Hozzájutnak valaha jogos tulajdonukhoz?

A kivágott fa egyelőre az erdő szélén vár további sorsáraVas Gyula felvétele „A rendkívül szövevényes ügy a negyvenes-ötvenes évekig nyúlik vissza, amikor is a gazdaközösség tulajdonában lévő ingatlanok a megalakult egységes földműves-szövetkezet használatába kerültek – magyarázta Czékus Péter madari önkormányzati képviselő. – A rendszerváltást követően aztán a gazdaközösség tagjai, illetve leszármazottaik éltek a földtörvény adta lehetőséggel, és a megszabott határidőn belül, azaz 1992. december 31-ig benyújtották restitúciós igényüket ezekre az ingatlanokra.”

Míg a földeken, legelőkön a szövetkezet gazdálkodott, az erdőket a szövetkezettel kötött hosszú távú szerződés alapján 1998-ig a besztercebányai erdőgazdaság tótmegyeri részlege használta. 1997 márciusában a szövetkezet ellen csődeljárás indult; csődbiztossá a nyitrai Eva Rezníčková-Hlaváčovát nevezték ki. Az erdők használati jogát 2001 márciusától a csődeljárás alatt álló Madari Mezőgazdasági Termelő-Kereskedelmi Szövetkezet vette vissza, a használati jog változását azonban a telekkönyvi hivatalban nem jegyeztették be.

A földhivatal szerint jogos a restitúciós igény

A gazdaközösség restitúciós igényét a komáromi körzeti földhivatal vizsgálta, amely 2004. október 7-én kiadott végzésével jogosnak találta azt, és az ingatlanok visszaadásáról döntött. A csődbiztos azonban megtámadta a földhivatal végzését, mégpedig arra hivatkozva, hogy a szóban forgó területek a csődeljárás alatt álló szövetkezet törzsvagyonát képezik, és a csődeljárásról szóló törvény értelmében ezt a vagyont nem lehet közigazgatási hivatal által hozott határozattal csökkenteni. Az ügyet a Nyitrai Kerületi Bíróság tárgyalta, és a földhivatal javára döntött. Indoklásban egyebek között az szerepel, hogy bár a szövetkezet csődeljárás alatt áll, a csődbiztosnak tiszteletben kell tartania a jogállást, adott esetben a szóban forgó ingatlanokra benyújtott restitúciós igényt. A földtörvény értelmében pedig a csődbiztosnak gondos gazdaként kell kezelnie ezeket a területeket, mindaddig, amíg azokat ki nem adják jogos tulajdonosuknak. A döntés ellen Rezníčková-Hlaváčová fellebbezett, az ügy a Legfelsőbb Bíróságra került, amelynek idén májusban kellene megtárgyalnia azt.

A csődbiztos elrendelte a fakivágást

Jogerős döntés tehát a mai napig nincs, az ingatlanokkal továbbra is a csődbiztos rendelkezik. Ő pedig úgy döntött, a 240 hektáros erdőből kb. 40 hektáron kezdi meg a fakitermelést.

„Az állami fakitermelési terv szerint ezen a területen 2004 és 2013 között kell a vágás alá érett fákat kivágni – tudtuk meg Czékus Pétertől. – Tehát még bőven lett volna idő megvárni a Legfelsőbb Bíróság határozatát, amely végleg kimondaná, kit is illetnek ezek az erdők. A madariak talán azt nehezményezik leginkább, hogy a csődbiztos – ahelyett, hogy a földhivatal döntése alapján minél előbb kiadta volna tulajdonukat – újabb és újabb akadályokat gördít e folyamat útjába. Mintha megkérdőjelezné a restitúció jogosságát. Ezért sokakban felmerül a kérdés: milyen érdeke fűződik ehhez? A szóban forgó ingatlanok ugyanis évtizedeken keresztül hagyatékként öröklődtek tovább. Az én édesapám is így örökölt erdőt és földet a nagyapámtól a hetvenes évek elején. Ezeket akarja most valaki elvitatni tőle és a többi jogosult személytől?”

A gazdaközösség tagjai naivan úgy vélték, a jogerős bírósági döntés meghozataláig semmi nem veszélyezteti jogos tulajdonukat. Rezníčková-Hlaváčová azonban másként vélekedett, mert versenypályázatot hirdetett a fakivágásra és -értékesítésre, amelyet egy IMR Trading Kft. nevű cég nyert meg. Az internetes cégbírósági bejegyzés szerint a társaságot – komjáti székhellyel – 2005. december 22-én (!) a vágtornóci Imrich Molnár Rácz alapította. A férfi egy személyben a cég ügyvezetője is. Március elején tehát favágók jelentek meg a madari határban, és teljes erőbedobással hozzáláttak a munkához. A helybéliek azonnal rendőröket hívtak, akik azonban semmit nem tehettek.

„Mivel érvényes vágási enge-déllyel folyt a kitermelés (mert a csődbiztos ezt is megszerezte), a rendőrség nem avatkozott közbe – mesélte a történteket Vanek Ferenc, Madar polgármestere. – Azt a tanácsot kaptuk viszont, hogy a gazdaközösség kérelmezze a járásbíróságon a fakitermelés leállítását mindaddig, amíg a csődbiztossal folytatott perben nem születik jogerős ítélet.”

Március 7-én a gazdaközösség nevében Czibor Győző be is nyújtotta a kérvényt, április 13-ig (a riport írásának napjáig) azonban nem kapott rá választ. „Tudomásunk szerint a járásbíróságról a kerületi bíróságra utalták a kérvényt, ott viszont nem értesültek róla. Érdeklődésünkre azt állították, ez ideig nem érkezett meg hozzájuk” – tette hozzá a polgármester.

Elrabolt ügyvezető, megfenyegetett közvetítő

A fakitermelés egyelőre mégis szünetel, és mindeddig a kivágott fát sem szállították el. Az egész ügy ugyanis nem sokkal a fakivágás megkezdését követően újabb, megdöbbentő fordulatot vett: Molnár Rácz Imrét elrabolták, és több napig fegyveresek tartották fogva egy komjáti házban.

A történteket Csicsó Attila madari fiatalember mesélte el lapunknak: „A munkanélküliként tengődő és rozoga viskóban élő Molnár Rácz Imre tavaly ősszel rajtam keresztül ismerkedett meg a nyitrai Roderik R.-rel. A csődbiztos fiának – mert róla van szó – olyan személyre volt szüksége, akinek nevén vállalkozást működtethet. Imre nevében rövidesen céget alapított, és elintézte azt is, hogy az IMR Trading Kft. kapjon megbízatást a fakitermelésre. Később magától R.-től tudtam meg, hogy kezd nagyon komollyá válni az ügy. Azt mondta, a faeladásból kb. 20 millió korona bevételre számít, és további 100 milliót is ki lehet még hozni ebből az üzletből. Majd hozzátette, a srác, azaz Imre aztán eltűnik. Kérdésemre, hogy mi történne vele, R. azt válaszolta: »Tudod mi van a kesztyűtartóban? Két kilenc milliméteres. Fejbe lövöm és elkaparom, a föld alatt senki nem fogja keresni.« Bevallom, ekkor megijedtem, hiszen biztos voltam benne, Imre után én következnék. Telefonon megmondtam R.-nek, hogy kiszállok. Erre ő világosan tudtomra adta: ha életben akarok maradni, nincs más választásom, mint folytatni. E beszélgetésünk után rabolta el Imrét, és csaknem egy hétig tartotta fogva. Fegyverrel kényszerítette őt, hogy a fa eladásával kapcsolatos szerződéseket írja alá, és bízzon meg egy ügyvédet a kft. ügyeinek intézésével. Én ezek után biztonságba helyeztem családomat, majd feljelentést tettem R. ellen a rendőrségen. Ennek eredményeképpen szabadították ki a kommandósok Imrét. Nem volt más választásom, ez volt az egyedüli esélyem, hogy életben maradjak. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy R. bosszút állhat rajtam, hiszen többmilliós üzlettől ütöttem őt el, és elfogásánál is én voltam a csalétek.”

Vizsgálati fogságban a zsaroló

A Komáromi Járási Rendőrkapitányságon megtudtuk: Roderik R. egyelőre vizsgálati fogságban van, és fegyveres zsarolás miatt eljárás folyik ellene. Ha bűnössége bizonyítást nyer, 4-10 évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető. Időközben, egészen pontosan 2006. március 23-án Molnár Rácz Imre a madari községházán egy becsületbeli nyilatkozatot írt alá, amelyben igazolja, hogy az aláírás napjától kezdve meghatározatlan időre leállítja a fakivágást és a fa elszállítását a madari határból.