Hetvenéves a galántai gimnázium (VIDEÓ)

Hetven évvel ezelőtt nyílt meg a jelenlegi Kodály Zoltán Gimnázium elődje Galántán. Pénteken ünnepi akadémiával és megemlékezéssel ünnepeltek az intézmény tornatermében. Egykori diákként örömmel mentem az ünnepségre. Elképzeltem, hogy megkérdezek jelenlegi és volt diákokat, tanárokat, illetve olyanokat is, akik először diákjai voltak az iskolának, később tanárai lettek vagy szülőként kapcsolódtak a gimihez. Ahogy beléptem az épületbe, máris kicsit nosztalgikus hangulatba kerültem, habár az utóbbi időben volt hasonló élményem a fiam révén, hiszen már ő is ott tanul. Az igazgató fogadott a bejáratnál, de míg eljutottam a tornateremig, csupa ismerős arc köszöntött. A tornateremben még több ismerős, barát, volt tanár, egykori osztály- és iskolatárs gyűlt össze. Ekkor már sejtettem, nagy gondban leszek azzal, hogy kit válasszak riportalanynak közülük, mert szinte bármelyiküket kérdezhetném. A galántai gimisek közössége ugyanis olyan, mint egy hatalmas család. Valószínűleg alig akad olyan, akinek valakije nem ott tanult. Szerelmek, barátságok, házasságok köttettek az egykori diákok között, és minden bizonnyal a mostaniak között is, illetve a tanárok legtöbbje szintén a galántai gimnáziumban érettségizett. Úgy döntöttem, hogy az interjúk helyett a maratoni hosszúságúra nyúlt ünnepség beszédeiből idézek.

Marsall János, a Kodály Zoltán Gimnázium igazgatója, korábban tanára és diákja megtiszteltetésnek érezte, hogy köszöntheti a nyugdíjas tanárokat, a vendégeket és az egykori érettségizőket.

„Azokat, akik szűkebb hazánkban, sőt, a vén Európában is öregbítették a Kodály Zoltán Gimnázium és jogelődjei hírnevét és tehetségükkel, becsületes munkájukkal megalapozták, előkészítették az utánuk következő generációk sikeres útját honi és külföldi egyetemeken egyaránt”

– fogalmazott. Kifejtette, egy évfordulón nemcsak kötelező, hanem célszerű is számvetést készíteni. Mátyusföld első magyar tannyelvű középiskolája, a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Tizenegy Éves Középiskola 1953. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit az anyanyelvén tanulni szándékozó ifjúság előtt. Az iskola alapítója, első igazgatója Farkas István volt. 1960-tól Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolaként, 1970-től gimnáziumként működött, Kodály Zoltán nevét 2000-ben vette fel az intézmény. A nyolcéves képzés 1992-ben indult. Hetven év alatt 196 osztály 5452 diákja tett érettségi vizsgát. Az igazgató beszélt arról is, milyen fontos időszak az ember életében a 10-18 éves kor közötti időszak, hiszen a még gyermek, de már felnőtté válni akaró fiatal lendülete viaskodik az egyetemes értékeket közvetítő iskolai követelményekkel. Szebbnél szebb élmények és életpályák bontakoznak ki ezalatt az egyénekben.

Jozef Viskupič, Nagyszombat megye elnöke a fenntartó nevében elmondta, az iskola mindenki számára az igyekezeteinek, önmegvalósításának az alapja, amelyben pótolhatatlan szerepet játszanak a pedagógusok és a nem pedagógiai alkalmazottak.

„Nemcsak a tudást adják át a diákoknak, hanem tapasztalataikat is, valamint nevelnek is. Az iskola életre szóló barátságokat és felejthetetlen élményeket is ad”

– mondta el, majd felsorolta azokat az újításokat, karbantartási munkákat, amelyeket a fenntartó az elmúlt években végzett az iskolában.

Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke az alapítás időszakára visszautalva arról beszélt, mi történt akkor a társadalomban.

„Zajlott a vagyonelkobzás, a kollektivizálás, megszüntették a vallás- és sajtószabadságot, a magyarság a hontalanság évei után kereste a helyét az akkori Csehszlovákiában, mégis megalakulhattak magyar iskolák, mert voltak magyar kommunisták”

– szólt az alelnök, hozzátéve, hogy az iskoláknak olyan ideológiát kellett képviselniük, amely a közös érdekeket tartotta szem előtt. Véleménye szerint így van ez most is, olyan közös érdekek kellenek a magyar iskolákba, amelyek mentén tovább működhetnek.

Kolek Péter, Galánta polgármestere szívesen emlékezett vissza diákéveire, amelyeket szintén ebben az épületben töltött, de a másik, szlovák oldalon. Vegyes házasságban született gyerekként azonban nagyon sok barátot talált a magyar gimnazisták között is, akiket nagyon tisztel, akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot és szívesen emlékeznek a diákévekre.

Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke a felvidéki magyar oktatás ékkövének nevezte a Kodály Zoltán Gimnáziumot. A szervezet minden tagjának jókívánságait tolmácsolta az ünneplőknek.

Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége visszaemlékezett a vészterhes időkre, az 1967-70-es években átélt diákévekre. A legmeghatározóbb élményei között említette az esztrádcsoporttal megélt fellépéseket néhai Pukkai László tanár vezetésével.

Peter Černý, a szomszédos Janko Matúška Gimnázium igazgatója egykori diákjára, Kolek Péterre utalva aláhúzta, az iskola nemcsak a tanulásról és a tananyagról szól, hanem sokkal inkább a diákokról, a tanárokról és az alkalmazottakról. A szlovák gimnázium igazgatója, utána a megyeelnök ajándékot adott át Marsall Jánosnak, majd Zsidó János katolikus esperes és Édes Ákos református lelkész mondott áldást az intézményre.

Az egykori tanárok kitüntetést kaptak és megemlékeztek azokról a kollégákról és diákokról is, akik már nem lehettek ott az ünnepségen. Fellépett az iskola énekkara, bábcsoportja, néptánccsoportja, a Tsízió Diákszínpad, az egykori diákokból álló Varsás éneklőcsoport és a Bendő zenekar, Bukovsky Dorottya és Bergendi Barnabás verset, illetve prózát mondott, Lukács Tímea és Tyukos Boglárka énekelt, majd leleplezték Túri Török Tibor szobrász Kodály Zoltánról készült domborművét. Az iskola étkezőjében tartott fogadáson az ünneplők már lazább hangulatban szórakoztak. Az asztalok körül nevetgélő, nosztalgiázó társaságok jöttek össze. Voltak, akiknek újra be kellett mutatkozniuk egymásnak, mivel több évtizede nem találkoztak, azóta a nevek feledésbe merültek. Szombaton a Tsízió Diákszínpad előadásában a Holt költők társasága című drámát láthatták a nézők a Városi Művelődési Központban. Az ünneplés fogadással ér véget.

Visszatekintve a diákévekre és a hétvégi ünnepségre, miután végignéztem a rendkívül színvonalas műsort, Pék Annának, a gimnázium volt tanárának, az 1967-ben alakult néptánccsoport alapítójának mondata jutott eszembe. 2019 novemberében tartották a mostani kultúrcsoportok elődjének, az esztrádcsoportnak a megalapítását ünneplő 55-ös évfordulót, amikor azt mondta: „a tanórákat az ember elfelejti, de ezeket a fellépéseket, a felkészüléseket nem lehet elfelejteni.” Számomra különösen kedves élmény volt az újraalakult énekkar fellépése Kempski Sári, negyedikes diák vezetésével. Szerencsére egyre többen vannak azok, akik fontosnak tartják, hogy a Kodály Zoltán nevét viselő gimnáziumban működjön kórus.