacitásról volt szó, s el kellett bocsátanunk több mint tíz ápolónőt és öt orvost. Miért volt szükség 2 belgyógyászat fenntartására, amikor mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy erre nincs szükség? A belgyógyászaton így megtakarított havi kb. 200 ezer koronát már évek hosszú során pl. a műszerek fejlesztésére lehetett volna fordítani. Két orvost úgy tudunk megtartani, hogy részmunkaidőben alkalmazzuk őket.” Az igazgatónő hangsúlyozta, a kidolgozott koncepció szerint meg lehet menteni a kórházat, sőt, meri állítani, hogy eddig nem csökkent az ellátás skálája, minősége, és a jövőben sem fog, sőt ennek javítására törekszik.

MINISZTÉRIUMI DÖNTÉS

A szemészeti osztály megszüntetését az egészségügyi minisztérium rendelte el, bár ez a lépés évek óta várható volt. „Az egynapos sebészeté a jövő, tudni kell, hogy a 20 ágyas szemészeti osztály működése óriási veszteséggel járt. Nem az én bűnöm, hogy néhány nap alatt került sor a leépítésre, a minisztérium szabta meg az időpontot. Azt viszont a kórház vezetése döntötte el, hogy a legképzettebb szemész vezeti majd az intézeti rendelőt” – mondja az igazgatónő.

Az ügyeletes orvosok felkészültek az alapellátás biztosítására, ráadásul a szemész szakorvos telefonon elérhető és szükség esetén be is jön kisegíteni a kollégákat – pontosan úgy, ahogy ez eddig is történt. „Csak indokolt esetekben küldjük a beteget Nyitrára vagy Érsekújvárba” – érvelt az igazgatónő. Amikor a komáromi szemészet hajdani jó hírére apellálva azt kérdeztük, vajon nem kár-e érte, az igazgatónő kimondta: az utóbbi években a betegek inkább más intézetben kezeltették magukat. Ennek bizonyítéka az egészségbiztosító által megrendelt beavatkozások mennyisége. Sőt mi több, problémák voltak ezek teljesítésével is, ezáltal jelentős veszteséget termeltek.

Az igazgatónő tényként szögezi le, hogy a beérkezett panaszokat kivizsgálják de azt is: kevés volt a beteg. Ami korszerű műszerek hiányában érthető is – jegyeztük meg –, bár ennek ellentmond az, hogy az osztályon az utóbbi tíz év alatt épp 2002-ben végezték a legtöbb szürke hályog műtétet. Amikor a minőségi munkának, – mivel a műszerezettség már megfelelő – nem volna akadálya, egyetlen orvos marad a kórházi szemészeti rendelőben!

MEGKÖZELĺTHETETLEN VEZETŐ?

Nemcsak Mezey doktor, hanem több alkalmazott beszélt arról, hogy az igazgatónő nem tárgyal velük, sokan azt is kifogásolják, hogy belépéskor nem tartotta fontosnak a bemutatkozást. „Tudni kell, hogy a kórház alkalmazottainak száma meghaladja a 800-at. Egy ekkora intézményben az igazgató nem fogalakozhat mindennel és mindenkivel személyesen. A vezetőség döntéseit az intézmény egyes részlegei hajtják végre. A alkalmazottakra vonatkozó döntéseket a személyzeti osztály hajtja végre, s nem volt ez másképp az elbocsátások esetében sem. Számos napi teendőm mellett a konstruktív javaslatokkal bejelentkező alkalmazottak számára az ajtóm mindig nyitva állt és áll. Ezen kívül a főorvosok és osztályvezetők a havi rendszerességgel megtartott gremiális gyűléseken is teret kapnak erre” – hangsúlyozta azigazgatónő.

AZ OSZTÁLYOKRA IS KÖLTÖZÉS VÁR

A szembaleseteket a sebészeti készültségen látják elKráľ Katalin fontosnak tartja a kórház épületeinek jobb kihasználását is. A belgyógyászat összevonása megtörtént, két és fél emeleten helyezik el a fekvő betegeket. A tüdőosztályra is költözés vár, a fertőző pavilonban kap helyet. Noha felröppentek olyan hírek is, hogy épp ebbe a legjobb állapotban lévő épületbe kíván költözni egy ismert helyi egészségügyi központ, az igazgatónő cáfolta értesüléseinket. „Egy magánsebészeti klinika venné bérbe, egyelőre csupán előzetes megbeszéléseket folytattunk” – tudatta. Az sem titok, hogy a kórház koncepciójának véghezviteléhez szükséges anyagi fedezetet a megyei közgyűlés elé terjesztett javaslat szerint a feleslegessé vált ingatlanok áruba bocsátásából származó bevételből próbálja a megye előteremteni. Az eddig felbecsült vagyon értéke 37 millió korona. A határozati javaslat szerint az eladásból származó bevétel a kórházat illetné.

TOVÁBBI ELBOCSÁTÁSOK VÁRHATÓK

„A kórház koncepciójának, az ésszerűsítéseknek egyetlen célja van: a komáromi kórház megmentése. A fennmaradás feltétele újabb nem kihasznált ágyak megszüntetése és egyben a feleslegessé vált alkalmazottak elbocsátása. A megyei önkormányzat a napokban dönti el, megadja-e nekünk a végkielégítés kifizetésére szükséges anyagiakat. Sajnos a helyzetre való tekintettel a kórház vagy megválik az alkalmazottak bizonyos hányadától, vagy az összes alkalmazott munka nélkül marad, s a járásnak kórháza sem lesz. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindez a beteg érdekében történik, s nem ellene. Úgy, ahogy a hajógyárat tönkre lehetett tenni, a kórház léte sem természetes. Ha abban bízunk, hogy valaki helyettünk időben megteszi a szükséges lépéseket, akkor ráfizethetünk. Pl. a körmöcbányai kórház már megszűnt létezni...” – állította az igazgatónő.

A MEGYÉNEK NINCS PÉNZE

Hosszú évekig a kórházak tartozásait az egészségügyi minisztérium vállalta át és előbb utóbb rendezte. Akadtak igazgatók, akik kihasználva ezt a helyzetet több pénzt követeltek anélkül, hogy számlákkal is igazolni tudták volna a kiadások valós voltát. Elhitették a közvéleménnyel, hogy bár kiteszik a lelküket, az adósságállomány növekszik. De ők a jók, mert fenntartják a foglalkoztatottságot, annak ellenére, hogy az állam, a biztosító, a gazdasági helyzet rossz. Amikor az idén januárban a komáromi kórház a vágsellyei, lévai és a tapolcsányi intézettel együtt a megye hatáskörébe ment át, kiderült, hogy a komáromiak tarozása közel 300 millió korona. Annyit tehettünk csak, hogy visszahívtuk az addigi igazgatókat, majd pályázat útján töltöttük be a tisztségeket. Komáromban Kráľ Katalin győzött, Tapolcsányban némi huzavona után szintén személycserére került sor, jelenleg a lévai kórházban szorgalmazzuk az igazgató leváltását. A megyei közgyűlés az igazgatókat ésszerűsítési koncepció kidolgozására kötelezte, hiszen rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy a négy kórház havonta legalább 40 millió koronás veszteséget termel. Ma már pontosabb adatok állnak rendelkezésünkre, fél év alatt 250 milliós adósságot halmoztak fel, tehát az évet 500 milliós tartozással zárják – adott helyzetjelentést Fehér Miklós, a megye alelnöke. Nem tagadta, a kórházakban a túlélés feltétele az ésszerűsítés és a létszámcsökkentés, a megyei közgyű-lés a napokban dönt erről a nagyon nehéz kérdésről. „A komáromi kórház léte forog kockán, bármennyire fájdalmas ki kell mondani: a dolgozók 25-30 százalékától meg kell válni. Az igazgatónő koncepciója szerint ilyen létszám mellett is megtartható a szolgáltatások mértéke és színvonala, sőt.”

Felvetettük, ha jelenleg a kórház anyagi eszközeinek 80 százalékát a bérekre fordítja, és csak 20 százalékból fedezi a szolgáltatásokkal és a gyógyítással járó kiadásokat, félő, ez az arány a jövőben sem változik. Hiszen nem feltételezhető, hogy a biztosítók több beteg kórházi kezelését rendelnék meg. 2Ez igaz, ám nem növekszik az eladósodás mértéke, a kórház képes lesz a számlák folyamatos rendezésére, tehát nem kerül veszélybe a kórház léte. Jelenleg ezen van a hangsúly” – állította. Hogy honnan teremti elő a komáromi alkalmazottak végkielégítéséhez szükséges 25 millió koronát? „Mivel a kórháznak nincs saját vagyona, a megye áruba bocsátja az egészségügy kihasználatlan, feleslegessé vált épületeit. Ami ugyancsak kemény csata lesz. Azért, mert a komáromi kórház előző vezetése tavaly október-novemberben árusítani kezdte az épületeket, lefolytatták a pályázatokat, kihirdették az eredményeket, sőt megkapták a tárca jóváhagyását is. Szerencsére a pénzügyminisztérium nem tartotta helyén valónak, hogy a leendő megye pénze másé legyen. Mivel a kórházak nehéz helyzetének ügye nem ódázható el, döntés született, hogy ingatlanok eladásából kell fedezni a kórházak éssze-rűsítéssel járó kiadásait. Vita folyik arról, hogy előre meghatározott személynek adhatók el majd az ingatlanok, vagy pályázat útján” – magyarázta a alelnök.