Kisebb falu, mégis stabil alapiskola

Habár a búcsi alapiskolát sem kímélte a koronavírus, Győző Andrea igazgató szerint jól vészelték át a járványidőszakot. A tananyaggal szerencsére nem nagyon maradtak el, s ha maradt is még bepótolni való, az szerinte kezelhető probléma. A Covid „hosszú” hatása máshol jelent gondot. „Érezhető, hogy nem olyan a teljesítményképességük, mint a Covid előtti időszakban, de nem annyira vészes. Viszont a szociális problémák nagyon megmutatkoztak, zárkózottak lettek a gyerekek, nagyon nehéz őket újra közösségi életre szoktatni” – mondja az intézményvezető.

Diákok, tanárok

Búcson a tavaly év végi adat szerint 1130-an laknak. A hasonló nagyságú szlovákiai falvak közül sok helyen még iskola sincs, míg e Duna menti településen jelenleg 117 tanulójuk van, sőt, eddig gyakorlatilag még sosem voltak 100-nál kevesebben. A következő iskolaévben 7-18 fős osztályokkal számolhatunk, s a tendenciát erősitik majd a szeptemberi kis elsősök is, akik jelen állás szerint 11-en lesznek. Nem mindegyik diák búcsi ugyanakkor, „csupán” mintegy 80 százalékuk az – a többiek a környező településekről utaznak be, amelyben segítségükre van az intézmény iskolabusza is. 

20 szakember felel a pedagógiai munkáért, akik között két pedagógiai asszisztenst és egy gyógypedagógust is megtalálunk. „Egyre több az integrált tanuló, s hozzájuk mindenképpen szükségünk van ezekre a szakemberekre” – mondja az igazgató. Egyikük egy EU-s projekt alapján dolgozik náluk, míg gyakorlatilag az állam biztosítja a másik szakembert. A gyógypedagógust pedig önerőből fizetik. Hét további munkatárs végzi a műszaki és az adminisztrációs feladatokat.

„Az utóbbi időben elég sokan végeztek pedagógiát a faluból” – árulja el Győző Andrea. Emiatt az elmúlt bő évtizedben sok fiatal, helyi pedagógussal tudták megoldani a tanári kar utánpótlását.

Fejlesztések, foglalkozások

„Teljesíteni kell, hogy a szülő elégedett legyen” – állítja a nyilvánvalót az intézményvezető, ugyanis manapság minden iskolának kell valami „pluszt” kínálni a családoknak. Búcson több téren igyekeznek a szoros értelemben vett tananyagon túl mást is adni a gyerekeknek, kezdve a helyi természeti környezet ismeretétől a sportolási lehetőségen át a különféle kreatív foglalkozásokig. Két művészeti iskolával is együttműködnek, így a rajz, az ének vagy akár a zongorajáték is elsajátítható anélkül, hogy a távolabbi városokba kéne utaztatni a gyerekeket. Jól állnak szakképesítésből is, így például két kémia szakos tanáruk is van, míg máshol ez a szak hiánycikknek számít. A legkarakteresebb foglalkoztató szakkörüknek a Digitális FABrikáló Műhely számít, ahol eredetileg Lego-robotokkal foglalkoztak, de most már 3D-s nyomtatás, a cinezés vagy akár a hegesztés alapjai is a munka részét képezik.

Ami az iskola finanszírozását illeti, Győző Andrea kiemeli a magyarországi támogatások szerepét. A Bethlen Gábor Alap segítségével fedték be az épület által közrefogott udvar egy részét, s így működtetik az iskolabuszt is, de más egyéb magyar forrásokból is sikerült szert tenniük kisebb-nagyobb fejlesztési hozzájárulásra. Szlovákiai oldalról inkább különböző cégeknél adódtak sikeres pályázataik, az állami felhívásokon kevésbé sikeresek, ám ez az igazgató szerint sokszor tanítási nyelvtől függetlenül igaz a dél-szlovákiai sáv iskoláira.