Látjuk még a fától az erdőt?

Mivel az ártéri erdők puhafái gyorsan nőnek, ritkaság a térségben a 30-40 évnél idősebb erdei növénytársulás A szerző felvételeiArról, hogy a százhúszezer hektár kiterjedésű, a fő Duna-meder és a Kis-Duna közé ékelt Csallóköz egykor az ágvizek világa volt és kiterjedt ártéri erdők borították, ma már csak a történelmi forrásokra támaszkodó könyvekből szerezhetünk tudomást. A megmaradt kis erdők állat- és növényvilága még valamelyest sejtteti az e tájra egykor jellemző fajgazdagságot, de ez már csak halvány árnyéka a hajdan volt viszonyoknak. A számtalan Duna-ágat megregulázták, a nádasokat, lápokat lecsapolták, az erdőket kiirtották, a helyét pedig felszántották. Ontotta is a termést a Csallóköz földje – többnyire önszántából, de ha kellett (a szövetkezetesítés utáni időkben), „megbiztatták” műtrágyával is. ĺgy lett a Csallóköz az ország éléskamrája. Azzal persze nem számoltak a haladás oltárán mindent feláldozók, hogy ha a Duna-ágak vize többé nem léphet ki a medréből, egy idő után nem lesz, ami termékennyé tegye a földet... De ez még a jövő – feltehetően szomorú kicsengésű – zenéje.

Kinek érdeke az erdőirtás?

Úgy vélem, érdemes megemlítenem még egy, szerintem kétes értékű elsőséget: országos viszonylatban az egy hektárra eső telekspekulációk számát tekintve is a Csallóköz viszi a pálmát. Egyre nő azoknak a száma, akik jogos tulajdonuknak tekintik e földet, miközben a települések jelentős része képtelen terjeszkedni. Ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy tudomást szerezve a község hosszú távú fejlesztési programjában beállt gyökeres változásról, Sárosfa lakosainak egy csoportja (a szavazásra jogosult polgárok csaknem egyharmada, pontosan 219 fő) petíciót nyújtott be, melyben javasolják, hogy a képviselő-testület azonnal vonja vissza a 206/41-es és a 206/1-es parcellákkal kapcsolatos döntését. Mert az több szempontból is kifogásolható.

Az egyik ilyen, bár nem feltétlenül legfontosabb szempont, hogy – néhány lakost idézve – a helybéli fiatalok nem tudnak építési telekhez jutni, így fokozatosan elhagyják a falut. Ha tehát a község úgy dönt, hogy „megszabadul” a különben széles vidéken tényleg egyedül árválkodó erdőtől, helyénvaló lett volna a megvételi jogot felkínálni a helybélieknek is, már csak a tisztességes verseny látszatának keltése céljából. Egy másik szempont, hogy a pozsonyi vállalkozó által az engedélyezés fejében felkínált ellenérték mélyen a kivágásra ítélt fák kereskedelmi értéke alatt mozog – arról a bizonyos társadalmiról és eszmeiről már nem is beszélve. A ligetben ugyanis értékes tölgyek, kőrisek és fehér hársak találhatók; egyik-másik életkora a kétszáz év felé közelít. Végezetül pedig még egy etikai kérdés: kinek az érdekeit tartják szem előtt a képviselők, amikor a közösség életét jelentős mértékben befolyásoló határozatot hoznak?

Az ügy tisztázását szorgalmazó polgári kezdeményezés elnöke, Albert Lajos szerint nem lehet értelmes magyarázatot találni arra, miért akar a falu vezetése túladni az erdőn. „Az építési vállalkozó által javasolt út járhatatlan – mondja –, és akkor is az marad, ha az illető kötelezi magát, hogy a falu más területén új zöldövezetet hoz létre. A liget jelenleg természetes zaj- és porszűrőként működik az alig háromszáz méterre található gyorsforgalmi út, a mellette lévő ipari terület és a község között. Ezen kívül számos, e vidéken nem őshonos fafajtának és védett énekesmadaraknak is otthont ad. Tény, hogy a lakosság csak veszíthet az üzleten.”

Ezt a véleményt támasztja alá Mirko Bohuš, a pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Kara madártani szakértőjének a véleménye is. Az ornitológus a petíciós bizottság meghívására látogatott el Sárosfára.

„A helyi erdő egyik különlegessége, hogy ma már nagyon kevés ehhez hasonló, úgynevezett átmeneti ártéri erdőtársulás található a Csallóközben. A még meglévő kisebb-nagyobb fás területek közös jellemzője, hogy az ártéri erdőknél kevésbé függnek a víz közelségétől, mennyiségétől és minőségétől; ennek köszönhetően keményfák is találhatók bennük. A hatalmas, legalább másfélszáz éves tölgyfák mindenképp védelmet érdemelnek, de a koronájukban, illetve az odvakban fészkelő madarak úgyszintén. Több mint tíz fészkelő pár fülemülét figyeltem meg a területen, ami nagyon magas arányszám. Légykapó is szép számban él itt, ám az igazi különlegesség az erdei rozsdafarkú, mely az utóbbi ötven évben – bár őshonos faj –, szinte teljesen kipusztult a Duna mentéről, csupán a bakai rezervátumban figyelhető meg. Végezetül pedig itt vannak a fák odvában élő denevérek, melyek Európa, sőt világszerte védelmet élveznek. Az erdőpusztítással megpecsételődne a sorsuk, hiszen nincs hova költözniük ezen a vidéken.”

A „haladás” jegyében

Mint a petíciós bizottság tagjai elmondták, a „fészekrakással” gondjuk van a helyi fiataloknak is, hiszen nem igazán lehet építési telekhez jutni a faluban. Ezért is érthetetlen számukra a képviselő-testület döntése.

A feszültséget némiképp oldandó, a polgári kezdeményezés folyó hó hetedikén gyűlésre hívta a község lakosságát, ahol az egy kivételével távol maradt képviselőkkel ellentétben megjelent a polgármester asszony és a telken építkezni kívánó vállalkozó is. Mint minden rendes falugyűlésen, a petíciós bizottság elnökének minden igyekezete ellenére is egy idő után természetesen személyeskedéssé fajult a dolog, így az elhangzott felszólalások idézésétől inkább eltekintek. Ami sokkal fontosabb ezekben a gondterhes időkben, hogy derűs percekben sem volt hiány; így a falu népe hangos ovációval jutalmazta A. J. építési vállalkozó azon kijelentését, hogy a lakóparkot a nagy fák kivágása nélkül építi fel (lásd a mellékelt ábrát). Érvényes ez a területet keresztülszelő nagyfeszültségű villanyvezeték földbe helyezésére is, és elhangzott, hogy az építendő lakásokat a sárosfai fiatalok is megvásárolhatják majd – potom hárommillió koronáért. Később ellentmondások merültek fel, mivel nem derült ki egyértelműen, hogy üdülőtelep vagy lakópark kap-e otthont a beígért falak mögött, melyekről az egyik idősebb helybéli lakos találóan megállapította, hogy „hiszen akkor erődítmény építésére készülnek a község területén!” Az ellenérvek súlya alatt elhangzott egy olyan mondat is, hogy ha az önkormányzat a lakosság nyomásának engedve megakadályozza a kilencven napra felfüggesztett munkálatok folytatását, a vállalkozó tetemes kártérítést fog követelni a falutól. Amire különben semmilyen jogi alapja nincs, és ezt vélhetően tudja a falu vezetése is, amely lapunk megkeresésére egyelőre nem akart hivatalosan állást foglalni. Az önkormányzatok ma ugyanis csakis a választópolgároknak tartoznak felelősséggel...

Érdekes említést tenni arról is, mennyire csűrhetők-csavarhatók ebben az országban az amúgy is kacifántos paragrafusok. A jelenlévők egyike rámutatott arra, hogy a sárosfai erdő nem is erdő, amivel csaknem egy világot rombolt le a helybéliekben. Kizárásos alapon ugyanis tényleg kimutatható, hogy ha a liget nem beépített terület, nem kert, nem is szántó vagy legelő, sőt ipari objektumok sem találhatók rajta, akkor a törvények értelmében nyilván az „egyéb” (államnyelvül: ostatná plocha) kategóriába sorolandó. Helyénvalónak tartom viszont idézni e helyütt a még napjainkban is hitelesnek tekinthető Révay Lexikont, amely szerint az erdő „vadon tenyésző fanemekből álló, s az erdőgazdaság céljaira szolgáló terület, mely, ha még a maga természetes eredetiségében, az ember minden beavatkozásától érintetlenül áll, őserdőnek neveztetik. Az erdőnek úgy az erdőbirtokos, mint a közjólét szempontjából nagy jelentősége van.” A lényeg – a fák és a közjólét – tehát adott. Csak hát papír nincs róla.

A „D”-nap

A fent leírtakból is világosan kitűnik, hogy néha nem is oly’ egyszerű meglátni a fától az erdőt.

Mindenesetre előrelépésként értékelhető, hogy a község vezetése az ügy tisztázása érdekében május 19-ére falugyűlést hívott össze – több helybéli lakos megjegyzése szerint tizenegy éve először. Ennek tükrében fontossága a sárosfaiak számára a történelembe „D”-napként bevonult esemény, azaz a normandiai partraszállás horderejével vetekszik, mert az sincs minden évben. Reméljük azonban, hogy lényegesen kevesebb áldozatot követel majd – az erdő és minden lakója pedig közkegyelemben részesül.