Készül-e bálba az idei farsangi időszakban?

Dobrovics Drahuša, szakelőadó, Komárom: Nagyon szeretek táncolni, de, sajnos, a férjem nem, ezért – nagy bánatomra – bálba sem járunk, s most sem készülünk. Titkos vágyam azonban – remélem, egyszer valóra válik –, hogy eljussak egy igazi álarcosbálba. Olyanba, ahol találgatni lehet, ki is rejtőzik egy-egy maszk mögött.

Bohács Krisztina, középiskolai tanár, Zétény: Az utóbbi időben nem sokat jártam táncmulatságba, de megfelelő társaságban mindig szívesen bálozok. Néhány éve a barátaimmal még bármelyik rendezvényre el mertünk menni, a környéken, mindenütt biztonságban éreztük magunkat. Mára a helyzet megváltozott. A bálok színvonala már sokszor nem az én ízlésemnek megfelelő. A mulatozók közül egyre többen agresszívan viselkednek, és a szervezők sem tudják garantálni a valóban szórakozni vágyók biztonságát. Manapság csak zártkörű rendezvényekre megyek nyugodt szívvel.

Gőcze Lívia, közgazdász, Vágkirályfa: Már tíz éve járunk a Galántai Magyar Gimnázium szülői báljába. Ez az egyedüli, ahová minden évben elmegyünk, mivel más lehetőség nem nagyon van arra, hogy magyar rendezvényen vegyünk részt. Örülünk, hogy idén is lesz szülői bál. Legutóbb az elsőszülött fiam, Csaba szalagavatóján voltunk, szintén a gimnázium épületében. A szülői bálokra már két évvel korábban kezdtünk járni, mint ahogy a gyerekeink ebbe a középiskolába kerültek volna. Jómagam is ennek a gimnáziumnak voltam a diákja, máig nagyon jó szívvel emlékszem vissza az iskolámra, sok itt az ismerős, jó velük találkozni.

Nagy György, fafaragó, Rozsnyó: Kamaszkorom hétvégéi bálozással teltek. Minden szombaton vagy a szülőfalumban, Várhosszúréten, vagy a szomszéd községben voltak ilyen mulatozások. Igaz, azok még „csöves” bálok voltak. Mivel már korosabb vagyok és megnősültem, áttértem az „öltönyösekre” A feleségem imád táncolni, és baráti körben én is szívresen megyek bálba. Bár még nem vagyok idős, nótázni is szeretek. (vkm, leczo, gl, kov)