Hogyan törölhetem ki a netről a rólam szóló álhíreket?

Az internet korát éljük, ahol egy kacsa vagy bármilyen, a média által felfújt történet simán tönkreteheti az ember jövőjét. A szaftos sztorik aztán az online térben futótűzként terjednek. A modern technológia gondoskodik arról, hogy az emberek szenzációéhségét jól kiaknázó piaci megoldások napvilágot lássanak. Ezt sajnos a saját bőrömön tapasztaltam. A Google keresőbe, ha beírom a nevem, még ma is kidob egypár linket a személyemet rágalmazó cikkekre. Pedig a történet már többéves és a fele sem igaz. Egy holland barátom keresett rám a neten, és megjelentek neki azok a bizonyos linkek. Ő mondta, hogy folyamodjak a törlésükért, hogy az EU-ban ez lehetséges – a Right to Forget címén. Nem tudom, miről van szó, nem vagyok jogász. De nagyon jó lenne, ha kitörölhetném a netről a rólam szóló álhíreket.

A right to be forgotten – magyarul a feledésbe merülés joga – uniós polgárok vagy az unió területén lakhellyel rendelkező személyek számára teszi lehetővé a róluk szóló internetes találatok törlését. Erre akkor kerülhet sor, ha a kérelmezőről közzétett adat nem megfelelő, túlzó, vagy a szükségesnél hosszabb ideig tárolták – és a közzétételhez nem fűződik közérdek. Tehát idővel még egy pontos, az adatkezelési szabályokat betartó bejegyzés is törölhető, ha a forrásoldal internetes keresőmotorok általi másodközlésére már az adatgyűjtés/adatkezelés céljából nincs szükség vagy az azóta eltelt idő miatt vált irrelevánssá, nem megfelelővé vagy túlzó mértékűvé. Ezt a tényt a kérelmezőnek kell bizonyítania.

A fenti lehetőség nem vonatkozik az adatkezelésre történelmi, statisztikai vagy tudományos célból, ha a tagállamok garantálják annak jogszerűségét.

A feledésbe merüléshez való jog sem abszolút. A magánélethez való jog egyik új formája, mely az internet terjedésével jelent meg. Ugyanúgy, mint bármely más jogvédelmi eszköz, ez is ütközik más személyek, csoportok jogos érdekeivel, pl. a szólásszabadság és az újságírás jogával. Így aztán minden egyes kérelmet külön kell mérlegelni, hogy nem túlzott-e a magánszféra védelmének igénye az érintett személy részéről. A közzétett információ jellegétől is függ, hol a határ – mennyire érzékenyen érinti a hírben szereplő személy magánéletét, illetve mennyire tartozik a dolog a nyilvánosságra, amelynek egyébként közügyekben jogában áll tájékozódnia. Egy közszereplő által benyújtott kérelmet nagyobb eséllyel utasítanak el, mivel rá szigorúbb mércét kell alkalmazni. Az ő irányukban gyakorolt transzparenciához ugyanis erősebb közérdek fűződik.

A kérelem benyújtásának részletei példákkal szemléltetve arról, mikor várható az információ törlésre és mikor nem, a Google oldalán található:

https://www.google.com/

transparencyreport/removals/

europeprivacy/.

Ha a kérelmező nem ért egyet a keresőmotor működtetője által hozott elutasító döntéssel, fellebbezhet az adott tagállam adatvédelmi hivatalához, illetve bíróságához.

A jövőben a feledésbe merülés jogának alkalmazásában további fejlődés várható. Eredetileg a C-131/12-es ügy indította el a témát. Ebben az ügyben még a 95/46-os adatvédelmi irányelv általános alapelvei szerint hozta meg ítéletét az Európai Unió Bírósága. Az új adatvédelmi szabályozás, a 2016/679 rendelet – mely 2018 májusában lép érvénybe – már beemelte a szövegébe a feledésbe merülés jogát, fokozva annak védelmét. A tagállamok nemzeti adatvédelmi hivatalai / bíróságai is egyre tovább feszegetik e jogosultság területi határait.

A tájékoztatás nem minősül

jogi tanácsnak.