Gondolatok a női lét terheiről és örömeiről

A múlt hónapban kezdődött és decemberig tart a Galántai Könyvtár és Récsei Noémi újságíró, televíziós műsorvezető közös programsorozata, amelyben közismert személyekkel, szakemberekkel beszélget különféle témákról. A második esten Murinai Angéla, a Németországban élő magyar író látogatott el a galántai Esterházy-kastély borozójába. A másfél órás beszélgetés nagyobb részében a szerző Mikor feltámad a szél című könyvéről volt szó. Récsei Noémi részleteket olvasott fel a könyvből, amelyről Murinai Angéla elmondta, négy évvel azután írta meg, hogy három fia közül a legidősebb belefulladt a tengerbe máltai kirándulásuk alatt. Kifejtette, hogy részben terápiás jelleggel fogott neki az írásnak, de nem igazán érzett utána megkönnyebbülést, hiszen egy anya számára a gyermeke elvesztése akkora fájdalom, ami idővel megszelídül kicsit, de sosem múlik el. Azt is elmondta, a gyász ugyanúgy hullámzik, mint a víz, vannak időszakok, amikor teljesen nyugodtan tud beszélni a történtekről, máskor pedig a legváratlanabb pillanatokban tud összeomlani. A legnagyobb motiváció Murinai Angéla számára az volt, hogy a könyvvel fiának emléket állítson.

„Mindannyian szeretnénk valamilyen nyomot hagyni magunk után. Nekem nagyszerű fiam volt, de neki nem volt ideje semmit itt hagyni maga után és ez nem igazságos. Fogadalmat tettem, hogy valamit teszek helyette, de csak teltek az évek. A Covid-járvány kitörése előtt közvetlenül egyik éjszaka megszületett a könyv vázlatának a gondolata, amit reggel leírtam és két hét alatt meglett a könyv is”

– fogalmazott. A könyv a szerző gyerekeinek, illetve elhunyt fiának idézeteivel van tele. Ez úgy lehetséges, hogy kicsi koruk óta szorgosan jegyzetelte az okfejtéseiket, beszélgetéseiket. Rendkívül érdekes, szinte megdöbbentő volt számára szembesülni azzal, hogy milyen párhuzamok vannak a fia elveszése miatt előtörő érzelmei és a gyerekkori naplóbejegyzések között, amikor a kisfiú 4-5 évesen elmondta gondolatait például a halálról.

„Olyan volt, mintha az én kérdéseimre megadná az a kicsi gyerek a válaszokat. Fantasztikus, de nagyon megrendítő is volt ezt megélni és a könyvet megírni. Tudomásul kellett azt is venni, hogy amint megjelent, elkezdte a saját útját járni és nekem az a dolgom, hogy erről beszéljek, ha kérdeznek”

– mondta. Az író arról is beszélt, hogy mivel eléggé megosztó személyiség, a vele, illetve a családjával történt tragédia nagyon jó lehetőség volt mások számára, hogy belerúgjanak. Úgy véli, az internetes kommenteléssel az a nagy baj, hogy az úgynevezett szólásszabadság jegyében bárki bármilyen sértő, aljas, fasiszta, gonosz véleményt, mondatot leírhat, és senki sem korlátozza. A műsorvezető úgy reagált, reméli, hogy a következő években erre is születik megoldás, hiszen a szóbeli kommunikációban megengedhetetlen az ilyen viselkedés.

Az est további részében szóba került Murinai Angéla hamarosan megjelenő könyve, az Anya szív is, amely szociológiai tanulmányhoz hasonlóan arról szól, mennyire nehéz szülőnek, anyának lenni.

„Korábban úgy képzeltem az életemet, hogy az, hogy gyerekem lesz, az életemnek egy szelete lesz, de kreatív ember lévén továbbra is tudok alkotni és mindenfélével foglalkozni. Ahogy teltek az évek, kiderült, hogy ez nem így van, az anyasággal egy csomó minden jár: cseléd vagy és rabszolga, kiszolgáló személyzet, miközben mindenki megkritizálhat, beléd rúghat, bűntudatot kelthet, nincs életed, elveszíted magad. Lassan kezdtem ezeket a gondolataimat megosztani a nyilvános térben, a blogomon, hogy ezekre a dolgokra senki nem készített fel. Érdekes volt látni, hogy milyen sok nő reagál hasonlóan, miközben mind nagyon szeretjük a gyerekeinket. A probléma azzal van, hogy mindaz, ami az anyaszerepet körülveszi, amit még rátolnak a nőkre, az bírhatatlan, abban tönkremegy nemcsak az anya, hanem a gyereke is”

– hangsúlyozta. A könyv megírása előtt néhány nap alatt 1700-an töltötték ki azt a kérdőívet, amelynek feldolgozásából született a kötet. Szavai szerint megrendítő volt olvasni a válaszokat, amelyeket a válaszadók adtak. Nagyon sok hasonló, visszatérő motívum volt, például a magány, a túlterheltség, a bűntudat, amiket ő maga is érez. Ezeket a válaszokat interjúkkal, egyéni történetekkel egészítette ki. Hangsúlyozta, minden eddigi írása mögött saját élmények, tapasztalatok vannak, nem elméleti tudás, valószínűleg ezért tudnak más nők is azonosulni vele.

Récsei Noémi néhány perc erejéig kitért a szerző Ich bin aus Ungarn, vagyis Magyarországról jövök című könnyed, szórakoztató könyvére is, amely fia, majd férje elvesztése után született, amikor két nagykamasz fiával Németországba költözött, mert Magyarországon kilátástalannak érezte a további életet. Vicces és kevésbé vicces történeteket ír le benne arról, milyen kimenni és megtapadni, új életet kezdeni egy idegen országban, környezetben.

A jelenleg készülő könyvének előzménye Murinai Angéla Tíz okom a haragra című korábbi könyve, amely az elsősorban nőket érintő társadalmi elvárásokról, hátrányos megkülönböztetésről szól. Könyvajánló ízelítőként az általa meghonosított patriarchális veszteség fogalmát írta körül.

„A patriarchális veszteség egy elhúzódó, mindennapos rombolás, ami a nemi szerepek előírásából adódik. Az, hogy a nő milyen döntéseket hozhat az életben és mit kap ezekért, hogy hogyan ítélik meg a magatartását, szavait, az érzéseit, az anyaságát, a házasságát csak azért, mert nő, illetve mit várnak el tőle. Az évek alatt mindez elvezethet oda, hogy a bujkáló fájdalmak, az elveszített önértékelés miatt, amit már a gyerekkorunkban elkezdenek nyirbálni, a nők sokszor meggondolják, mit mondjanak ki vagy milyen állásajánlatra jelentkezzenek. Bármilyen furcsa, patriarchális veszteségei a férfiaknak is vannak, ezért szeretném megírni a Tíz okom a haragra férfi változatát is”

– egészítette ki. A gondolatát azzal zárta, hogy miután felismerjük ezeket a veszteségeket, meg kell találnunk a saját megoldásainkat arra, hogy újraalkossuk és felépítsük magunkat. Ehhez igyekszik ötleteket, kapaszkodókat adni írásaival, előadásaival, hogy a hasonlóan érző nők érezzék, nincsenek egyedül a problémáikkal, érzéseikkel.