Két eldugott emléktábla Kassán

Kassa. A történelmi városközpontnak okkal van sok csodálója napjainkban is, hiszen sok remekbe szabott épület van itt, és a hozzájuk kapcsolódó jelentős történelmi események is lenyűgözik az embert. Noha a Fő utca összképéről az ember első benyomása az, hogy szinte tökéletes, mégis ha nem sietős a dolgunk, észrevesszük, hogy azért vannak bántó jelenségek. A régi városháza például, melyet Mária Terézia rendelete alapján Langer János pozsonyi kamarai építész 1780-ban épített, önmagában hibátlan. Sokan meg is csodálják az épület oromfalán Kassa címerét, alatta Krausz Antal domborműveivel, melyek központi témája a bölcs Salamon ítéletét ábrázoló bibliai történet.

Noha ezt az épületet városházaként csak 1927-ig használták, állagát szerencsére akkor is megőrizték, amikor könyvtárat működtettek benne, és az is örvendetes, hogy a kilencvenes évek elejétől újra a magisztrátus használja – itt fogadván a városba érkező illusztris vendégeket. A zászlófelvonáshoz, a díszőrség felsorakozásához a patinás épület előtt van elég hely, annak ellenére, hogy a főbejárat oszlopai mellé két hatalmas öntött virágedényt helyeztek el. Az azokba ültetett tuja zöld színei illenek is az épülethez, csak nem ott, ahová darukkal lerakták. Ezek a tuják ugyanis eltakarnak két emléktáblát. Nem egyszer láttam, hogy a turisták félrehajtják az ágakat, úgy nézik, mi van a táblán. A jobboldali a Napóleon seregét leverő orosz Kutuzov marsallt ábrázolja, aki 1805. december 30-tól 1806. január 4-ig tartózkodott Kassán. (A kassai levéltárban máig őrzik azt az 1806. január hatodikán keltezett levelét, melyben köszönetet mond a város vezetőségének a szívélyes vendéglátásért.) Kutuzovnak ezt a bronz emléktábláját Bartusz György szobrászművész készítette, és 1971-ben leplezték le. Maga Napóleon nem járt Kassán, neki tehát ha akartak volna, sem állíthattak volna emléket a kassaiak. Igaz, a szemközti oldalon a Barkóczy-házon Ferenc Ferdinánd trónörökösnek sincs emléktáblája, holott a Napóleon hadai elől 12 éves korában édesapja, I. Ferenc király ide menekítette. A városháza főbejáratának bal oldalán viszont az Arpad Račko szobrászművész készítette bronz táblát takarja el a tuja, mely 1964 óta emlékeztetne arra, hogy 1919-ben itt székelt a Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi tanácsa.

Elképzelhető persze, hogy ezeket a hatalmas vázába ültetett tujákat nem figyelmetlenségből, hanem szándékosan helyezték ide, így akarván álcázni a történelemnek e ma már nem annyira jelentősnek tartott kordokumentumait. Nem szerencsés megoldás, sokkal etikusabb lenne, ha leszerelnék és egy múzeum külön csarnokában mutatnák be őket. Mert miért is lenne szégyen, ha egy város vállalja történelmi múltját?