Kincskeresők nyomában az ispáni várban

Ki ne lenne kíváncsi minderre egy vár ásatásának megkezdésekor? 1993-ban tucatnyi fiatal B. Kovács István régész vezetésével kezdte el Sajógömör várhegyének feltárását.

Ötezer éves vár

A Sajó folyó szinte a várhegy lábánál kanyargott egykor, a stratégiailag fontos dombot pedig már az újkőkori bükki kultúra népe is lakta, majd a rézkori badeni műveltség embere is megtelepedett itt, védhető szállást, telephelyet építve ki magának. Valamikor időszámításunk előtt kétezer évvel ezelőtt már sáncokkal, árkokkal védett teleppé nőtte ki magát. Sajógömör első írásos emléke azonban csak 1200 táján, Anonymus által pergamenre vetett Gesta Hungarorumban szerepel, majd 1218-ban esperesét, Sándort, 1240-ben pedig ispánját, Miklóst említik az okiratok. A várról túl sok adat nincs, hogy a tatárjáskor volt-e szerepe, azt sem lehet tudni, ostromra utaló nyomokat nem lehetett egyértelműen azonosítani. Azt tudni, hogy V. István uralkodása alatt, azaz 1270 és 1272 közt került magántulajdonba, addig királyi ispáni vár volt. Ekkor a Kacsics nemzetségbeli Simon kapta meg, majd 1291-ben bizonyos Máriássy Batiznak adta tovább. Innentől fogva a várnak komolyabb szerepe nem is volt már, még a husziták Gömör megyei jelenlétekor lehetett némi szerepe, amikor Corvin Mátyás a kelyheseket legyőzte. Valószínűleg ekkor pusztulhatott el a vár. Csekély romjai még láthatók voltak a 18. század végén, majd az alatta fejlődő település lakói a vár építőanyagát elhordták a templom, annak védőfala, meg házaik építéséhez.

Mégis miért érdekes?

Sajógömör vára nem túl nagy, magját egy központi domb alkotja, amelyet északról és nyugat felől árok véd, azon túl sánc emelkedett, dél felé egy kis terasz és ágyúállásféle, északon pedig egy szakrális épületet feltételezett az ásatás, de ez utóbbinak meggyőző, jól azonosítható nyoma nem maradt, csupán egy bontott kőhalom. A központi dombon, ami éppen csak alig három és fél árnyi terület, egy torony alaprajzát tudta a régész feltárni. Kétméteres falvastagságú, minden bizonnyal többszintes torony lehetett ez, belvilága 3,5 x 2,5 méter volt. Közelében egy köríves alaprajzú bástya vagy torony maradványa került elő, a központi domb keleti részén egy félig földbe süllyesztett gerendavázas szerkezetű faház maradványait találták, amelynek tapasztott padlója és tűzhelye is volt. Az ásatások idején néhány kónikus kályhaszem, egy szinte épségben megmaradt, egyszerű mélyítéses hullámvonalakkal díszített edény, számtalan cseréptöredék és egy kisebb ezüstkincs is előkerült. Egy vasbögrében 23 darab ezüstpénzt, javarészt Corvin Mátyás dénárjait, és egy ezüst karkötőt találtak, a pénzek közt több hamisítvány volt, amelyek a közeli Felfalu barlangjában azonosított pénzhamisító műhelyben talált érmékkel rokoníthatók. A várban még szaruból faragott könyvveretet, két gyűrűt meg rengeteg vasból készült tárgyat, kardmarkolatdarabot, nyílhegyeket, patkót, ásópapucsot, ácsszerszámokat, bútorvereteket, ezenkívül üvegtárgyak apró töredékeit találták. A tárgyak közük egyik sem származott a 12. század első harmadánál korábbról. Az a korábbi, minden bizonyítékot mellőző állítás is megdőlt, hogy Gömör vára korábban szláv vár lett volna. Semmi ilyesmire utaló tárgyi emlék nem került elő. Az is bizonyos, hogy Gömör kővára legfeljebb valamikor a 12. század első harmadában keletkezhetett, és a 15. században már el is tűnt a föld színéről. Ma már a huszonnégy évvel ezelőtt elkezdett ásatás nyomai is eltűntek, mindent visszafoglalt a természet. Pedig érdekes, vonzó, szép kirándulóhely lehetne.

Mátyás Gömörben

Garay János kedves versben emlékezik meg arról az eseményről, mikor Mátyás király hegynek lefelé kapáltatta itt az urakat. Hogy ennek mennyi igazságalapja van, azt nem tudni. A szőlőkapáltatás legendája számos más helyen is él. Aki itt él, hiszi, hogy pont itt esett meg a nagy eset. Aki nem hiszi, járjon utána. Esetleg próbálja ki, milyen hegynek lefelé kapálni. A legendás király emlékét őrzik a sajógömöriek. A falu közepén várja az utazót a világ egyetlen olyan uralkodószobra, amely kapával ábrázolja a királyt.