Haláli középiskolás történet – történet nélkül

Hiánypótló vállalkozásA szerző felvételeiKémények párzása, Csiga és bigái, Fülöp egy peches napja, Miért nem vagyok görög?, Észkijárat, Ganyé. Csak néhány a vasárnap véget ért budapesti 10. Országos Diák- és Ifjúsági Film és Videó Szemlén vetített alkotások fantáziamozgató címeiből. A zsűri – Lágler Péter kultúrantropológus, Medgyesi Gabriella szerkesztő, Váradi Gábor operatőr, Oláh Lehel és Balázs István Balázs filmrendezők – mintegy 189 alkotás közül választotta ki a negyvennyolc díjazottat.

A fenti érdekes címek persze nem minden esetben takartak érdekfeszítő filmeket, az általános iskolás, középiskolás és fiatal filmes alkotók műveit ugyanis a szervezők előzsűrizés nélkül sorolták a szemle programjába. Merza Gábor szemleigazgató szerint erre jó okuk volt. „Nem akarjuk, hogy az íróasztalfiókokban maradjanak az elkészült kazetták. Azért van a zsűri és a vetítések után a konzultáció, hogy ott megbeszélhessék, mi volt a jó és a rossz oldala az adott műnek, a zsűri elmondhatja, legközelebb jobb lesz, ha nem ejted le a kamerát rögtön az első percben, ne zoomolgass oda-vissza, inkább menj közelebb. Egyszóval az a célunk, hogy ezen a szemlén mindenki bemutatkozhasson, aki filmet készít Magyarországon.”

És nem csak Magyarországon, hiszen idén egy szabadkai és egy révkomáromi rendező is bemutatkozott a szemlén. Molnár Csaba és stábja az egyetlen szlovákiai résztvevője volt az ötnapos fesztiválnak. A 17 éves komáromi gimnazista első filmje, a Haláli ráadásul díjat is kapott: Vajas Ferenccel, Pató Andorral és Hrabovsky Patrikkal, vagyis a 23 perces film készítésében részt vevő egész stábbal együtt rész vehet a Mediawave filmes táborában. „Persze, mindenki azzal a céllal érkezik, hogy valamilyen elismerésben részesül a filmje, én az igazat bevallva pénzjutalomra számítottam” – mosolyodik el Csaba, aki tavaly nyáron a Duna Televízió anyanyelvi táborában került közelebbi kapcsolatba a filmezéssel. „Vízi Mária vezette a csoportunkat, az ott készült filmet neveztük be erre a budapesti szemlére. A motiváció arra, hogy filmezzek, mindig megvolt bennem, csak lehetőségem nem adódott eddig. Maga a munkafolyamat nagyon érdekes volt, végre komolyan dolgozhattam egy filmben.”

Molnár Csaba A Haláli című filmnek, tudtuk meg Csabától, története nem is nagyon van. „Ezt fel is rótta nekünk a zsűri, hiszen a film valójában egyetlen ötletbörze. Gyakorlatilag stílusparódiákat ágyaztunk egy helyzet köré. Van benne minden: vadnyugati jelenet, őserdei üldözés... Az az erő, az a jókedv sugárzik belőle, amelyikkel készült. A csapatból mindenkinek megpróbáltam olyan munkát adni, amilyet szeretett volna csinálni. Az alkotótársaim valamennyien barátaim, iskolatársaim. Pató Andor hobbiszinten foglalkozik háromdimenziós animációval, az ő munkája sokat adott hozzá a kész műhöz” – mondja Molnár Csaba.

A díjátadáson a zsűri elnöke, Lágler Péter külön ki is emelte Andor munkáját, a háromdimenziós dinoszaurusz-animációt. „Szerintem is egész jól összehoztuk ezt a filmet. Teljesen ugyan nem vagyok vele elégedett, de nekem is tetszik. A vége felé, az utómunkálatok alatt már szorított az idő. Nem mintha sietnünk kellett volna valahova, de minél előbb szerettük volna látni a munkánk eredményét” – meséli Andor.

Csaba elmondta, álmaik megvalósulása ez a film. „Azt hiszem, ahhoz képest, hogy ez az első filmünk, bátran mondhatjuk, hogy megállja a helyét. Eddig egyszer volt csak nyilvános bemutatója a Halálinak. Amikor itt Budapesten az első versenynapon levetítették, mindannyian feszülten figyeltük a közönség reakcióját, hogy mennyire veszik a lapot. Jó volt látni, hogy tetszik nekik.”

Andor szerint ugyan nem elengedhetetlen a számítástechnika, a számítógépes animáció alkalmazása a filmekben, azonban a Haláliban fontos szerephez jutott a komputergrafika. „Ebben a mi stílusparódiánkban több filmből akartunk bemutatni részleteket a mi olvasatunkban, így nagy segítség volt a számítógép. A Jurassic Park paródiájánál pedig kimondottan elengedhetetlen volt a gép alkalmazása, mert élő dinoszauruszokat sehogy sem tudtunk szerezni a forgatáshoz” – nevet Andor.

Amikor Merza Gábor tíz évvel ezelőtt megálmodta és elindította a diákfilmszemlét, hiánypótló vállalkozásba kezdett. Azelőtt ugyanis Magyarországon sem volt fesztiváljuk az ifjú képíróknak. „Voltak persze akkor is hasonló kezdeményezések, például Szolnokon vagy Szentesen, de ezekből nem lett hagyomány. Büszkén mondhatom el, hogy ez a szemle az én gyermekem. Érdekes módon az eltelt évek alatt alig fejlődött: ugyanilyen volt tíz évvel ezelőtt is. Igaz, hogy valamivel kevesebb film érkezett és rövidebb alkotások készültek, akkoriban még volt egy-két Super 8-as film is, amilyenek most már nem készültek. De ez a gyermek tulajdonképpen már egészséges felnőttként született.”

Első filmes rendező mivolta ellenére a komáromi Molnár Csaba már most is inkább filmesként nézte a többiek alkotásait. „Egy film akkor tud igazán lekötni, ha mozilátogatóként kezdem nézni, és nem szakmai szemmel. Akkor varázsol el.”