Kustyán Ilona: a tanítás szerelem

- Még az idei évben is helyettesít a Selye János Gimnáziumban. Honnan meríti a motivációját?

- Hogy én 70 évesen még visszakerültem a gimnáziumba, ez véletlen volt. Összesen 44 évet töltöttem itt, ami nemcsak munkaviszonyt jelent, hanem én itt voltam általános iskolás, itt voltam gimnazista, ide jöttem vissza tanítani, 2013-ban innen mentem nyugdíjba. Most egy kolléganőt helyettesítek, aki egy éves fizetetlen szabadságot vett ki.

- De nem volt kényszer most a visszatérés...

- Nem volt. Én választottam, s belecsöppentem az online tanításba, 70 évesen kellett megtanulnom bizonyos módszereket. Az az igazság, hogy nekem valahogy az énemből fakad az, hogy tanítsak. Olyan természetes ez nekem, mint a levegővétel. Gyerekkoromtól kezdve tanárnak készültem, jó tanáregyéniségek oktattak.

- Ha már 44 évet töltött el a gimnáziumban, hogy látja, milyen utat járt be ez az iskola ebben az időszakban.

- Ebben az iskolában mindent átéltem, a kezdő pedagógusi éveket, voltam vezető, igazgatóhelyettesi pozícióban is összesen 16 évig Keszegh István és Andruskó Imre mellett. A magyar tantárgyat egyre jobban megszerettem, nagyon sok koncepciót átéltem. Általában a magam belső igénye szerint tanítottam.

- Ez a pedagógusi hitvallása is?

- Igen. Szerintem önmagamat adtam. Természetesen voltak megkötések, de az iskola ezt lehetővé tette a számomra. A helyettesi munka: az munka. A tanítás pedig: szerelem. Tehát nekem nagyon nagy szerencsém volt abban, hogy azt csinálhattam, amit szerettem. Ha becsukom az osztály ajtaját magam mögött, azt még most 70 évesen sem érzem nyűgnek, holott óriási a korkülönbség köztem és a diákok között. Ez már nem jó, de tudok alkalmazkodni és a gyerekek fejével gondolkodni. Átéltem azt is, hogy az iskolaépület, amely nagyon elhanyagolt volt, megújult, amely a 2000-es években Andruskó Imre vezetésével indult meg. Amikor a gimnázium megkapta a Magyar Örökség-díjat a Magyar Tudományos Akadémián, az nem a mostani gimnáziumnak szólt. 1649-től végig bármilyen háború is jött, ebben az iskolában folyamatosan zajlott a tanítás, amelyet csak 1945-ben szüntettek meg, de 1950-től újranyílt. A díj ennek a sokévszázados munkának szólt, bezárólag a mai gimnáziummal. A magyar iskolának ez a küldetése, hogy igazolja, a nemzetiségi oktatás a helyén van, mert általa tud érvényesülni a gyerek.

- Magyar-latin szakos pedagógusként hogy látja a humán tantárgyak szerepét a Selye János Gimnázium története során?

- Reáltantárgyakból országos szinten a legjobbak közé tartozott a gimnázium. A humán vonalon is nagyon jó magyar szakosok dolgoztak és dolgoznak. Az osztályfőnököm Gáspár Tibor volt. Még annak idején is divatos volt beszélni az új koncepciókról, aminek lényege a komplex irodalomoktatás volt: filozófiát, korrajzot, művészettörténetet is tanítottunk. Én ezt már diákként tapasztaltam. Világirodalmat, európai képzőművészetet akkor nem tanultunk, de a magyar művészet mindig ott volt a magyar órákon a 60-as években is. Én elsősorban ezt emelném ki, hogy legyen a diákoknak általános műveltségük. Egyrészt, hogy saját igényük szerint beszéljenek szépen magyarul. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy például komolyan vettem a kötelező olvasmányokat – de hogy ne érezze kényszernek ezeket a műveket, hogy befogadják, ennek elérése már a pedagógiai mesterség dolga.

- Vagyis a kötelezőt nem kötelezőnek érezni.

- Igen. Vessünk fel érdekes dolgokat, amikor Shakespeareről vagy Boccaccioról beszélünk. Minden témában van olyan – s ezért csodálatos az irodalom – ami a diákok életkoruknak megfelel, s a mű eszmeiségét közel lehet hozni hozzájuk.

- A köszönőbeszédében kihangsúlyozta, fontosnak érezte, hogy résztvegyen a város művelődési életében.

- Azt is tapasztaltam a jó tanároknál, hogy a magyar nyelvet és irodalmat oktató tanárok kiléptek a közéletbe is. Például a magas színvonalú irodalmi színpad például Gáspár Tiborhoz kötődött. Kiss Péntek József által működött a Gimisz Színpad. Vagy Szénássy Zoltán, aki feldolgozta Komárom történeti személyiségeinek életét... A 2000-ben újjáalakult Jókai Közművelődési és Múzeumi Egyesületben vállaltam feladatokat. Ezt szinte küldetésemnek tartom: irodalmi előadásokat szoktam vállalni, beszélek a mai irodalom arculatáról. Pályázatokat is indítunk az egyesület keretén belül, amelyre több dolgoat érkezik be. Komárom Jókai szülővárosa, de nyilván nemcsak a régi, de a kortárs irodalomra is figyelünk.