Jászói hangulatok

A táborlakók és meghívott vendégek zöme szintén, hiszen aki eljön egyszer, és ráérez a táborozás és a nagy katonai sátor alatti előadások varázsára, visszajáró lélekké válik.

Egy hétbe sokféle előadás, tevékenység, hangulat belefér. A teljesség igénye nélkül – rábízva magunkat a hangulatok erejére –, éljük át a tábor néhány eseményét.

Serény kezek szorgoskodnak. A gyöngy apró, a fonál vékony, a bonyolultabb karkötők, nyakláncok elkészítése akár több óra görnyedést is jelenthet a sátortető alatt, a padon ülve. De mindig van társaság, mindig van miről beszélgetni, és közben a tizenéves lányok keze alatt csodák formálódnak a foglalkozásvezető Dienes Mária segítségével. Később aztán láthatjuk ugyanazokat a csivitelő csitriket felékszerezve, büszkén és boldogan elvonulni a többi táborlakó bámuló szeme előtt. Egy vagyont ér, amit viselnek, hiszen megdolgoztak érte, időt és fáradságot szántak rá.

Aki vasárnap nem ér rá, csütörtökön tart Vasárnapot. Főszerkesztőstül, szerkesztőstül, szakértőstül. A Vasárnap című hetilap minden fontos embere Jászón nyüzsög, hogy szépet-jót mondhasson a lapról. Szó esik sok mindenről, a lap általános jellemzésétől, gazdasági mutatóitól kezdve az orvos, pszichológus, jogász tanácsadó rovatáig. Legnagyobb sikere talán mégis Hornyák Otília grafológusnak van, aki a betűk állásából jellegzetes vonásokat, a személyiség változásait, a párkapcsolat alakulását is kiolvassa. Vannak, akik tamáskodva teszik elé kusza irományaikat, vannak, akik feltétlen bizalommal fordulnak hozzá. Mindenesetre sokan várnak elemzésre, sorra sem kerül mindenki. Kiderül, ki a vezetésre termett ember, ki az érzelmileg labilis, a magas intellektusú, az embertársait békén hagyni nem kívánó, vagy a rossz párkapcsolatban élő. Vigyázzunk ezentúl, merre döntjük a betűt, milyen mélyre kanyarintjuk az ipszilon farkát, milyen pontot teszünk az i-re.

A visszajáró tábori lelkek számára igazi ínyencfalat a régi tábori életre való visszaemlékezés. Igazi „őskori” filmtekercseken láthatók az azóta már megemberesedett tinédzserek, az öregedni nem tudó örökifjú szervezők. Aki szemfüles, tanulhat a nagyoktól. Nemcsak azt, hogyan kell egy tábort megszervezni. Azt is, hogyan kell a beépített spicliket kijátszani, engedélyeztetni a tiltott rendezvényt valami hangzatos szocialista esemény fedőneve alatt, vagy beszervezni a mozdonyvezetőt, hogy a gyorsvonat álljon meg a tábornak otthont adó isten háta mögötti kis falunál is, a vészfék meghúzása nélkül.

Az irodalom- és zenekedvelőknek sok csemegét nyújt a jászói hét. Megzenésített versek, napról napra, mindig másképp. Egy szál gitárral, ahogy Hudák Katalin verséneklő. Kobozzal, mint Kátai Zoltán énekmondó. Furulyával, ritmushangszerekkel, sok-sok zenei ötlettel, akár a Kicsi Hang két kellemes hangú énekese. Playbackről, két mikrofonnal, ahogy Marek Horňákék, vagy egész zenekarral, ahogy Zsapka Attila és barátai. Klasszikusok és ma élő szerzők, magyarországiak és felvidékiek, régi, hagyományos dallamok és modern saját szerzemények. Sokszínűség mellett a dalok lelke, központja, mindensége: a vers.

Méltó búcsúként Isten-hozta-piknik a jászói nagyforrásnál. Sok-sok fellépővel a szabadtéri színpadon és nagyon változatos műsorral. Kórusművek, népdal, népmese, megzenésített vers. Vakító napsütés, aztán kellemesen borult, de esőmentes idő. Piknikhez való. Ahova minden vendéglátó és meghívott vendég magával hozta a számára kedveset és megoszthatót, a dalt, mesét, jó ételt, remek babgulyást és disznótorost, friss gyümölcsöt, fenséges törkölyt és a saját szívét is. A barátságok erősítésére, a kapcsolatok fenntartására felettébb alkalmas hely és idő a Jászó napjaként rögzült vasárnap délutáni piknik.

A szűk egy hét gyorsan elszalad a kedd délutáni táborveréstől a hétfő reggeli „táborrontásig”. Maradnak az emlékek és a hangulatok, a jászói kemping faházikói, a tó, a barlang, a fák megőrzik őket a következő, tizedik jászói nyári egyetemig.