Hogy mindvégig emberhez méltóan tudjunk élni

A gondos ápolás olykor csodákat művelHajdanán általában otthon születtek a gyermekek, s meghitt otthoni környezetben haltak meg a betegek, az idősek. A múlt században minden megváltozott, a születés és a halál színterévé a kórházak váltak. Az egészségügyi személyzet és az orvosok ugyan meghatározó, de tulajdonképpen névtelen szereplői lettek a végstádiumban lévő betegek körüli tevékenységnek. A pénzhiánnyal küszködő hazai egészségügyi intézmények nem nagyon tudnak mit kezdeni a haldokló beteggel, akin már nem lehet segíteni, akinek már tulajdonképpen nincs szüksége gyógyításra, hanem csupán gondozásra, esetenként a fájdalmak enyhítésére. Megoldatlan a terminális állapotú, a betegségük végső szakaszába kerülők úgynevezett palliatív ellátása, bár egyre többen hangsúlyozzák szükségét. A rászorulót általában arra az osztályra fektetik, ahol éppen hely van. Vagy ahová ismeretség útján el tudja helyezni a terheket már elviselni nem bíró hozzátartozó. Pedig a fejlett országokban kitalálták annak módját, miképp lehet visszaadni a halál méltóságát.

A modern hospice mozgalom 1967-ben Angliában indult el azzal a célkitűzéssel, hogy a súlyos betegek számára biztosítsa a megfelelő körülményeket, a fájdalomcsillapítást, a kínok enyhítését. Emellett fontosnak tartotta a halál tudatának elfogadtatását nemcsak a beteggel, hanem a hozzátartozóival is, ezen túl pedig a lehető legelfogadhatóbb életminőség megteremtésének biztosítását.

– A központ tervének születésénél tudatosítottam, hogy a korszerű nyugdíjas otthon mellett ki kell alakítanunk egy hospice részleget is. Egyrészt szükségből, hogy a környék lakóinak, a hozzátartozóknak megkönnyítsük a gondoskodást a haldoklókról, másrészt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy példát mutassunk, miképp lehet feloldani a halál körüli tabukat. Mert hiszen sokunkban él a vágy, hogy ha majd eljön az időnk, ne magányosan haljunk meg – mondta Juhos Ferenc Nádszeg polgármestere. A településen nem merültek fel nehézségek a hospice létesítésével kapcsolatban. – A legtöbb emberben a halál a félelem érzésével, a fájdalommal párosul. Beszélni sem nagyon tudunk az elmúlásról. Az irtózat lélektanilag érthető, mert, az élettelen test látványa saját halandóságunk jelképe. A szorongás, a félelem kiszolgáltatottá tesz bennünket, „a nincs tovább” perspektívájával nehéz megbirkózni. De legjobban a szenvedéstől félünk, holott a fájdalom, a szenvedés a korszerű orvostudomány eszközeivel megszüntethető, illetve minimálisra csökkenthető – magyarázta Olasz István főorvos. Ismertette, hogy a hospice a már csak tüneti kezelésben részesítendő súlyosan betegek testi és lelki szenvedéseinek enyhítésére kialakított rendszer, amely az emberi méltóság megőrzését tartja elsődlegesnek. A szakirodalom értelmében a hospice-ok feladata az ember támogatása és ápolása gyógyíthatatlan betegségének legvégső szakaszában, illetve annak biztosítása is, hogy ebben a nehéz időszakban is tudatos és elégedett életet élhessen. Nem siettethető a halál, de elódázni sem szabad.

Szlovákiában legalább 550 hospice ágyra lenne szükség, ám még a meglévők üzemeltetését is veszélyezteti az az értelmetlen minisztériumi rendelet, amely a hospice részlegen való tartózkodás időtartamát tizennégy napra korlátozza. – Nem értjük ennek okát, hiszen az ellátási idő meghatározása ellentmond a hospice filozófiájának. Noha alapos megfontolás után a hospice-ba általában kórházi orvos utalja a menthetetlen beteget, nem várható el, hogy képes legyen pontos prognosztizálásra. Felmerül a kérdés: mi legyen azzal, aki – talán a gondos ápolásnak köszönhetően is – tovább él?

Méltósággal élni, méltósággal meghalni – ezt szeretné biztosítani Juhos Ferenc polgármester és Olasz István főorvosSomogyi Tibor felvételei – Van erre példa, hiszen a december 19-én beutalt első betegünk testileg láthatóan felerősödött. 2001. áprilisában bekövetkezett balesete óta több kórházban kezelték, számtalanszor műtötték, és feltételezzük, az éber kómából aligha épül fel, nem küldhetjük el, mert lejárt a 14 nap. Azt szeretnénk, ha a végstádiumban lévő betegeket nem az utolsó pillanatban szállítanák az intézetünkbe. Függetlenül attól, hogy a páciens felfogja-e az történteket, vagy sem, szeretnénk, ha ideje lenne a felkészülésre. Ha eszméleténél van, elrendezhesse dolgait, elbúcsúzhasson szeretteitől, akik viszont annyit időt tölthetnek vele, mellette, amennyit igényelnek – tájékoztatott a főorvos.

Flórián Milada főnővér fontosnak tartja, hogy ne kórházként, hanem otthonként működjön a hospice. Mivel szervesen kapcsolódik a nyugdíjas otthonhoz, az ápolónők is felváltva dolgoznak az egyes részlegeken. Természetesen a hospice nem helyettesíti a hagyományos intézeti ellátást, ha az otthon lakójának valamelyik időskori betegsége súlyosbodik, kórházban kezelik majd. Ha viszont megállapítják, menthetetlen, az ismert falak között, otthonában, a Szent Erzsébet Szociális Egészségügyi Központ hospice otthonában részesül megfelelő gondozásban. A nádszegi központ pedig lehetőséget nyújt arra, hogy a rászorulót a számára legmegfelelőbb részlegen helyezzék el.

Nemcsak a nyugdíjas otthonba történő felvételnek van anyagi vonzata, hanem a hospice ellátásnak is. Bár a betegbiztosító napi 900-1350 koronát térít, ajándékozási szerződéssel havi 5 ezer koronát adományoz a gondozott, illetve a hozzátartozó. 70 ezer korona belépőt kell fizetnie, illetve az összegnek megfelelő más ingó/ingatlan vagyon kell felajánlania annak, aki a szeretne bekerülni a panzióba. Az odaajándékozott egy kasszába kerülő anyagiaknak köszönhetően nyílik mód a magas színvonalú szociális és egészségügyi ellátásra. És arra is, hogy a hospice-ban ne csak a megszabott tizennégy napig gondozhassuk azokat, akiknél a halál valószínűleg rövidesen bekövetkezik. Mi alkalmat adunk a hozzátartozóknak arra is, hogy a haldoklóval töltött napok vagy hetek alatt tisztázzák a kimondott vagy kimondatlan sérelmeket, megbékéljenek egymással. Jelen lehetnek a gyerekek is, akik láthatják a halál emberi arcát is. Tudjuk, testet, lelket próbáló feladatot vállaltunk, de amilyen csodálatos dolog világra segíteni egy gyermeket, éppolyan fontos az ember utolsó útjának megkönnyítése – hangsúlyozta a polgármester.

Mivel érthetetlen és méltatlan a 14 napos ápolási idő, Rudolf Zajac egészségügyi minisztertől kértünk választ arra a kérdésre: mi legyen a haldoklóval, ha tovább él? „A múltban az egészségbiztosítók nem voltak hajlandók fizetni, most végre megállapodtunk és megfelelő ápolási díjat térítenek. Vagyis a bevételek akkor is fedezik a kiadásokat, ha a haldoklót tovább gondozzák” – jelentette ki a miniszter.

MI A HOSPICE?

A hospice a haldokló – elsősorban daganatos – betegek humánus gondozását végző szervezet. A hospice gondozás célja a betegek életminőségének javítása (testi és lelki szenvedéseik enyhítése, fizikai és szellemi aktivitásuk támogatása), valamint a hozzátartozók segítése a betegség és a gyász terheinek viselésében.

A hospice politikailag és felekezetileg független szervezet, amely segítséget nyújt a haldokló betegeknek és családtagjaiknak, függetlenül azok származásától, világnézetétől és anyagi helyzetétől.

A hospice gondozásban orvosok, nővérek, gyógytornászok, pszichológusok, lelkészek, szociális munkások, dietetikusok és képzett önkéntes segítők vesznek részt. A munkacsoport tagjai így testi, lelki, szociális, és spirituális támaszt tudnak nyújtani.

A hospice szemlélet a halált az élet természetes részének tekinti. Ennek megfelelően elutasítja az eutanázia alkalmazását, csakúgy, mint az élet mesterséges és gyötrelmes meghosszabbítását. A hospice-ban dolgozók tapintatosan, de őszintén beszélnek gondozottaikkal betegségükről és állapotukról.

A hospice gondozás történhet fekvőbeteg intézményekben (szervezetileg önálló hospice otthonban, vagy egy kórház részét képező palliatív osztályon), ambuláns formában (ún. nappali kórházban), vagy a beteg otthonában (házi gondozás formájában). Az intézményi ellátás általában rövid időtartamú, a hospice munkatársai arra törekednek, hogy a beteg utolsó időszakát hozzátartozói körében tölthesse. (it)