Ha véget ér a háború, hazatérne Irakba a menekült

A stratégiai fontosságú bősi vízi erőmű közelében, a falu szélén található a bevándorlási hivatal menekülttábora. A régi munkásszállókból átalakított épületekben jelenleg kilencven, főleg iszlám vallású menekült él. Közülük ketten a háborúval sújtott Irak állampolgárai.

A MENEKÜLTTÁBOR

Már több éve rendszeresen laknak a táborban irakiak, 2001-ben például tizenöt-húsz menedékjogot kérvényező fordult meg ebben az intézményben. A tábor története során azonban közülük még egyik sem kapta meg a menekültstátust, s így fokozatosan elhagyták Szlovákia területét. „Az itt elhelyezett irakiakkal eddig nem volt semmilyen probléma. Általában a műveltebb rétegből származó kérvényezők fordultak meg nálunk” – mondta Ivan Dračka, a bősi menekülttábor igazgatója. A háború kezdete óta a Bevándorlási Hivatal igazgatójának rendelete alapján kijárási tilalom van érvényben a menekülttáborokban. „Felvilágosítottuk táborunk lakóit az igazgató úr döntéséről és annak okairól, a menekültek ezt nyugalommal vették tudomásul. Nem okoz feszültséget köztük sem a kijárási tilalom, sem a háború, melyről egyébként nagyon kevés az információjuk. Ezt az intézkedést nemcsak a környék biztonsága érdekében hoztuk, hanem az ő védelmükben is, melyet törvény ír elő számunkra. Most intézményünk területén szabadon mozoghatnak, azonban a korábbiaktól eltérően, ha távolabb mennek, vagy ha a faluba szeretnének bemenni, engedélyt kell kérniük.” A táborban egy huszonkét és egy negyvenöt éves iraki férfi lakik, akik nem tudják pontosan mi történik hazájukban, ugyanis legalább 4-5 hónapra tehető az az időszak, amelyet már Irakon kívül töltöttek el, ezalatt igen kevés információt kaphattak az otthoni történésekről. Nem voltak már otthon, amikor elkezdődött a felkészülés a háborúra, keveset tudnak a mostani harcokról is. Dračka szerint nem lehet megállapítani, hogy pontosan mikor jöttek el otthonról, mert általában hamis adatokat közölnek útjuk idejéről és útvonalukról. Annyi biztos, hogy ők ketten már tavaly beadták kérvényüket a szlovák hatóságoknak. A menekülttáborban a háború következményeként a menekültek számának emelkedését várják, főleg az Irak északi részén élő kurdokét, akiket a törökök és a bagdadiak egyaránt ellenségüknek tekintenek. „Az afganisztáni eseményeknek is mintegy két-három hónappal később éreztük a hatását” – tette hozza Dračka.

AZ IRAKIAK

A bősi menekülttáborban élő két iraki menekült közül az egyik Irak kurdok által lakott területéről származik. A fiatal férfi elmondta, már egy éve és három hónapja elhagyta hazáját. Ez idő alatt nem hallott semmit sem otthonmaradt családjáról, sem anyjáról, sem bátyjáról, sem nővéréről. Jól érzi magát a táborban, s örül, hogy egyelőre Szlovákiában töltheti idejét. A mindössze huszonkét éves férfi azért döntött a menekülés mellett, mert – mint mondta – otthon problémái voltak a hatóságokkal. Elvándorlásának másik oka pedig az volt, hogy már nem bírta az ottani feszültséget, s nem szeretett volna bekapcsolódni a helyi kurdisztáni harcokba. Mivel a táborban nem jut el hozzá elég információ a háborúról, nincs tisztában az aktuális harci helyzettel. Úgy gondolja, három-négy napon belül befejeződik a háború. „Amerika harcol Szaddámmal, Törökország a kurdokkal, az arabok a kurdokkal, nem jó a háború, én nem akarok háborút” – mondja. Szerinte, ha megdöntik Szaddám hatalmát, Irakban majd rendben mennek a dolgok, s hazája újra szép lesz. Szavai szerint ezután ő is visszatér Kurdisztánba. Végül a tört szlováksággal többször is elmondott mondattal búcsúzik: „Saddam neni dobre, nechcem vojna.”

A FALU MEGOSZTOTT

A falubeliek már a balkáni háborúk idején idegenkedve fogadták a menekülttábor alapítását. Viszonyulásuk a folyamatosan cserélődő menekültekhez azóta is eléggé megosztott, némelyek attól tartanak, hogy a tábor miatt megnő a terrorista támadások veszélye, ám a többség nem tart tragikus eseményektől. Egy, a menekülttábor közelében dolgozó férfi elmondta, nincs a menekültekkel s köztük az irakiakkal sem rossz tapasztala. „Tartani viszont lehet tőlük, mert nem tudjuk, hogy valójában kik is ők. A kolléganőim mondták, hogy az egyik iraki például Szaddám képét csókolgatta, méghozzá az, aki az egyik szlovák TV-ben éppen ellenkezőleg nyilatozott. Hátulról mutatták ugyan, de én megismertem őt.” Egy másik férfi szerint nem kell félni semmilyen támadástól. „Úgy gonolom, nem Szlovákia a terroristák elsődleges célpontja.

A táborban elszálásolt menekültek ugyanolyan egyszerű emberek, mint mi vagyunk. Nem hiszem, hogy az itt lakó irakiak bármilyen gaztettet is elkövetnének. Sőt, ők az évek folyamán még inteligenciájukkal is kitűntek. Meg lehet ismerni őket, ahogyan belépnek az ajtón, mert sokkal műveltebbek és illemtudóbbak, mint a többi menekült.”

– Ebben az évben még nem merült fel semmilyen probléma a menekülttábor lakóival kapcsolatban, nincs olyan nagy mozgás, mint tavaly év vége felé, amikor a tábor ideális létszámát, a százötvenet jóval meghaladó tömeg, körülbelül ezer menekült lakott itt Bősön – mondta Heizer Ferenc, alpolgármester. Még a mozgásterük is nagyobb volt, s ennyit a falu már nem bírt el. „Akkor a rendőrséggel együtt panaszt tettünk, s november vége óta a minisztérium fokozatosan csökkentette a számukat. Sajnos hivatalosan elég laza kapcsolat van a bevándorlási hivatal és az önkormányzat között, nem cserélődnek az információk közöttünk. ĺgy nem tájékoztattak minket a kijárási tilalom bevezetéséről sem. Annyit vettünk csupán észre, hogy mióta kitört a háború, azóta nem látjuk a menekülteket a faluban” – mondja az alpolgármester.