Kulturális örökség vagy kulturált körülmények?

JUHOS MELINDA

Horváth Zoltántól, Tallós polgármesterétől megtudtuk, hogy tavaly a malmot műemlékké, széles környékét pedig védett területté nyilvánította a műemlékvédelmi hivatal. Az örvendetes eseménynek azonban kellemetlen hozadéka is volt: keresztülhúzta a malom környékén befektetéseket tervező vállalkozó elképzeléseit. A malommal szemben, az út jobb oldalán található telken, ahol a molnár háza áll, a tulajdonos skanzent és vendéglőt kívánt létesíteni, szociális helyiségekkel, zuhanyzókkal. A vállalkozó azonban visszalépett: a tény, hogy az ő telkét is védetté nyilvánították, bonyolultabbá tette az ügyintézést. Így már sokkal több engedély szükséges az építkezéshez, többek között a műemlékvédelmi hivatalé is.

A Nagyszombati Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa, Ján Čány a kérdésünkre elmondta: a védett területek kijelölésének elsődleges célja az olyan építkezési munkálatok kivédése, amelyek csorbítanák a műemlék értékeit. Műemlék környékén megvalósuló építkezéseknél fontos, hogy a műemlék ne törpüljön el, továbbra is az maradjon a legfőbb látványosság, továbbá kizárólag a környezetbe illeszkedő építmény valósítható meg ilyen területeken. Čány azt is kifejtette, a kijelölt védett terület nagysága a műemléktől függ, nincs egységes szabály, amely szerint eljár a hivatal. A terület határát rendszerint a kataszteri térképek alapján húzzák meg. A tallósi esetben művileg vontak határt, erre azonban azért volt szükség, mert a kérdéses parcella nagy területű volt, szükséges volt elválasztani. A védetté nyilvánított magánterület mindenképpen beleesett a malom köré vont védőzónába. A műemlékvédő szakember szerint bizonyos keretek között kisebb fejlesztések kivitelezhetők a malom közvetlen közelségében is, de az adott esetben legfeljebb padok elhelyezése, kis terasz kialakítása jöhetne szóba.

A tallósi polgármester szerint a malom védetté nyilvánításával nem lenne probléma, hiszen kulturális örökségünk jelentős értékéről van szó, viszont véleménye szerint értelmetlen volt védetté nyilvánítani az út túloldalán található magánterületeket is.

A malom védetté nyilvánítását a malom tulajdonosa, a Galántai Honismereti Múzeum kezdeményezte. Keppert József, a múzeum igazgatója lapunknak csupán annyit mondott, respektálja a hivatal döntését, kommentálni viszont nem kívánta. A hivatal határozata előtt az önkormányzat kifejezte ellenvetését. Javaslatuk az volt, hogy csak az útig nyilvánítsák védetté a malom környékét. A műemlékvédelmi hivatal szerint ha a mostani védett területet csökkentenék, akkor az övezet elveszítené jelentőségét. Ugyanakkor: a határozat értelmében az út nem számít védettnek, így azon továbbra is katonai nehézgépek masírozhatnak – ötszáz méterre ugyanis katonai lőtér található.

Horváth Zoltán úgy véli, nem elég csak reklámozni a nevezetességet, hanem a felvirágoztatásáért tenni is kellene valamit. Mint mondta: annak ellenére, hogy a községnek nincs ott egy négyzetcentiméter területe sem, a környék rendbetételével csak az önkormányzat törődik, a turisták után is ők takarítanak.

Ottjártunkkor éppen középkorú vízitúrázók egy csoportja csomagolt és indult tovább csónakjain a Kis-Dunán. Visszatérő vendégekként díjazzák, hogy az utóbbi időszakban rendszeresen tisztítják a malom környéki vízpartot, ahol tábort verhetnek. Hiányolják azonban a mosdókat. „Mindenki örülne a kulturáltabb körülményeknek, jobb lenne, ha nem a bokrok közé kellene járkálnia az idelátogatóknak” – vélte az egyik negyvenes éveit taposó csónakázó. Mások szerint az építkezéssel elvesztené a táj a jellegét. Az egyik hölgy azt mondja, éppen az érintetlen természet miatt szeret Tallósra járni, fél attól, hogy egy felépülő vendéglő megnövelné a forgalmat, és nem lenne már nyugodt a tallósi vízparti pihenés.