Jogilag milyen stádiumban van a brexit?

Európa, sőt az egész világ szeme most Nagy-Britannián van, hogyan rendezkedik be az Európai Unióból való kilépésről szóló referendum eredményének fényében – annak belpolitikai veszélyeit (az Egyesült Királyság szétesésére gondolok), de főként világgazdasági és geopolitikai hatásait mérlegelve. Tudjuk, hogy jelenleg csak egyetlen dolog biztos – hogy semmi sem biztos. Miután milliószámra megy a szavazástól távolmaradó és a kilépésre úgymond virtusból választó brit állampolgár, akik most megszeppenve figyelik tétlenségük/tettük következményeit. Pár nap leforgása alatt egy tucat forgatókönyv született arról, hogyan lehetne a kilépést visszacsinálni. Pl. új referendumok kiírásáért kiáltó petíciók és kezdeményezések sora látott napvilágot: új referendum a kilépésről az EU-ból, de egy magasabb többségi küszöbbel, népszavazás Skócia függetlenségéről, London városállammá nyilvánításáról, Nagy-Britannia konkrét kilépési feltételeinek jóváhagyásáról stb. Azt szeretném tudni, a politikai realitásokon túl jogilag milyen stádiumban van a kilépés és mi várható e szempontból?

A sajtóban számos elemző és politikus szájából elhangzott, amíg az Egyesült Királyság hivatalosan be nem jelenti az Európai Unióból való kilépési szándékát, addig jogilag nincs minek alapján elkezdeni a kilépési tárgyalásokat. Addig tehát (jogilag) semmi sem változott – a britek továbbra is tagjai az uniónak, mint egy évvel ezelőtt. A Lisszaboni Szerződés ötvenedik cikkének második bekezdése így fogalmaz: a kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak.

Az első cikkben pedig, hűen a tagállamok demokratikus berendezkedésének logikájához, ez áll: a kilépésről a tagállam saját alkotmányos követelményeivel összhangban határoz. Jelenleg ott tartunk, hogy még ez az első lépést sem lépték meg teljesen. Nagy-Britanniának nincs kodifikált, a szó szoros értelmében vett írott alkotmánya, több jogforrásból, pl. törvényből, jogelvből, bírói ítéletből, sőt íratlan szokásjogból áll össze. Így a jelenleg oly aktuális kérdés, mint az unióból való kilépés döntési mechanizmusa nincs feketén-fehéren lefektetve.

A népszavazásról általánosan elmondható, hogy a közvetlen demokrácia (görögül szó szerint népuralom) legtisztább megnyilvánulása. Ezért feltételezhető, hogy nagyon érzékenyen venné a „nép”, ha látná, hogy kinyilvánított akaratát egy vállvonással semmibe veszik.

Viszont csak a brit kilépésről szóló népszavazás után lett köztudomású, hogy az Egyesült Királyság belső jogrendje szerint a referendum eredménye jogilag nem kötelező érvényű – csak javaslati státusa van (advisory status). A kérdés tehát, ki döntheti el kötelező érvénnyel a kilépés vagy bentmaradás dilemmáját – a brit parlament vagy a kormány –, és számára milyen súllyal bír a 2016. június 23-ai népszavazás eredménye?

Ezért most az alkotmányjogászokon és egyéb közjogi szakértőkön a sor, hogy kibogozzák e szálakat, majd az általuk hozott szakvélemények valamelyikével azonosuljon a brit törvényhozó és/vagy végrehajtó testület. Ebből a szempontból tehát „időt kell adni” az Egyesült Királyságnak, hogy bár utolsó pillanatban, de jogilag vállalható módon érjen talajt a brexit felé kilépett lába.

A tájékoztatás nem minősül

jogi tanácsnak.