Két szék között a pad alá eshetnek

A tények ismertek, tehát csak röviden: a három község 2003-ban a környezetvédelmi tárcát kérte, engedélyezze a kiserőmű megépítését. A tárca beleegyezett, ám ahelyett, hogy pályázatot írtak volna ki beruházó keresésére, a közbirtokosság vezetője „hozott” egy céget Galántáról, amelylyel a három község polgári társulása szerződést kötött. A közösen megalapított Ecowatt Kft.-ben a galántai vállalkozói csoport 90, a községek 10 százalékot képviseltek. Mivel a településeknek nem volt pénzük, hogy megvegyék a tervdokumentációt, illetve visszavásárolják a doborgazi határban levő kifolyó alatti (annak idején nevetséges összegért kisajátított) parcellákat, az összeget a beruházó előlegezte meg nekik. Az erőmű megépüléséig évente 200 ezer koronát kapott volna egy-egy község, az üzembe helyezés után a haszon 10 százalékát. Ezt kevesellte Boráros József doborgazi polgármester, és ezért nem hajlandó együttműködni társaival. Három éve húzódik az ügy, és megy a drága idő, miközben Boráros új beruházót szeretne, a másik két polgármester pedig tető alá szeretné hozni a beruházást a galántaiakkal. Ágh Magdolna, a társulás megválasztott elnöke tavaly novemberben levelet írt a Vízgazdálkodási Vállalatnak, amelyben kérte a vízügyet, adja bérbe a társulásnak az érintett területet. Ezen háborodott fel Boráros, aki szerint a háta mögött született a döntés, sőt az említett levelet meg sem mutatták neki, amivel megsértették a polgári társulás alapszabályzatát.

Ágh Magdolna: Legitim döntés volt

A riport megjelenése után azonnal reagált a két érintett: Ágh Magdolna nagybodaki és Varga József vajkai polgármester; ők nem értenek egyet a riportban megjelentekkel. Az ő álláspontjuk merőben eltér Borárosétól. Azt állítják, döntésük helyes volt, mert az alapszabályzat szerint minden tagnak egy szavazata van, és a társulást érintő minden kérdésben kétharmados döntésre van szükség. Márpedig ketten döntöttek, és ez kétharmados arány.

„Szemenszedett hazugság – állítja Ágh Magdolna –, hogy nem mutattam meg Boráros Józsefnek az említett levelet. Járt nálam, elolvasta. Arról, hogy a háromsoros levél tartalmát nem tudta megjegyezni, és továbbadni a tanácsadóinak, nem tehetek.”

Ráadásul szerintük 2004-ben még Boráros is aláírt és helyeselt mindent. Beleértve azt is, hogy nem kell kiírni versenytárgyalást – amiről egyébként a Közbeszerzési Hivataltól van engedélyük. Ám amikor Borárost okirat-hamisítás vádjával elítélték, és le kellett mondania hivataláról, a társulás Ágh Magdolnát választotta meg elnöknek.

Amikor Boráros 2005-ben ismét megnyerte a választásokat, és újra Doborgaz polgármestere lett, egyszeriben szembefordult minden megoldással – mondják egybehangzóan. Cifrább vádakat is megfogalmaztak, de ezeket inkább mellőzzük. A helyzet ráadásul úgy fest, hogy a három község képviselő-testülete is aláírta a szerződést a galántaiakkal. Nagybodak és Vajka esetében valamennyi képviselő, míg Doborgazról az öttagú képviselő-testület négy tagjának aláírását tartalmazza az okmány. Boráros állítása szerint egy megvendégelés után írták alá, Varga szerint azért nem mind az öt doborgazi képviselő, mert megfenyegették őket, és az egyikük visszalépett. Varga szerint Boráros februárban azt is szorgalmazta, hogy változtassák meg az alapszabályzatot, amely szerint nem lenne elég a kétharmados fölény, de a testületnek egyhangúlag kellene döntenie minden fontos kérdésben.

A beruházó 20 százaléka

A két polgármester szerint már a 10 százalékos haszon sem igaz, mert az újabb szerződés szerint a kitermelt áram hasznából 20 százalékot kapna a három falu, enynyit kínált fel a beruházó.

„A tízszázalékos részesedési arány rég nem érvényes – mondja Ágh Magdolna. – 2004 novemberében tárgyaltunk Wölnerékkel. A tárgyaláson jelen voltak a polgármesterek és a három község képviselői. Kértük a beruházót, legyen méltányosabb a hasznunk, emeljék följebb a tízszázalékos részesedést. Wölnerék nagyvonalúan 20 százalékot ígértek, amiről határozat született, s amit jegyzőkönyveztünk. Ezt a doborgazi képviselők is aláírták. Boráros ekkor elrohant. Tíz nap állt rendelkezésre, hogy a képviselő-testület újratárgyalja az ügyet. Ők maguk össze is ültek, akkor hárman írták alá, de nem mertek tovább lépni, és abbamaradt az ügy.

A húszszázalékos részesedést a vajkai és a nagybodaki polgármester méltányosnak tartja. Számon kérik ugyanakkor Borároson, hol vannak azok a sokat emlegetett befektetők, mert ők eddig nem sokat láttak belőlük. Tavaly ugyan jelentkezett egy turócszentmártoni társaság, amely forgólapátos turbinákkal működő malomkerekeket épített volna, a vajkai és a nagybodaki polgármester azonban szakmai tervet készíttetett két szak-értővel, akik elavultnak tartották az áramtermelésnek ezt a módszerét, és melegen ajánlották a Kaplan-turbinákat. A szakértőktől eltérően a környezetvédelmi miniszter sommásan fogalmazott: marhaságnak nevezte a forgólapátos megoldást. Ezt követően úgy döntöttek, folytatják az eredeti terv megvalósítását, amely – állításuk szerint – a legoptimálisabb.

Holtponton

Szerény számítással a villanyáram mostani árfolyamát tekintve egy-egy község mintegy 1-1,5 millió korona haszonnal számolhat a kiserőmű megépülte után. A kérdésre, hogy elégedettek-e a kárpótlás mértékével, Ágh Magdolna visszakérdez: ki ad többet? Varga József pedig hozzáteszi: már két éve kaphatnák az évi 200 ezer koronát. Hogy aztán egy község költségvetésében mit jelent ez az összeg, arra nem kaptam választ. Arra sem, mekkora lehet annak a földterületnek az értéke, amelyet az állam a három településtől másfél évtizede elvett, és amiért azóta sem fizet senki használati díjat. Sem az állam, sem a vízügy. A két polgármester azt sem tudta megmondani, mekkora területről van szó. Márpedig tízmillióktól estek el a falvak, hiszen jó csallóközi szántók fölött hullámzik a felvízcsatorna vize.

Persze érti az ember: a kis hal is hal. Ám nem tudom felfogni, miért kellene beérniük morzsákkal, miközben a befektetőnek (bárki legyen is az) busás haszna lesz az eladott áramból. Évi 1,5 milliós kárpótlás nem fordítja meg azt a folyamatot, amelyet a három falu elöregedése, a fiatalok elvándorlása, a szigeti létből eredő hátrány jelent. Az igazi kárpótlás az lett volna, ha az állam megépíti a kis-erőművet – vagy megelőlegezi a költségeit –, és a haszon az övék lenne. Merthogy annak idején ingyen áramról szóltak Binder úrék ígérgetései. Amikor a polgármesterek évekkel ezelőtt rákérdeztek a gazdasági miniszternél (akkor éppen Harachnak hívták), kinevette őket. „Mutassanak papírt, ahol ez le van írva” – bocsátotta őket útjukra. Szlovákiában mindenki egyforma áron kapja az áramot, érvelt az akkori miniszter, senkit sem lehet diszkriminálni. Hogy a bősi erőmű által milyen diszkriminációt szenvednek a helységek lakói, arra nem hangzott el válasz.

A Közbeszerzési Hivatal furcsa döntése

A galántai vállalkozói csoport felbukkanásakor a sajtó állami pénzek lenyúlásáról kezdett cikkezni. Igaz, a három falunak is jutna valami. Nagybodak és Vajka polgármestere már ezzel is kiegyezne, mert így semmit sem kapnak, egy helyben topognak. Vajka ráadásul – az előző polgármester hibájából – el van adósodva, így nem is pályázhat közpénzekre. Az érem másik oldalán ott van az is, hogy a vajkai polgármester nem élt a biztosító által meghirdetett általános pardon lehetőségével, mert állítása szerint annyi pénze sem volt a falunak, hogy lefizesse a biztosítónak a tartozást, aminek fejében elengedték volna a többmilliós büntetőkamatot. Nagybodaknak szerencsére nincsenek ilyen gondjai. Az idő azonban telik, a megoldás lehetősége pedig egyre távolabb kerül.

Nem hallgathatjuk el a tényt: a Közbeszerzési Hivatal követte el a legnagyobb hibát, amikor kivételt tett, és engedélyt adott a társulásnak, hogy nem kell kiírni versenypályázatot a beruházó kiválasztásakor. Valahol minden problémának, az egész tyúkpörnek itt tapintható ki a gyökere...