Hastánc, hangulatképek, mákvirágok

Már hatodszor találkoztak az esztrád szerelmesei Nagyfödémesen. A régióban 12–13 csoport működik, akik közül az idén nyolcan el is jöttek, hogy ízelítőt nyújtsanak az elmúlt időszak terméséből. Mézes Rudolf járási Csemadok-titkár szerint falvak többségében komoly hagyományai voltak a színjátszásnak, a vágkirályfaiak többször szerepeltek például a szlovák amatőr színjátszás legnagyobb seregszemléjén, a túrócszentmártoni Scénická žatván is. Az elmúlt években a Szepsiben megrendezett Egressy Fesztiválon is lehetőséget kaptak az esztrádcsoportok a bemutatkozásra, s a régióból a vágkirályfaiak és a vezekényiek éltek is a lehetőséggel, sőt komoly díjakat is elhoztak már. Szentgyörgyi Miklós, a Pécsi Iparos Színkör vezetője szerint, aki a zsűriben is helyet foglalt, Magyarországon mélyponton van a falusi színjátszás, s ezen belül az esztrád is. Holott a műfajnak nagyon fontos közösségteremtő szerepe van. S minél kisebb egy közösség, annál nagyobb ez a szerepe. A nyolc csoportot műfajilag sem volt könnyű behatárolni és értékelni, mivel volt csoport, ahol az ének (Diószeg), volt, ahol a tánc (Tallós), volt, ahol a kabaréjelenetek (Sókszelőce, Hidaskürt, Nagyfödémes) domináltak, s volt olyan csoport is, amelyik Rejtő-bohózattal (Nemeskajal) hozta tűzbe a közönséget. A magyarországi zsűritagok elhűlve hallgatták a roma vicceket, s nézték a vezekényiek „saját készítésű” jelenetét, amely szintén a romákat figurázza ki. Ilyesmi odaát teljesen elképzelhetetlen lenne, állították. De hozzá kell tenni azt is, hogy ezek a csoportok, amelyeknek a tagjai együtt élnek a roma etnikummal, igen kulturáltan bántak ezekkel a viccekkel, jelenetekkel. Azt viszont jómagam is sajnáltam, hogy bár némelyik faluban jelentős mennyiségű roma él, a csoportokban nem képviseltették magukat. Három csoport emelkedett ki a mezőnyből, akik nemcsak hevenyészve összeállított műsort hoztak magukkal, látszott a komoly dramaturgiai munka is. A nagyfödémesi Mákvirágok átlagéletkora mindössze 17,5 esztendő, de a negyvenperces műsor, amely a De jó így együtt címet viselte, képes volt mosolyt és könnyeket is csalni a nézők arcára. A jelenetek a házasélet szépségeit és annak fonákját is meg tudták mutatni. A nagyfödémesiek előadásának színvonalát nagyban megemelte az egyik főszereplő, Száraz Pál kiemelkedő teljesítménye. A nemeskajaliak Rejtő Jenő Nincsenek gyerekek c. bohózatát mutatták be, a vezekényiek pedig maguk írtak egy rövid jelenetet, amely egy putriban játszódik. Kár, hogy az előadás a bubamara c. Markovic-slágerre épül, a cselekmény is igencsak sovány, és a játszók sem urai a színpadnak. Dicséret illeti a vágkirályfaiak kerek öszszeállítását, akik nem álltak hadilábon a konferansziéval sem, valamint a sókszelőceieket, akiknek előadásában saját, házi hangszerelésű hip-hopot, de a New York, New York c. örökzöldet is meghallgathattuk. A remekül megszervezett rendezvényen a csoportok saját maguk szavaztak a vándorserlegről, amit a vágkirályfaiak vihettek haza. A szepsi országos fesztiválra a vágkirályfaiak mellett a nagyfödémesiek és a sókszelőceiek kaptak meghívást.