Hogyan óvják gyermeküket a pedofilokkal szemben?

A gyerekemet úgy óvom, hogy nem engedem egyedül az utcára. Legfeljebb a száz méterre lévő sarki üzletbe mehet egyedül, de még a nagymamájához is csak jó ismerős kíséretében engedem. Csak akkor vagyok nyugodt, ha itt van mellettem. Azelőtt elmehetett a nagymamához egyedül, de amióta volt itt a faluban néhány verekedés, és pár súlyosabb bűncselekmény, óvatosabbak vagyunk. A pedofilbotrányokról nem sokat tudok, de az ilyen cselekedeteket elkövető embereket mélységesen elítélem, és ha rajtam múlna, nagyon szigorúan büntetném őket.

Cs. Mónika, elárusítónő, Érsekújvár:

Manapság sokkal nagyobb teher nehezedik ránk a nevelés terén, mint a mi szüleink idejében. Egy kisiskolás és egy kamaszlány édesanyjaként elmondhatom, nemcsak a pedofil megnyilvánulások tartanak bennünket, szülőket félelemben, hanem a kamaszok közt egyre népszerűbb alkoholfogyasztás, kábítószerek szívása, amelyek népsze?rűsítéséről a drogterjesztők a hét?végi szórakozóhelyeken gon??doskodnak. Nem tehetünk mást, mint hogy a többi szülővel összefogva figyelünk arra, hogy a gyerekek lehetőleg ne menjenek sehová sem kíséret nélkül. Zene- és rajziskolába rendszerint mindig elkíséri egy szülő a gyerekcsapatot. Nagyon jó dolognak tartom, hogy a tanítás alatt nemcsak az alap-, hanem a középiskolában is zárják a kapukat, és a gyerekek a szünetben sem hagyhatják el az iskola épületét. Az is fontos, hogy otthon őszintén és alaposan elbeszélgessünk ezekről a kényes dolgokról a gyerekkel. Sajnos, az ismerőseink, barátaink közt egyre több a csonka család, és a válás után az édesapa már nem veszi ki a részét a gyereknevelésből.

Prékop Mária, pedagógus, Rozsnyó:

Erre a problémára sajnos a pedagógusokat nem készítik fel sehol, a főiskolán sem. Az alsó tagozatos pedagógusok az etika tanfolyamon sem hallhattak erről. Általánosságban lehet, hogy szóba kerül, de semmivel sem szentelünk neki több figyelmet, mint más jelenségeknek – mint például az alkohol- vagy a drogfogyasztásnak. Másrészről viszont úgy gondolom, hogy ma már mindent a pedagógusokra bíznak, és nem érzem a szülő felelősségét. Szerintem ez teljes mértékben a szülő feladata. Persze, hogy segítünk benne, de így is annyira szűkre szabott az idő minden tekintetben, hogy külön ezzel a témával sajnos nem tudunk foglalkozni egyik órán sem. Régen a vallási oktatás szigorúan családi keretek között zajlott, ma már nem. A heti egyszeri etikaórán is én mondom meg a gyerekeknek, hogy mi etikus és mi nem. S ha emellett nem lát otthon pozitív mintát, akkor a tanár igyekezetének semmi eredménye sincs. A gyerekeknek az iskolában arról beszélünk, hogy idegenekkel ne álljanak szóba, de ez nem kimondottan a pedofíliára vonatkozik. Szerintem a pedagógusokra manapság túl sok feladatot rónak, túl sokat várnak el tőlünk, ugyanakkor viszont nem kapnak ennek megfelelő jogköröket. Meglátásom szerint pedagógustól függ, hogy kinek mennyire fontos ez a probléma, de rengeteg minden mással kell még foglalkozni. Ezért nem hiszem, hogy ez a téma kiemelten fontos. (gl, száz, kov)