Kézművesház a várhosszúréti Andrássy-kúriában

A kézművesház kialakításának gondolata 2001-re nyúlik vissza, tudom meg a helyszínen, a festői szépségű Szilicei-fennsík északi lábánál elterülő község utcáit róva. Nagy György és Ulman István fafaragó művész ecseteli nagy vonalakban a merész elképzeléseket – a többit a helyszínen meglátom.

„2001-et írtunk – mondja Nagy György –, amikor megvalósítottuk az első kézművestábort. A szervezők és előadók többsége önszorgalomból tanulta ki a szakmát, de csatlakoztak hozzánk olyan kézművesek is, akik igazán profi szinten űzik a kézművesipart – így Borsodi Valéria, aki Magyarországon tanulta a kosár- és vesszőfonást. Célunk az volt, hogy a hosszúréti gyerekeknek megmutassuk, mi minden készíthető a legegyszerűbb alapanyagokból, és hogy a »művész« mindegyikünkben ott lakozik. A gyerekek tudásszomját jellemzi, hogy a Buzgó vendéglő udvarán a tábor minden napján telt ház volt; ekkor vált nyilvánvalóvá számunkra, hogy kell a folytatás, mert él az igény a soron következő nemzedékben a múlt megismerése, őseink mesterségeinek folytatása iránt.”

Aki próbálta, tudja, mennyi időt, energiát és pénzt emészt fel egy ilyen tábor megszervezése. Időnek és energiának ugyan bővében voltak a karsztok alján – csak a pénz hiányzott. Ennek ellenére a kézművesek a következő évben mégis ismét tábort vertek a Buzgó udvarában, s a Borsodi család, illetve az oktatók másodszor is a zsebükbe nyúltak, hogy legyen nyersanyag, kísérőprogram, étel-ital... Jó hangulatról már maguk az okulni vágyók gondoskodtak.

Társulás születik

„Minthogy 2001-ben és 2002-ben senkitől sem kaptunk támogatást a tábor megvalósítására, s az érdeklődés oly rohamosan nőtt, hogy saját »készleteink« már nem bizonyultak elegendőnek – veszi át a szót Ulman István –, megalapítottuk a Gömöri Kézművesek Társulását. Egy társulás mindig nagyobb sikerrel pályázhat, mint mondjuk néhány magánember, ám nem csak ezért hívtuk életre. Időközben több kolléga is felfigyelt a tevékenységünkre, s látván, hogy eredményes, amit csinálunk, csatlakozni kívántak. A kézművestársulás tehát öszszefogja azt a csapatot, melynek tagjai ugyanabban a körben mozognak, s tevékenységük kiegészíti egymást. ĺgy csapódott hozzánk László Ottó hanvai mesterkovács, Darabos Magdi szövőnő, illetve a tornai Szitás Henriett keramikus-üvegfestő, aki az egykor híres gömöri kerámiaművészet feltámasztásán fáradozik. Rigó Béla a csuhé felhasználását oktatja táborunkban, Pancso Róbert a csontfaragás titkaiba avatja be a mester-palántákat, de a gyerekeket a virágkötéstől kezdve a kolompkészítésig minden érdekli. Az idő múlásával egyre több kézműves csatlakozik hozzánk, így folyamatosan bővül a táborban oktatható szakmák sora.”

Szavaikat igazolja, hogy a legutóbbi, tavalyi táborban már naponta 120–130 gyermekkel kellett foglalkozniuk. De más haszna is van a fent nevezett társulásnak – a nagyközönség felfigyelt a gömöri kézművesekre, és megrendelésekkel árasztja el őket. Ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb népi mesterség éppen a megcsappant érdeklődés, illetve a sorozatban gyártott giccs térhódítása miatt indult hanyatlásnak, illetve tűnt el végképp, a gömöriek fáradozása kétszeresen is sikeresnek nevezhető. A vidék népének megélhetését nem biztos, hogy a szerte a világban saját elvei szerint gazdálkodó és garázdálkodó multinacionális vállalatokra kell építeni. A jövő akár a néhány személyt foglalkoztató, egyedi termékeket gyártó manufaktúrákról, családi vállalkozásokról is szólhat...

Ahol múltunk és jelenünk találkozik

Ma már a helyi magyar tannyelvű alapiskola található abban a kúriában, melyben Andrássy Dénes gróf világra jött. A kúriából a kéttornyú templomba vezető utat szegélyező gesztenyefasort rég elpusztította a hálátlan utókor, az iskola udvarán viszont ott terebélyesedik egy hatalmas kőris, amely még emlékszik Krasznahorka vára és a csatolt települések fénykorára.

„Itt épül a kézművesház – invitál az iskola egyik szárnyát képező épületbe Nagy György. – Úgy terveztük meg, hogy minden szakma képviselőinek helyiséget tudjunk biztosítani.” S mutatja is: itt a fazekasok, ott a fafaragók, amott a csuhézók fognak megtelepedni, de lesz itt irodahelyiség, valamint a Magyar Távközlési Minisztérium jóvoltából internetes helyiség is. A tetőtérben pedig – ha akad pénz – szálláshelyeket alakítanak ki. „Négymillió koronát sikerült szereznünk erre a projektre – mondja Ulman István. – Az összeget a pénzügyminisztériumtól kaptuk, ám abból az alapból, amelyet a kassai US Steel hozott létre a kultúra támogatására. Meglehet, furcsa, hogy épp egy multinacionális vállalatnak szívügye a népi kultúra támogatása, ám a cég képviselői megtekintették társulásunk 2004-es kiállítását, s fantáziát láttak a házban.”

ĺgy van ezzel Klárik Gábor várhosszúréti polgármester is, aki büszkén vallja: olyan község élén áll, mely képes a fejlődésre, s az általános elesettség helyett a kapcsolatokat és a lehetőségeket keresi.

A kézművesház átadását augusztus 5-ére tervezik; részvételi szándékukat az aggteleki kézművesek, a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete, de a mecenzéfi máta kovácsok is jelezték. A mesterségek bemutatójával, kirakodóvásárral egybekötött házátadással a gömöri kézművesek egyben kitűzik a térképre azt a pontot is, ahol a múlt a jelennel találkozik.