Kassának ajándékozta a Máthé család a Bauhaus-stílusú villáját

Az 1980-as években épült ingatlan, amely a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének modern építészeti nyilvántartásában a weimari Bauhaus-iskola minimalista építészetének egyik legkiválóbb építészeti alkotásaként és példájaként szerepel, az ingatlan Kassa városának átadása után egy adományozási szerződés értelmében múzeumi létesítmény lesz. „Nagyra értékelem, hogy Kassa városának nevében elfogadták ajándékomat  – a villát néhai férjem műtermével, és egyúttal azt a kötelezettségvállalást, hogy múzeumot hoznak létre benne  – a Mathé Műterem Villát, mint életművének értékes elismerését és művészi üzenetének megőrzését. Ez egy értékes égi ajándék volt, amely lehetővé tette János számára, hogy alázattal fejlessze tehetségét és kreativitását. Szobraival nem leírta, nem ábrázolta, hanem kifejezte, absztrahálta az élet lényegét. Máthé János kassai polgár volt  – Kassán született, 90 évig élt Kassán, és Kassán halt meg. Az itt létrehozott képzőművészeti alkotásai ezúttal Európa és az egész világ előtt megnyílnak” – hangzott el Máthé Éva, a néhai szobrász feleségének ünnepi beszédében. Az adományozási szerződés aláírásával Kassa városa megpecsételte azt a hosszú folyamatot, amelynek során a Máthé János örökségének megőrzésére és továbbadására keresték a módot. A szerződés a kölcsönös barátság és tisztelet kifejezése a szobrász feleségével, aki úgy döntött, hogy teljes vagyonát szeretett városának adományozza. Az ünnepélyes átadás során arról is szó esett, hogy nemrégiben telt el a 100. év a művész születése óta. Ezért szimbolikus, hogy ahogyan egész életében, úgy halála után is képes volt a művész olyan ajándékot adni a városnak, amely nemcsak anyagi, hanem mindenekelőtt szellemi örökség. A város vezetése hangsúlyozta, hogy nemcsak azt értékelik, amit most ajándékként kaptak, de meggyőződésük, hogy Máthé János örökségét a fital kassai művészek következő nemzedékei is hasznosítani fogja.

Ki volt Máthé János?

Máthé János (1922. június 14., Kassa – 2012. június 4., Kassa) szobrászművész a Kassai Premontrei Gimnáziumban tanult. Katonaként a II. világháborúban életveszélyesen megsebesült. 1945-ben a prágai Képzőművészeti Akadémiára került, ahol 1950-ben végzett. Innen visszatért Kassára. Mélyen hívő emberként nem illeszkedett be a kor szocialista-realista áramlataiba, ezért gyakran mellőzték. Nonfiguratív alkotásaival az emberi fájdalmat, a magányt, a mély emberi érzéseket fejezte ki. Jasszusch Antal és Jakoby Gyula mellett a „kassai modernek” csoport tagjaként a képzőművészet egyik megújítójaként emlegetik. A hatvanas években súlyos, életveszélyes autóbalesetet szenvedett, minek következtében alkotópályájának majdnem vége szakadt, de felesége kitartásának köszönhetően újra talpra állt. A nyolcvanas évektől több kiállítást rendeztek alkotásaiból, jelenleg is számos köztéri alkotásával találkozhatunk. Kassán teret neveztek el róla. 2010-ben Hľadač dobra (A jó keresője) címmel monográfia jelent meg munkásságáról.