Importáruból kiviteli cikk is lehetne a majoránna

Bratkó Tibor: Nagyon szomorú, hogy az utóbbi években már csak egy-másfél tonnát tudtunk felvásárolni Vas Gyula felvételeMint általában a hazai zöldségtermesztés, a majoránnatermesztés is az ország kettéválásával egyidejűleg került lejtőre, és ma alig foglalkozik valaki ezzel a növénnyel. Az ok: külföldről olyan áron hozzák be a majoránnát, amivel a hazai gazdálkodók a magas termelési költségek miatt képtelenek felvenni a versenyt. Igaz, a minősége meg sem közelíti a hazait, ám ezzel nemigen szoktak törődni a kereskedők és a feldolgozók, számukra a beszerzési ár a mérvadó.

Pedig a majoránnatermesztés iránt továbbra is van érdeklődés, a magas munkanélküliséggel sújtott régióban legalább jövedelemkiegészítésként sokan ismét szívesen foglalkoznának vele. Hiszen az éghajlati feltételek adottak, a szakmai tudás és a munkakedv is megvan. A jelenlegi felvásárlási ár mellett viszont ráfizetéses a termelés, így hiába az akarat, a tudás és a hagyomány. Ezen az áldatlan helyzeten szeretne változtatni Bratkó Tibor, a szlovákiai kertészszövetség marcelházi alapszervezetének elnöke, aki évek óta foglalkozik a majoránna termesztésével és helyi felvásárlásával. „Nagyon szomorú, hogy a 10-15 évvel ezelőtt felvásárolt 120 tonnával szemben az utóbbi években már csak egy-másfél tonnát tudtunk felvásárolni – mondta. – Itt áll a tisztító is kihasználatlanul, pedig egyenesen erre a célra építtette a kertészszövetség. Hatvankoronás kilónkénti felvásárlási ár mellett azonban kész ráfizetés a majoránnatermesztés. Ennyiért jön be hozzánk ugyanis Csehországon keresztül az Egyiptomban termelt majoránna, és ennél a feldolgozók, a csomagolással foglalkozó vállalkozók nem hajlandóak nekünk se többet fizetni. Pedig a kettő minőségét össze se lehet hasonlítani. Elég, ha valaki kicsomagolja a boltban kapható majoránnát, egyből érzi, pontosabban nem érzi azt a jellegzetes illatot és aromát, amit a hazai majoránnánál megszokhatott. Mert a boltban már évek óta a behozatalból származó terményt kapja.” Bratkó Tibort a mai napig számtalan potenciális termelő keresi fel, aziránt érdeklődve, mikor foghatnak újra hozzá a majoránnavetéshez. Ő azonban semmi jóval nem tudja biztatni őket. Ezért elhatározta, hogy a kertészkedők nevében személyesen Simon Zsolt földművelésügyi minisztertől kér segítséget, illetve tanácsot. A minisztériumba eljuttatott levelére azonban – amelyben meghívta községükbe, a kertészszövetség gyűlésére a tárca vezetőjét – választ sem kapott. „Elsősorban azt szerettük volna megkérdezni a miniszter úrtól, hogy van-e valamilyen mód a majoránnatermesztés állami támogatására, illetve, hogy hozzá tudna-e járulni a tárca a felvásárlási árhoz – részletezte Bratkó Tibor. – A dotációs irányelvekben szereplő, hektáronkénti 3000 koronás támogatás ugyanis nagyon kevés, főleg úgy, hogy az 60 koronás felvásárlási árral párosul. Legalább 90-100 koronás kilónkénti ár kellene ahhoz, hogy ne legyen ráfizetéses a termelés. A majoránnából hektáronként 1, jó esetben 1,3 tonna termést lehet nyerni. Miközben rendkívül munkaigényes a termesztése, a vetéstől kezdve a palántanevelésen és ültetésen keresztül a betakarításig és szárításig. Mert a szárítást is mindenki maga végzi, padlásokon, szérűben, hiszen akkor marad meg a szép zöldes színe és jellegzetes aromája, ha nem mesterséges úton szárítják.” Bratkó Tibor arra is rámutatott, hogy a majoránnából importáru helyett kiviteli cikk is válhatna, ha a termelőket nagyobb mértékben támogatná az állam. És ennek a támogatásnak elsősorban a költségekkel arányos felvásárlási árakban kellene megmutatkoznia.

A földművelésügyi minisztériumban csupán annyit sikerült megtudnunk, hogy a dotációs irányelvek alapján a majoránna, mint gyógynövény termesztését valóban hektáronként 3000 koronával támogatja az állam. Azt is csak abban az esetben, ha az igénylő bejegyzett mezőgazdasági gazdálkodó, vagy vállalkozó és legalább 3 hektárnyi szántóföldet művel. Azok a marcelházi és környékbeli kistermelők viszont, akik jövedelemkiegészítésként szeretnének majoránnával foglalkozni, többségükben egyik feltételt sem teljesítik. És ha teljesítenék, akkor sem lehetnének biztosak benne, hogy valóban hozzájutnak a támogatáshoz, hiszen az állami dotáció nem jár alanyi jogon. Vagyis az igénylő vagy megkapja, vagy nem. A magát megnevezni nem kívánó minisztériumi alkalmazott elismerte, hogy a háromezer korona állami támogatás a majoránna esetében rendkívül alacsony, hiszen termesztése nagyon munkaigényes. „Ennek az összegnek legalább 2,5–3-szorosával kellene támogatni termesztését” – tette hozzá. A felvásárlási ár kiegészítésére pedig egyáltalán nincs lehetőség.

Úgy tűnik tehát, hogy az államnak ebben az esetben is jobban megéri külföldről behozni olyan árut – és ezzel természetesen növelni az ország külkereskedelmi hiányát –, amelyet itthon is meg tudnánk termelni. Sőt, amit még mi szállíthatnánk külföldre. A hazai termelő pedig inkább nyugodjon bele, hogy munkájára és terményére nincs szükség. Logikát ebben senki ne keressen ...