Ipolyfödémes hatvan évvel az ipolysági éhségmenet után

Molnár László polgármester a tájház előtt Dömötör Ede felvételeiIpolyfödémes korábban a Palásthoz közeli Kotyinka völgyben terült el, ahol romjaiban még ma is megtalálható egy román stílusban épült templom és kápolna. A községet Terra Fedemes néven egy 1259-ből származó okirat említi először, ugyanebben az időszakban Fedemus alakban is említik és 1350-től egyházashelyként tartják nyilván. Jelenlegi helyére vélhetően a tatárdúlás következményeként költözött át a lakosság. A hozzáférhető adatokból kiderül, hogy a történelme folyamán az itt élő emberek száma jelentősen ingadozott, például az 1940-es összeírás szerint a településnek 709 lakosa volt, de 1828-ban is, amikor 462 lelket számláltak, többen éltek Ipolyfödémesen mint ma, mivel a jelenlegi lakosok száma nem éri el a négyszázat. Ipolyfödémest az akkori helyi nemzeti bizottságán keresztül a központosítási őrület 1980-ban Palásthoz csatolta, s csak a rendszerváltás után, 1990. június 1-től nyerte vissza önállóságát, és választott önkormányzatot. Önérzetes, a tisztességükre sokat adó emberek éltek itt mindig, erre utal például az 1933-as éhségmenet, amikor a munkalehetőségek megszűnése miatti tiltakozásul Ipolyságra vonultak a födémesiek.

Molnár László polgármester elmondta, az 1990-es újbóli önállósulás visszaadta a lakosság önbecsülését és újra tapasztalható az az egészséges lokálpatriotizmus, amely a helybeliek lelkületét, életvitelét korábban is meghatározta. Más kérdés, hogy milyen állapotban kapták vissza a falut, hiszen a központosítás nem csupán az emberek magatartásformájára, de a falu állagára is rányomta bélyegét. Ez az időszak volt az, amikor elindult a lakosság fogyása, s úgy tűnik, hogy ez a folyamat már megállíthatatlan. Nem csupán az elhalálozások és a születések száma között mutatkozik különbség, de az utóbbi időben egyre ijesztőbb tünet is tapasztalható Ipolyfödémesen, de a közeli és távoli környéken is, tételesen, hogy a településeken maradt fiatalok nem házasodnak, nem alapítanak családot.

A háttérben a szeméttelep A polgármester minden megnyilvánulásából kitűnik, hogy a gondjaira bízott település jövőjét illetően nem táplál hiú reményeket. Szerinte a törvényalkotók abbéli igyekezetükben, hogy kiszolgálják az EU-s elvárásokat, számos olyan törvényt hoztak, amelyek hátrányt jelentenek az önkormányzatok számára. Példaként a hulladékgazdálkodásról szóló törvényt említi, melynek előírásai ugyan megközelítik az uniós gyakorlatot, a honi körülmények között viszont nem működnek. Tíz faluval közösen létesítettek egy hulladéklerakó telepet Palást község közigazgatási területén, melynek élettartamát 2016-ig határozták meg, s most kiderült, hogy az újabban hatályos hulladék-gazdálkodási törvény más mutatókat határoz meg, melyek értelmében a szeméttelepet 2008-ban be kell zárni, illetve olyan új beruházásokkal kellene kiegészíteni, amelyek által megfelelne az uniós előírásoknak. Az alapvető problémát az okozza, hogy a törvény mellé nem tették oda azt a pénzcsomagot, amely az üzemeltetési módosítást lehetővé tenné. Ugyanakkor az a körülmény sem elhanyagolható, hogy a hulladékgazdálkodás, valamint a környezet- és természetvédelem egyazon minisztérium hatáskörébe tartozik, s a hivatalnokoknak a két kérdéskört illetően más és más az álláspontjuk. Lényegében ugyanez a helyzet a szelektált hulladékgyűjtés területén is, mivel az állam még azelőtt helyez hatályba törvényeket, mielőtt megteremtené a körülményeket a törvény végrehajtására. Egy ilyen kis településen, mint Ipolyfödémes nem jelentene különösebb gondot – mint, ahogy jelenleg is működik – az üveg, a műanyag flakonok vagy a szerves hulladék szétválasztása, összegyűjtése s időszakos tárolása, ugyanakkor az állam nem oldotta meg a hulladék újbóli felhasználásának, vagy megsemmisítésének a kérdését. Most például több mint háromszáz zsák összegyűjtött műanyag flakont tárolnak a tűzoltószertárban. Más kategóriában ugyan, de nagyjából ilyen a helyzet az elmúlt év derekán átvett iskolákra és óvodákra vonatkozó hatáskörökkel is, hiszen nemes gondolat az, hogy az oktatási intézmények az önkormányzatok hatáskörébe kerültek, csakhogy az állam 25–30 éven keresztül megfeledkezett az épületek állagának felújításáról, s amit Ipolyfödémes is megörökölt, inkább megoldhatatlan gondot, mint felhőtlen örömet jelent mind a falunak, mind az elöljáróságnak. Molnár László az iskolával kapcsolatban elmondta, a negyedik osztály befejezése után a gyerekek ingázókká válnak, ki Paláston, ki Ipolyságon végzi el a felsőbb évfolyamokat, ami a jövőt tekintve anynyit jelent, hogy zömükben elvesznek a falu számára.

A helyben található munkalehetőségekkel kapcsolatban a polgármester elmondta, a faluban működik egy mézestortalap-sütöde, ahol tizenöt embert alkalmaznak, s a hazai piacon túl Csehországba és Magyarországra is szállítanak. A mezőgazdaság átalakulóban van, korábban a palásti mezőgazdasági szövetkezethez tartoztak, mely tönkrement, az Ipolyfödémes közigazgatási területén található épületeket a végrehajtótól a zsemberi szövetkezet vásárolta meg, ahol juhtenyésztéssel kívánnak foglalkozni, hiszen a község határa más jellegű termelésre kevésbé alkalmas. Mivel a vadászat szorosan kötődik az erdő- és földműveléshez, azt is megtudtuk, hogy a zsemberiek a földbérleti szerződések részévé tették a vadászati jogot is, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Lévai járás talán legjobb vadászterületén nem a helybéliek alakítanak ki vadászterületet. Ez nem csupán sport- és környezetvédelmi szempontból figyelemre méltó, mivel a vendégvadásztatás kapcsán jelentős anyagi vetülettel is bír. A vadásztársaság mellett bíztató eredményeket ér el a sportszervezet, ezen belül a futballcsapat. A sportszervezet mellett figyelmet érdemel a cserkészcsapat, mely azon túl, hogy tiszteket nevel, messziről is ide vonzza a táborozó cserkészeket. A polgármester számos kollégájával ellentétben a községe jövőjét figyelembe véve nem lelkesedik különösebben az EU-csatlakozás miatt, úgy vélekedik, belátható időn belül azokat a követelményeket, amelyeket az uniós csatlakozás állít a községek elé, nem tudják teljesíteni, különös tekintettel a közigazgatási és a környezetvédelmi előírásokra. Honi törvényekben ugyan nincs hiány, minden „le van papírozva”, csak éppen semmi nem működik, mivel a közigazgatás területén még ma sem a szakembereké, hanem a hivatalnokoké a főszerep, s ennek szinte természetes velejárója a klientelizmus. Példaként egy biológiai szennyvíztisztítót említ, amelyet működés közben Ausztria több tartományában is megfigyelt, s úgy vélte, Ipolyfödémesen is használható lenne, hiszen hatásfoka rendkívül magas, ugyanakkor nem igényel olyan jelentős beruházást, mint egy központi szennyvíztisztító. A sógorok csodálkoztak, hogy ezt a szlovákiai (!) találmányt idehaza nem ismerik, s nem is alkalmazzák, holott a kemény német körülmények között egy éven át tesztelték, mielőtt Ausztriában működtetési engedélyt kapott volna. Megkereste a pozsonyi gyártót, akivel megegyezett, hogy kidolgozza a községre vonatkozó tervezetet. A lévai környezetvédelmi hivatalban közölték a polgármesterrel, hogy „amíg ők ebben a hivatalban lesznek, addig ez a szennyvíztisztítási rendszer itt működni nem fog”. Indoklásuk szerint ugyanis ez a módszer nem megbízható, s azonnal felhívták a figyelmét egy másik gyártótól származó biológiai tisztítóberendezésre, melyre esetleg még pénzt is lehetne találni. Mivel az eredeti tervezetet nem fogadták el, kész tervezet híján most nincs más lehetőségük, mint várni, esetleg évtizedeket, a szennyvíz pedig csordogál – jobb híján – a patakba.

A szlovákiai magyar vidék közgondolkodásában előkelő helyre került vidéki turizmussal kapcsolatban kifejtette, ők 1992 óta foglalkoznak a kérdéssel, azóta országos viszonylatban már számtalan tervezet elkészült a nyugati turisták beözönléséről, a valóságban viszont elenyésző számú nyugati turista jött Hont és Gömör vármegye kies területeire, s tömeges bevándorlásuk a közeljövőben sem várható. Magyarország ezen a téren is legalább tíz évvel előttünk jár, ők most távolítják el azokat a hiányosságokat, amelyeket mi itt még fel sem térképeztünk. Vendégeket csak akkor várhatunk jó szívvel – mondja Molnár László –, ha rendben tudjuk tartani a portáinkat, a falunkat, s gyökeresen megváltozik a gondolkodásmódunk, életvitelünk, amihez még rengeteg idő kell.

Ipolypásztón ugyanúgy, mint a déli vonal magyar falvaiban harminc százalék fölötti a munkanélküliség, nem indítottak éhségmenetet a főváros felé, mert vágyak között ugyan szerepel az EU-s életszínvonal elérése, de két lábbal állnak a földön.