Ki köteles tisztítani a járdát?

Falun lakom, és naponta autóbuszozom a munkahelyemre a közeli városba. A buszmegálló a házunktól kb. negyedórányi gyalogútra van, ezt a távot naponta kétszer teszem meg. Amióta mínusz hőmérsékletek vannak, a járdákat fagyott hó és jégréteg borítja. Nagyon csúszósak, de egyetlen háztulajdonosnak sem jut eszébe, hogy lesózza a háza előtti terepet, nehogy valaki a nyakát törje. Nekem úgy rémlik, hogy ezt valamikor törvény írta elő, de nem tudom, ma is érvényben van-e, és ha igen, milyen törvény szabályozza. Az emberek ma már a sarki boltba is autóval mennek, egyesek néhány métert sem hajlandók gyalog megtenni. Valószínűleg ez az oka, hogy a járdák balesetmentesítése senkit nem érdekel. Én ezen a télen már háromszor csúsztam meg és estem el a járdán munkába menet. Legutóbb úgy megütöttem magam, hogy napokig fájt a hátam. Nem tudom, mit lehetne tenni ez ügyben.

Olvasónk jól emlékszik: a közutakról szóló 135/1961-es számú törvény (zákon o pozemných komunikáciách) 9. paragrafusa valóban elrendeli, hogy lakott területen a helyi közúttal határos ingatlan menti járdaszakaszt az érintett ingatlan tulajdonosa/használója vagy kezelője tartsa tisztán. A törvény felhatalmazza a településeket, hogy általános érvényű rendeletben a helyi viszonyokat szem előtt tartva tovább részletezzék a hó- vagy jégréteg eltakarításának és a gyalogút síkossága elleni védekezés módját.

E kötelezettség elmulasztása kihágásnak minősül, melyért akár bírságot is kiszabhatnak az érintett ingatlan tulajdonosára/használójára vagy kezelőjére.

A jogszabály a fent említett személyeket teszi felelőssé az adott járdaszakasz szennyeződése vagy síkossága miatt elszenvedett károkért is. Pl. ha a gyalogos a lakóház menti jeges járdán megcsúszik és kezét töri,

akkor az adott járdaszakasz tisztításáért felelős ház tulajdonosától kérhet kártérítést. A járda tisztán tartása nem azt jelenti, hogy a tulajdonos a jeges

útszakaszt lesózza. Csak ott szabad vegyi alapú anyagokkal leszórni az utakat, ahol ez feltétlen szükséges. A település az agresszív sózást teljesen kiiktathatja, és környezetkímélőbb csúszásmentesítő anyagok – pl. acetátok, zeo-cal, illetve a hagyományos érdesítő anyagok, mint a homok, bazalt/gránitzúzalék, faforgács, fűrészpor stb. – használatával helyettesítheti. Ideális esetben a frissen lehullott havat elég elsöpörni vagy ellapátolni. A már kialakult jeges réteget fel kellene törni, és ha az időjárási viszonyok további kezelést indokolnak, kellene a megtisztított útszakaszt leszórni síkosság-mentesítő anyaggal.

Bár a lakosság (gyalogosok) épségének és egészségének védelme alapvető érdek, tudni kell, hogy a járdák tisztán tartási kötelezettségének áthárítása a szomszéd ingatlanok tulajdonosaira kimeríti a kényszermunka definícióját, és gyakran – pl. a téli szabadság idején vagy idős, beteg, rokkant ingatlantulajdonosok esetében – mértéken felüli terhelést jelent ezekre a személyekre. Ráadásul ez a rendelkezés diszkriminatív is, mivel csak egyes ingatlantulajdonosokat sújt. Az ombudsman 2014-ben a fenti okokra hivatkozva az alkotmánybírósághoz fordult, mely alapjában véve a felsorolt érvekkel egyetértett ugyan, procedurális okok miatt a beadványt a PL. ÚS 40/2015-86-os számú határozatában elutasította. A törvényhozók feladata lenne, hogy egy hatékony, de igazságos megoldást találjanak a gyalogutak tisztán tartására.

A tájékoztatás nem minősül

jogi tanácsnak.