Hatvanórás néptánctanfolyam Nagyidán

Az első összejövetel február egyik hétvégéjén volt, és még további három lesz. Egy-egy ilyen dolgos zenés-táncos hétvégén egy tájegység táncaival, hagyományaival ismerkednek meg a tanfolyam résztvevői.

A Hagyományok Háza a Kárpát-medencei néphagyomány ápolására és továbbéltetésére létrehozott nemzeti intézmény. Három nagy egysége egymást kiegészítve és támogatva ugyanazt a célt szolgálja: útmutatást ad a hagyományok iránt érdeklődő nagyközönségnek és szakmabelieknek. A Folklórdokumentációs Központ a régió népi kultúráját rögzíti audiovizuális és szöveges anyagok formájában, tehát megtalálható ebben az archívumban minden olyan anyag, amely a néptáncot, népzenét, kézművességet stb. érinti. A Népművészeti Módszertani Műhely rendezvényszervező és oktatási szolgáltatásokat nyújt. Az intézmény harmadik részét az újjászervezett Magyar Állami Népi Együttes képezi.

A nagyidai Ilosvaival közös szervezésű tánctanfolyam ötlete egy éve merült fel először egy személyes találkozás folyamán. A dolog egyszerű, akár a pofon: ha az Ilosvai Néptáncegyüttes vezetője, Kupec Mihály találkozik a Hagyományok Háza néptánc szakelőadójával, Dobos Beátával, s abból egy év múlva közös tanfolyam lesz. Ám nem csupán az Ilosvai néptáncosai számára, hanem Nagykapostól Rimaszombatig minden néptánckedvelő, aktívan táncoló és érdeklődő ember számára. Vajdaság, Erdély és Szilágyság után a Felvidéken először, legjobb hazai néptáncegyüttesünk és a néptáncra specializálódott budapesti intézmény együttműködésének eredményeként.

Az Ilosvai feladata

volt a legalább húsz résztvevő biztosítása. A vártnál nagyobb eredménnyel sikerült, a kurzus első hétvégéjére csaknem negyvenen jöttek el. Apró bosszúságra csupán az adott okot, hogy a koreográfusok, együttesvezetők gyakran inkább csak táncosaikat küldték el maguk helyett. A régóta pályán lévők mellett, akiknek „szisztematikus munka van már a lábukban”, jöttek fiatal, alig egy éve létező tánccsoportok tagjai is. Ám a heterogén tudású és technikai szintű társaság összehangolása az öt éve létrejött Hagyományok Háza számára gyerekjáték volt.

„A képzést olyan táncosok számára állítottuk össze, akiknek már van technikai felkészültségük ahhoz, hogy egy hétvége alatt képesek legyenek egy táncot jellegében, alapjaiban elsajátítani – magyarázta a tanfolyamszervező Dobos Beáta. – A tánctanítás elméletével is foglalkozunk, valamint a tánc környezetével, a zenével, a szokásokkal, a tájtörténeti jellegzetességekkel, néprajzi vonatkozásokkal. Egy-egy táncanyagból olyan alapot adunk, mely megalapozza a továbblépést.”

A tájegységek és tánctípusok

kiválogatásában az volt a mérvadó, hogy jellegükben eltérő táncok legyenek a Kárpát-medencei színes tánckultúrán belül. ĺgy az erdélyi táncokból a Küküllő mentire és magyarpalatkaira esett a választás, a dunai és tiszai dialektusból pedig rábaközi és szatmári táncok lesznek a tavaszi táncos hétvégék programjában. A tanfolyam záróvizsgával végződik. A résztvevőknek egy tízoldalas szakdolgozatot kell benyújtaniuk egy tájegység vagy falu táncos szokásairól és táncéletéről, alkalmazva a tanfolyam során megszerzett táncfolklorisztikai és néprajzi ismereteket. A gyakorlati vizsga a tanult táncanyagok módszertani és gyakorlati számonkérése, azaz improvizáció a tanult táncokból, valamint módszertani beszámoló a vizsgáztató által kijelölt anyagból.

Az egyes hétvégéket Nagyida lakosai számára is nevezetessé teszik a szervezők, ugyanis a három tavaszi összejövetel végén koncert és táncház is lesz. Ez az Ilosvai Táncegyüttes számára egyfajta utánpótlás-kereső rendezvény is. Az együttes tavaly ünnepelte fennállásának 55. évfordulóját, harmincöt komoly fellépésen vett részt, szerepelt a Budapesti Néptáncantológián, és újra megvédte megszerzett kiváló minősítését is. Idén inkább magukért táncolnak, nem a közönségért, mert Kupec Mihály szerint „jó a színpadi fellépés, de az inkább a profik dolga kell, hogy legyen. Az amatőrök saját maguknak okoznak jókedvet azzal, hogy táncolnak. A túl sok fellépésre rámegy a tánckar összetartó ereje.”

A tanfolyam mindkét fél megelégedésére szolgál, hiszen a kultúrát egyikük sem méri országhatárokban. Az ilosvaisok számára és már hazai táncegyüttesek képviselői számára is öröm, hogy a tánc mivoltjával foglalkozhatnak, a fellépésre való felkészülés hajszája nélkül. A Hagyományok Háza számára kellemes meglepetés, hogy a tanfolyamra többen jelentkeztek, mint egy budapesti szervezésű, országos jellegű kurzusra általában. Mondhatnánk, hogy semmi sem állhatja útját az újabb, gyümölcsöző együttműködésnek. Ám a magyarországi intézményben létszámleépítések, összevonások kezdődtek, melyek az intézmény „létét fenyegetik”, ezért bár tervek vannak, beszélni róluk most felelőtlenség.