Hagyományos aratás Bényben

Vavreczky József rendező-operatőr rövid, pontos utasításokkal jelez az aratóknak, akik csendesen teszik a dolgukat. Két percig csak a kasza suhogását lehet hallani. „Három éve arattunk így először. Az ötlet, hogy filmet forgassunk a kenyér útjáról, nagyjából ezzel egy időben született” – mondta Koczka Katalin, a bényi kézművesház vezetője. Férjével, Gyulával lelkes hagyományőrzők. Nekik köszönhetően a kézművesház udvarán egész évben zajlik az élet: vezetésükkel a helyiek évszaktól függően elevenítik fel a falusi élet jelentős eseményeit. Az András napi disznóvágásokat, a regrutabúcsúztatással egybekötött farsangi tojásszedést, az egyházi ünnepeket és a lakodalmakat. Az eseményeket Vavreczky József örökíti meg.

Nem az üzletek polcain terem

„Novemberben mutattuk be a kurtaszoknyás falvak lakodalmairól szóló dokumentumfilmet. Ennek mintájára szeretnék most olyan filmet készíteni, mely a kenyér útját mutatja be. A motivációt A kard és kasza című regény adta, mely szerint a földet ugyan karddal lehet megszerezni, de megőrizni csak kaszával és ekével lehet. Aktualitását a földvásárlási moratórium letelte adja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ország csak addig marad a miénk, amíg a földjét mi műveljük. Emellett elsősorban azt szeretnénk megmutatni, hogy a kenyér nem az üzletek polcain terem, hanem nehéz, egész éves munka eredménye” – fogalmazott Vavreczky József, a film rendezője és operatőre. A dokumentumfilm bemutatóját novemberre tervezik. Elkészítését a Bethlen Gábor Alap is támogatja.

Kaszások, marokszedők, kévekötők, aprónép

„Régen a napszámosok akár száz kilométert is utaztak aratás idején. Mivel a bérüket természetben kapták, ettől függött, hogy az év hátralevő részében kerül-e kenyér a család asztalára. Ha valaki jó erőben volt, a nyár folyamán négy-öt helyre is el tudott menni kaszálni, markot szedni, kévét kötni vagy csépelni” – mesélte Koczka Katalin. A bényi hagyományőrző aratáson a környékbeli falvakból a kéméndi, a garampáldi és az ipolyszalkai csemadokosok vettek részt. A munkát napkeltével kezdték. „Régen egész nap arattak, mi délben befejezzük a munkát. A cséplést és a kenyérsütést másnapra hagyjuk” – jegyezte meg Koczka Gyula, aki gazdaként hajnalban reggelivel várta az aratókat. A kaszások, a marokszedők és a kévekötők ebédre savanyú krumplilevest és mákos dödöllét kaptak. „Régen is leginkább főzelék vagy tészta volt az aratók ebédje, amit a gyerekek vittek ki a földekre. Az aprónép gondoskodott a hideg ivóvízről. A gazdák igyekeztek jól tartani kaszásaikat, hiszen tőlük függött, mikor fejeződik be az aratás. A kaszásokat egyébként már az előző évben kinézték maguknak” – mondta Koczka Gyula.

Félkereszt és papkéve

Az aratók között kisebb vita kerekedett arról, hogy mi befolyásolja leginkább, milyen rendet vág a kaszás. „Az erőnlét mellett a kasza is fontos. Ezért a kaszások egy kis üllőt is hordtak magukkal, hogy a kasza élét a földeken is kikalapálhassák. Ennél csak a fenés volt fontosabb” – mondták a férfiak. Az asszonyok egyetértettek abban, hogy a kaszás a marokszedők munkáját is megkönnyítheti vagy nehezebbé teheti azzal, milyen rendet vág. „A marokszedők általában lányok és asszonyok voltak. A kaszás nyomában haladva sarlóval és lábuk segítségével készítettek köteget a búzából. A kéve kötözése általában férfimunka volt, de ha az asszony jó erőben volt, maga végezte el. Kötözésre gyakran használtak zabszárat. Ezért gyakori volt, hogy a gazdák a búzatábla szélére zabot ültettek” – magyarázta Koczka Katalin. A kévéket a földeken egymásra rakva félkeresztet készítettek. „Egy félkereszt tizenhárom kévéből állt. A tizenharmadik kévét papkévének nevezték, mivel a papot illette. A félkeresztekből készült az asztag, amiből a búzát a férfiak cséphadaróval kicsépelték, az asszonyok pedig kiszelelték” – sorolta Koczka Gyula. A búza, melynek minőségét leginkább az időjárás befolyásolta, csak ez után kerülhetett a malomba. „A hagyomány szerint az aratást Péter-Pál után volt jó elkezdeni. Ha a búza előbb beérett, természetesen korábban kezdték, de ilyenkor félő volt, hogy a gabonaszem a sok meleg hatására belesül a kalászba, és a hozam sem megfelelő” – tették hozzá az aratók.