Ipoly-hidak: dolgozni kell

Átkelés Petőházánál, érkezés Pösténypusztára, irány tovább Szécsény. Alig félméteres az egykor hajózhatónak ítélt Ipoly, ilyen vízállásnál egészen jó papírhajócsatát lehetne itt vívni. Hídcsonkok ásítoznak az égre, nézegetik magukat a habokban. Remélhetőleg már nem sokáig.

Nógrád festői kisvárosában, a Széchényiek egykori fészkében rendezett utcák, kedves emberek fogadnak. Kiállítás van, apropója a hidak újraépítése, a hatvan éve tapasztalható elszakítottság-érzés és a határ menti közlekedési akadályok megszüntetése. Építkezni kell, mert a folyók nem elválasztanak, hanem összekötnek. Kivált akkor, ha híd is van, ha szabad a csónakázás.

Körülbelül harminc magyarországi és tizenhét szlovákiai vállalkozó mutatkozik be a kiállításon, a díszvendég Szlovákia budapesti nagykövete és Besztercebánya megye elnöke. Egyik se érkezik meg. A helyzet kezd kínossá válni – erre már Pelikán elvtárs is ezt mondaná. Ám van beugró, magát feláldozó ember, aki megmenti a helyzetet. Beszélni kezd, és – okosan, szépen, két nyelven mondva el a mondókáját – frappáns megnyitó beszédet rögtönöz. Mégis: a béka lenyeletlenül ott marad.

A kiállításon gazdag a kínálat: gyártóktól kezdve, civil szervezeteken keresztül a magyarországi regionális sajtóig. Ugyanezt innen, felőlünk is meg lehetne tenni. Sokan el is jöttek, de olyan is van, aki a kiállítás kezdetekor mondja le a részvételt. Pedig közéleti havilapként hirdeti magát, állandóan siratja az Ipoly-hidakat. Kérdés, minek siránkozik, ha semmit sem tesz az ügyért, minek veri a mellét, ha nem él a lehetőséggel?

Nem érdemes foglalkozni ilyenekkel. Arra figyelek inkább, hogy egy kisváros hogyan éli meg a hídépítés előtti időszakot. Tisztaság van, rend és nyitottság. Az itteniek teszik a dolgukat, nem nyafognak. Vigyáznak a múltra, nyitnak a jövő felé, szívesen látják a vendéget. Ennyire egyszerű? Ennyire egyszerű.

Visszafelé indulva az ember az Ipoly tükrében még egyszer megnézi a hídcsonkokat. Reménykedik. Csak a miniszterek is odafigyeljenek, fent is nyitott szemmel járjanak! Mert ha nem, a hídálom álom marad, elszalasztott lehetőség. Az álmodozások kora lejárt. A melldöngetésé is. Csak dolgozni kellene.