Kit terhel felelősség a szolgálati Aviáért?

A harmincéves kocsi sofőrjét éppen ezért valósággal sokkolta a hír, hogy kilenc év után állítólag az autó rossz műszaki állapota miatt mond fel neki az UNI-TE pékség tulajdonosa.

„Napokon át gyötrődtem, mivel

az egész úgy kezdődött, hogy június 14-én a szokásostól eltérően nem csengettek hozzám pékek, amikor elkészültek a kenyérsütéssel. Furcsállottam a dolgot, ezért besiettem az üzembe. Ott megtudtam, hogy a főnököm, Téglás Gábor maga indult útnak a szállítmánnyal. Másnap újra bementem a munkahelyemre, de akkor is csak annyit tudtam meg, hogy már nincs rám szükség. Szerdán, június 16-án reggel fél kilenc tájban Gábor felhívott, hogy menjek be a cégbe, és vegyem át a felmondást. Amikor megtudtam az okot, úgy döntöttem, semmit sem írok alá, inkább keresek egy ügyvédet” – ecsetelte az őt ért sérelmeket a kétgyermekes családfenntartó. Felesége, Judit elárusítónőként dolgozik, lányuk szintén alkalmazásban van, fiuk viszont még egyetemre jár.

„Valamikor a gyerekekkel együtt jártunk mosni a ládákat, örültünk, hogy a férjem helyben talált munkát. Megértem, ha egy vállalkozó csökkenteni akarja az alkalmazottak számát, de közölje ezt egyenesen, ne ilyen megalázó módon tegye. A faluban bárkit meg lehet kérdezni, hogy ki kire dolgozott!” – fakadt könnyekre Kaszás Judit.

A házaspár állítja, soha egyetlen panasz nem volt sem a munkáltató, sem a viszonteladók részéről a családfőre. Sőt, sok régióbeli viszonteladó ezt kérésükre a sajtó előtt is kész igazolni. „Kilenc év alatt egyszer voltam betegállományban. Megtörtént az is, hogy reggel fél négyig javítottam az autót, megmosakodtam, és mentem széthordani a kenyeret” – emlékezett vissza Ferenc. Felesége szerint csak azért jártak el így a férjével, hogy ne kapjon végkielégítést. Azt sem érti, miért kellene törődnie egy áruszállítónak a kocsi karbantartásával. „A boltban pénztárnál dolgozom, ha elromlik, megjavíttatják, nem nekem kell vele otthon bajlódnom. Sokan leállítanak a faluban, és kérdezősködnek, nem hiszik el, hogy a férjemet ennyi év után elbocsátották. Nyolc évig hatezer koronát keresett, de hivatalosan csak négyezer koronából adózott. Két hete szombaton jöttünk rá arra is, hogy minden hónapban két nap szabadságot írtak ki neki, holott egyetlen napot sem vett ki” – mutatta meg Judit a férj fizetési szalagjait, melyeken valóban havonta két szabadnapot jelöltek be. „Munkaruháról is úgy gondoskodott a főnök, hogy azt előbb nekem kellett megvennem, majd kifizette az árát. Ebédjegyeket sem kaptunk, mint másutt az alkalmazottak” – tette hozzá Ferenc.

A munkaadó,Téglás Gábor tizenkét éve vállalkozik, és nem Kaszás Ferenc az első alkalmazott, akitől időközben megvált. „Az én lelkiismeretem tiszta, szóbeli megállapodásunk volt arról, hogy a sofőri munka mellett Ferenc vállalja az Avia karbantartását. Szerződésem van egy szentpéteri autószerelő műhellyel, ahová rendszeres ellenőrzésre hordjuk a kocsit. Az 1974-es gyártmányú járgányt eddig még mindig helyre lehetett hozni. Kaszás Ferenc kilenc évig dolgozott nálam, és akadt néhány összetűzésünk. Mégis mindig figyelembe vettem, hogy családos ember, és hogy még iskoláztatja a fiát. Amikor Horvátországba mentek kirándulni a családdal, segítettem nekik anyagilag. Nekem munkáltatóként egyéb szempontokat sem szabad szem elől tévesztenem. Megtörtént, hogy 18.30-kor küldött egy sms-t, melyben az állt, másnap kutyakiállításra megy és szabadságot kér. Amikor műtötték a feleségét, előzőleg utalt rá, hogy szüksége lesz majd szabadságra. Aztán három napra elment, de előtte nem szólt senkinek – árulta el összetűzésük egyik további okát a vállalkozó. –Számon kértem tőle a távollétét, erre szidalmazni kezdett. Előfordult, hogy mások előtt fitogtatta fizikai erejét. Ami a szabadságot illeti, egy ilyen kis cégnek mindenen takarékoskodnia kell. A gyűlésen közös megegyezés alapján döntöttünk arról, hogy havonta egy-két nap szabadságot kiírok alkalmazottaimnak, amit a nyár folyamán kivehetnek. Csak hát Ferenc a gyűlések 80 százalékán nem vett részt. Azt is felrótta, hogy nem veszek munkaruhát. Kértem az alkalmazottakat, vegyék meg a fehér köpenyt, én kifizetem az árát a szociális alapból. Ebédjegyeket nem intéztem a dolgozóknak, de negyven koronáért nagykereskedelmi áron vihettek a termékekből saját fogyasztásra – jegyezte meg Téglás. Hozzátette, nyolc éven át elismerte Kaszásnak a napi teljes munkaidőt, holott hajnali áruszállítóként eleinte 3, később 5-6 órát dolgozott naponta. „Gondok voltak az autó javításával, amikor szétszakadt a sebességszekrény, én feküdtem hófúvásban az autó alá, ő adogatta a szerszámokat.

Lassan, de betelt a pohár. Amikor június 12-én széthordta az árut, kiderült, hogy elszakadt kuplungzsinórral ment 170 kilométert, de erről nem szólt a cégben senkinek. Nyolc liter olaj helyett 4 liter volt az autóban, gond volt a szelepemelő bütykös tengellyel, a fékcső el volt szakadva. Tizenkét éve Aviával fuvarozom, ezeket a hibákat nem nézhettem el. Olyan dolgok is történtek, hogy útvonalat módosított, nyolc fontos párkányi régióbeli boltba a tőlem kértnél később juttatta el a kenyeret – tette hozzá az egykori felettes.

A kürtiek közül az elmúlt hetekben sokan Kaszás Ferenc oldalára álltak, aki jelenleg betegállományban van, és máig nem írta alá a felmondást. Felesége szerint mindannyian nagyon nehezen élik meg a történteket, a családban uralkodó feszült hangulat a lányuk egészségét is megviselte. Mások Téglás Gábornak adnak igazat, aki úgy érzi, jogában áll megválasztani, kit tart megbízhatónak, kit alkalmaz a pékségben.