Kullancsveszély télen is

Szádelő. A turisztika szerelmesei, akik télen is szívesen barangolnak a természetben, és például a Szádelői-völgybe is betévednek, nyilván nem gondolnak kullancsveszélyre a ködös-nyirkos vagy éppen napsütéses-havas téli időben. Pedig a völgyben télen sem alszanak a kullancsok, ahogy az a Parazitológiai Intézet sajtótájékoztatójából kiderült.

A Haemaphysalis inermis nevű kullancs éppen télen a legaktívabb. Más fajokkal ellentétben, melyek „téli álmot alszanak”, ez a kullancsfaj októbertől júniusig a legelevenebb. A felnőtt nőstény példányok ilyenkor várják „áldozatukat”, melynek vérét szívhatják, a hímek pedig a nőstényt követik. Az utódok aztán tavasztól őszig fejlődnek felnőtt példánnyá.

Ez a télen virgonc kullancsfaj valamivel kisebb a közönséges kullancsnál (Ixodes ricinus), világosabb és kerekebb hasú, míg a jól ismert közönséges kullancs inkább az almamaghoz hasonló alakú. A Szádelői-völgy egyik jellegzetessége épp az, hogy nem csupán az egyszerű kullanccsal szolgálhat a természetbarátoknak, hanem az említett téli kullancson kívül még két másik faj is várja a „vérszívás lehetőségét”. Ezeknek az élősködőknek az előfordulása az egész Szlovák Karsztra jellemző.

A legnagyobb veszély természetesen tavasszal és kora ősszel leselkedik a túrázókra, ám nem árt óvatosnak lenni a téli hónapokban sem. A kullancsok ugyanis számos betegséget terjeszthetnek. Ezek közül a legismertebb az agyvelőgyulladás és a Lyme-kór.

A rovar általában fűszálakon, bokrokon megkapaszkodva várja az alkalmat. Az ember ruhájába kapaszkodik, a bőrön továbbmászik, és csak néhány óra múlva kezdi szívni a vért. Magától csak 3–8 nap múlva esik le. Fontos a bőrbe fúródott kullancs mielőbbi eltávolítása, gyengén csavaró mozdulattal vagy csipesz segítségével. Ha időben felfedezzük az élősködőt, nem kerülhet vírus a szervezetünkbe, az állat ugyanis csak a vérszívást követően juttatja esetlegesen kórokozókkal fertőzött váladékát az ember szervezetébe.