Jókai fedezte fel a tornai kápolna freskóját

Hogy pontosan mikor épült az első templom ezen a helyen, azt nem lehet meghatározni, mindenesetre az egyházi forrásokra hivatkozó lexikon szerint már valamikor a 11. században állt a hegytetőn egy feltehetően fából épített templom, amely minden bizonnyal a tatárjárás idején pusztult el.

Azok a régi idők

Tornaváralja első írásos emléke 1234-ből származik. A vidék újranépesedéséről tanúskodik, hogy már 1263-ban Szent Egyed tiszteletére felszentelt templomáról van írásos emlék. Ez a templom román stílusú lehetett, maradványait a legutóbbi régészeti és építészettörténeti feltárás azonosította a templom jelenlegi déli falában, ahol két befalazott résablak maradt fenn. Az eredeti román kori templomot a 15. század elején, 1406-ban gótikus stílusban építtette át akkori donátora, a megyének is nevet adó, a falu fölé magasodó várat alapító és sokáig birtokló Tornay család. A román kori templom négyszögletes záródású volt, keleti irányba kialakított szentéllyel, nyugati oldalán toronnyal. Az 1406-os átépítéskor és bővítéskor sokszögzáródású szentélyt kapott, amelyeken karcsú, kőcsipkés díszítésű ablakokat vágtak, az északi oldalon pedig temetkezési kápolnát alakítottak ki. A 16. században újraboltozták gótikus stílusban a hajót. Feltehetően már ekkor elkezdték az erődített falakat megépíteni a templom körül. A templom belsejét freskókkal díszítették, ezek a falfestmények bár töredékesen maradtak fenn csupán, mégis komoly értéket képviselnek. Regionális és országos viszonylatban is igen jelentősek, mesterük képzett, az igen mívesen kivitelezett, szinte már itáliai hangulatú, Krisztus életét ábrázoló freskók egyedi szépségűek. Négy részlet – Krisztus születése, Krisztus az olajfák hegyén, Krisztus elfogatása és Krisztus Pilátus előtt – jól azonosítható, ezeket restaurálták. A freskó rétegzettsége – egy román kori felszentelési keresztre ráfestett szent képe, amellett barokk díszítő falfestés, amelyen a reformáció idején szokásos fedő mészréteg volt – a templom viszontagságos múltjáról árulkodik.

Templom a hadak útján

Tornaváralja fekvésénél fogva mindig is a hadak vonulásának útvonalába esett. Valószínűleg emiatt erősítették meg a falu fölé magasodó, stratégiai helyen lévő templomot, aminek pontos idejét nem tudni, de feltételezhetően már a 15. században, a husziták megjelenése idején megkezdődhetett. Ezért is volt szükség az egyszerre harangtorony és figyelőhely, valamint a kétembernyi magasságú, helyenként pillérekkel megtámasztott védőfal megépítésére. Tornaváralja templomának belső berendezése is érdekes, egy gótikus, Tornay Jánosnak állított, kőből faragott epitáfium, egy, a 16. században élt Bebek családbeli férfi sírköve mellett a későbbi birtokosok, a Keglevichek 1792-ben faragott sírköve, román kori pasztofórium, azaz szentségház, gótikus stílusú szószék, családi címerekkel díszített boltív zárkövek, a toronyban pedig a 14. század végén, Ágoston mester által öntött nagyharang teszi még értékesebbé a szakrális épületet. Külön érdekesség, hogy az apszis északi oldalához épített temetkezési kápolna falán lévő egykori barokk festményeket, melyeket a reformátusok lemeszeltek, Jókai Mór fedezte fel 1880-ban. A festmények ószövetségi jeleneteket ábrázolnak. Az is figyelemreméltó, hogy ezen a vidéken, a Bódva völgyében meglepően sok gótikus templom maradt fenn a folyóvölgy északi és déli részén is. Mecenzéf, Jászó, Szomolnok, Stósz mellett Szepsi, Tornagörgő, Péder és természetesen Tornaváralja is gótikus templommal büszkélkedhet, ami a vidék egykori gazdagságára, jelentőségére utal. Meg arra, hogy érdemes itt körülnézni.