Kalandok egy nyári tanfolyamon

A nyár az utazás, kalandozás ideje. Ilyenkor piheni ki mindenki, aki teheti, az egész év fáradalmait. A gyerekek tehetik. A tanárok is tehetik.

Két kassai tanító néni, Borsos Kornélia és Eschwig-Hajts Nóra egész különös utazáson vett részt idén. Jelentkezett a „Kalandok és álmok az iskola falain belül” című továbbképzésre, melyet a vizek városában, Tatán rendeztek meg a határon túli pedagógusok számára. Hogy a tanárok közül többen töltik nyári szabadságuk egy részét tanfolyamon, abban ma már semmi különös nincs. Az is megszokott tény, hogy a tanfolyam helyszíne valamilyen magyarországi város. Amiért ez a tanfolyamról cikket írni érdemes, az a címe, témája, töltete, megvalósítása, az ott szerzett ismeretek felhasználhatósága.

A két kassai pedagógust először a cím fogta meg. Az iskola falain belül ma már nem szoktunk kalandozni, sem álmodozni. Belenyomjuk a gyerkőcbe a napi tananyag-adagot, ha szeretné, ha nem, ha szeretnénk, ha nem. Nincs más választás, óriási a teljesítménykényszer, kevés az idő, a tempót a tanterv diktálja, nem a gyerekek képessége. A legkevésbé se fontos, hogy jól is érezze magát a gyerek az iskolában. Tanítás után alig várjuk, hogy kiessünk az épületből, tanár is, gyerek is vágyik sok mindenre, csak arra nem, hogy kevéske szabadidejét is az iskolában töltse.

Az a tanfolyam pedig éppen ezt tartotta fontosnak. A tanórán kívüli tevékenységek, programok megrendezését, játéktanítást, táborszervezést. Rendezvényeket, melyek formálják a közösséget, a gyerekeket együttműködni, gazdálkodni tanítják, fejlesztik felelősségtudatukat. Olyan rendezvényeket, melyek megerősítést nyújtanak azoknak a gyerekeknek is, akiket a tanulásban kevés sikerélmény ér.

A harmincórás képzés így a gyerekrendezvények és táborok szervezése, pályázatírás, szponzori kapcsolatok és együttműködési lehetőségek témaköreire épült. Ám aki ezek után azt hitte, hogy száraz előadásokat fog végigülni és végigunatkozni, az tévedett. A 44 pedagógust, akit Erdélyből, Vajdaságból, Kárpátaljáról és a Felvidékről jelentkezőkből válogattak ki, főként csoportfoglalkozás, játékok, kézművesség, szituációs játékok, esetfeldolgozások, csoportviták, ötletbörze várta öt napon át. A résztvevőket 4 csoportba osztva foglalkoztatták. Reggelenként bemelegítő játék, majd gyakorlati feladatok, délután egy-egy ünnepkör (szüreti mulatság, szilveszteri bál, farsang, anyák napja) köré szervezett gyakorlati tevékenység, kézművesség, illetve elméleti ismeretek alkották a programot. Vacsora után vetélkedők, további játékos foglalkozások és pow-wow zárta a napot.

„A pow-wow eredetileg indián szokás, este énekelni, táncolni gyűltek össze a törzs tagjai a tűz körül. A tanfolyamon ez az esti félóra a tűz körül a nap zárása volt, mindenki megoszthatta az aznapi érzéseit, benyomásait a többiekkel” – magyarázta Borsos Kornélia, a kassai tanító nénik egyike. A meghatározó élmények közé tartozik számára a „városi portya” is. Tatát nem hagyományos módon fedezték fel a csoportok. Kellett például használt buszjegyet gyűjteni, vagy megnézni, mibe kerül egy adott üzletben a kertitörpe. Voltak mozgáskoordináló vagy figyelemfejlesztő játékok is, melyekbe teljesen bele lehetett feledkezni, gyerekké lehetett válni újra.

Kérdésemre, mi volt a legfontosabb a harmincórás képzésben, mi az, amit fel tud használni az oktatásban, Borsos Nelli mosolyogva azt válaszolta: mindent. Szeptember első két hetében már számos ötletet alkalmazott a tanításban és az órák utáni foglalkozásokban egyaránt. Sőt, a képzésvezető Bányai Sándort, a Zabhegyező Gyerekanimátorok Egyesülete alapító tagját meg is hívta Kassára egy őszi hétvégi gyorstanfolyamra. A Tatán tanult több mint harminc játék nem korosztályfüggő, ezért a kassai magyar alapiskola és gimnázium tantestületét is szeretné bevonni némileg ezekbe az ismeretekbe. A képzésvezető nem állt ellen... Tehát még ebben az évben további tanárok próbálhatják ki saját bőrükön mondjuk a „fenyőles” komplikált mozgásait vagy a „nagymama tortája” nevű, gyors reagálást és kommunikációs készséget fejlesztő játékot.

Ha mindent nem is, legalább a töredékét az ötleteknek remélhetőleg többen felhasználják majd arra, hogy a gyerekek számára vonzóbbá tegyék az iskolát, és az iskoláskorúaknál gyakori stresszhelyzeteket is csökkentsék.