Kassák Lajos életnagyságú szobra méltó helyre került a szülővárosában

Érsekújvár. Történelmi esemény színhelye volt pénteken Érsekújvár nemrég felújított sétánya, ahol Gejza Pischinger polgármester és Bak Árpád, az Érsekújvár–Naarden „Szellemi Híd” Polgári Társulás alelnöke ünnepélyesen leleplezte Kassák Lajos életnagyságú szobrát, amelyet a civil szervezet ajándékozott a városnak. Az ünnepélyes átadáson jelen volt Csáky Pál parlamenti képviselő és Peczár Károly hivatalvezető, továbbá Csaplár Ferenc, a budapesti Kassák Múzeum igazgatója és Wernitzer Júlia, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató helyettese. A polgári társulás nevében Szilágyi Márta köszöntötte a vendégeket, és Gálik Éva ismertette Kassák művészeti pályáját. Az átadáson természetesen részt vett a világhírű konstruktivista festő szoboralakjának megalkotója, Szilágyi Tibor és felesége. Hetekig fennállt annak a veszélye, hogy Kassák hajléktalan lesz a saját szülővárosában, talán ezért is hangzottak biztatóan Csáky Pál, az esemény ünnepi szónokának szavai. „Hányatott sorsú ember tér vissza hányatott sorsú városába. Kassák európait, világszintűt alkotott, nélküle nem lehet megírni sem Európa, sem a világ művészet- és irodalomtörténetét. Külön öröm számunkra, hogy most itthon köszönthetjük őt. Érsekújvár eddig is gyönyörű volt, de valahogy nem volt teljes. Kassáknak itt helye van, örömmel és tisztelettel kell köszöntenünk őt a szülővárosában” – hangsúlyozta Csáky. A korábbi szlovák kormány hétszázezer, a kulturális tárca kétszázötvenezer koronával járult hozzá a szobor elkészítéséhez, Kassák 180 centiméter magas bronzszobrát a Korzó kockakövei közé illesztették, a szoboralak egy gránit ajtókeretre szerelt bronzkilincsen pihenteti jobb kezét, az ajtókereten bronzzal futtatott betűkkel Kassák vezetékneve áll, kalapján pedig alkotójának, az érsekújvári Szilágyi Tibornak a vezetékneve olvasható. Jövőre emlékezünk Kassák Lajos születésének 120. és halálának 40. évfordulójára. A magyar avantgárd világhírű képviselője, költő prózaíró, festő életének legjellemzőbb vonása a tudatos önépítés volt, ami követendő példa lehet a diákvárosként is emlegetett Érsekújvárban élők és itt tanulók számára.