Ha a méhész nyugodt, a méhek is és a méz is több

A méhészetben tett közös sétánkon rengeteg hasznos információ elhangzott a méhészetről és persze a méhek tiszteletének és szeretetének fontosságáról. Szajkó Péter kihangsúlyozta, nem kell félni a méhektől, inkább tisztelnünk kell őket, mert nagy szolgálatot tesznek nekünk, embereknek.

„Amikor bérbe vettem ezt a földet, a terület nagyon gazos volt, először ki kellett tisztítanunk. Már kiültettünk húsz új facsemetét, azt tervezzük, hogy minden évben újabb húszat rakunk mellé, hogy az utánpótlást folyamatosan biztosítsuk”

– mondta el a méhész. A madárcsicsergéstől és méhzümmögéstől hangos ottlétünket nem úszhattunk meg egy-egy méhcsípés nélkül, ami miatt viszont, ha nem vagyunk allergiásak, nem kell aggódnunk. Egy méhész szervezete már annyira hozzászokik ehhez, hogy pár méhek közt eltöltött hónap után már fel sem dagad a csípés helye. A fullánk eltávolításánál fontos, hogy ne fogjuk meg, mert akkor összenyomjuk az ujjainkkal és ezzel benyomjuk a méreganyagot a szervezetünkbe, hanem próbáljuk meg inkább valamivel oldalirányba kipiszkálni.

Szajkó Péter még évekkel ezelőtt Nagymegyeren, egy terménykiállításon találkozott Nagy Róbert méhésszel, akinél akkor minden fellelhető mézet megkóstolt. Lelkesedését nem tudta leplezni, nem is próbálta, ezért hamar meghívták a méhészetbe, ahol közelebbről is megismerkedett a méhekkel és a méhészet tudományával. Miután már heti szinten ott volt, maga is elhatározta, hogy kitanulja a mesterséget és beiratkozott a besztercebányai Pod Bánošom Szakközépiskolába, méhészeti szakra.

„Jelenleg hobbi szinten űzöm a méhészkedést, de később szeretnék elhelyezni egy apiházat a méhészetünkbe, melyet terápiás célra fogunk használni. Öt kaptárral, azaz körülbelül 250 000 méhecskével volna biztosítva az apiház „lelke“. Nem kell félni, bent a házban nincsenek, ők csak kint repkednek a bejárattól ellenkező irányban. Ilyen közegben a benti levegő és a rezgés is más”

– mondta el Szajkó Péter. Az apiházakban eltöltött idő rendkívül jó hatással van az emberi szervezetre, a közérzetre, csökkenti a stresszt, javítja az immunrendszert és enyhíti a légúti betegségek tüneteit. Később szeretne egy állatsímogatót is, birkákkal, kecskékkel, amit ugyancsak bárki látogathat. Egyelőre magánszemélyként végzi tevékenységét, minden eddigi beruházást saját forrásból finanszírozta, a szükséges munkálatokban sokat segít neki barátja, Cseh Róbert.

A kaptárok közelébe csakis füstölővel ajánlott lépni. Ez az eszköz tartja távol a méheket a méhésztől. Az irányított füsttel lényegében egy erdőtüzet imitál, aminek a hatására a méhek visszahúzódnak a kaptár belsejébe, teleszívják magukat mézzel és megnyugodnak. A füst által okozott stressz körülbelül egy-két óráig tart bennük. A méhek délelőtt 11-12 óra tájékán a legnyugodtabbak, látogatásunkat is ekkorra időzítettük. Heti egyszer ildomos a méhészetben tüsténkedni, mondja a szakember, igyekszik a lehető legkevesebbet háborgatni őket természetes közegükben.

„Négy, öt évvel ezelőtt, amióta méhekkel foglalkozom, mindent felírok magamnak. Minden eseményt, ami történt és azt is, hogy mit csináltam a konkrét méhcsaláddal. A kaptárakban meleg van, stabilan 35 fokot tartanak a méhek, biztosítom a megfelelő szellőzést számukra, hogy minél kevesebb dolguk legyen ezzel. Háromféle méh létezik, az anya, a here és a dolgozó méh. A dolgozókból van a legtöbb, utána következnek a herék, akik nem csípnek, majd pedig az anya, aki a petéket rak”

– mondta el a méhész. Amennyiben nincs elég hordás, azaz virágpor és nektár hiány van, cukros víz, illetve cukor lepény vitaminokkal, vagy virágporral dúsítva az étrendkiegészítőjük. Egy kaptárnak több emelete van. A legalsó rész az aljdeszka, ahol a méhek befelé és kifelé közlekednek, felette van a fészek, a méztér és végül a kaptár tető. Egy méhcsaládban az anya a legfontosabb, őt színekkel és számmal jelölik meg. Minden évnek megvan az adott színe, a szám pedig azt jelöli, hogy ő éppen hányadik volt abban az évben. Vannak, akik csupán színeket használnak, számokat nem, de ilyenkor nehezebb a beazonosításuk is.

„Ha megcsípett egy méh, jobb a csípés helyét azonnal lefújni füsttel, mert feromont nyomott oda, amivel azt jelzi a többi méhnek, hogy hol van a támadási felület. Ők ugye illatokkal kommunikálnak egymás közt, és ha védekezésről van szó, akkor a méhből kifecskendezett szag alapján egy egész csapatnyi méh is megtámadhat. Van olyan látogatásom, amikor én is tetőtől talpig beöltözöm, de ha jó az idő, elég élelem van és a késő délelőtti órákban jövök, akkor ők is sokkal nyugodtabbak”

– tette hozzá a szakember. Egy méh körülbelül 2-5 kilométeres rádiuszban repül, amikor táplálékért megy, azon belül pedig könnyedén eligazodik. A méhészek gyakran segítenek egymásnak, már-már olyanok, mint egy nagy család, a közös szenvedély és hobbi összeköti őket.

A méz pörgetését már otthon végzik, higiénikus, konyhai körülmények közt. Miután lefedelezték, azaz leszedték a felső viaszréteget a keretről, mely a kaptárok tetején helyezkedik el, átteszik a pörgetőgépbe, ami a centrifugális erő segítségével hajtja ki a mézet belőle, ami aztán a gép oldalán lefolyik. Két-három szitán is átfolyik, mire bekerül a kannákba. Ebben hagyják állni úgy egy hétig, mialatt folyamatosan felúszik a méz tetejére a szennyeződés. Amint ezt eltávolítják, mehet is az üvegekbe. Szajkó Péter egyik legnagyobb sikere egy olyan sűrű, erdei méz volt, melynek üvegén át sem lehetett látni. Nagy lelkesedéssel végzi a méhekkel való áldozatos munkáját, melybe az öt éves kisfia is besegít. A hamarosan esedékes méhanya-jelölést például a család nagy örömére, természetesen felügyelet mellett, már ő maga fogja végezni.