Gömörördöngős királyt választ

Hát újfent csak tollat ragadtunk, mi, Gömörördöngős lakosai, mert ugyan egyetlen alkalommal sem válaszolt még nekünk, mi azért továbbra is bizakodunk, hogy bokros teendői közepette egyszer csak leereszkedik a mezei polgárhoz is. Az a nap pedig piros betűkkel fog bevonulni községünk krónikájába!

Drága Elnök úr,

vegyes érzelmekkel tudatjuk Önnel, hogy akár nagy nap is lehetett volna december 5-e, amikor anyanemzetünk arról szavazott, hogy mi, a határon túlra szorítottak fiúnemzet vagyunk-e, vagy sem. Hát sem. Fel is horkantunk – mégpedig egy emberként – valamennyien, a Három Vidám Vasmacskához címzett ivó teljes törzsközönsége; mégpedig tekintet nélkül arra, hogy az ivó jobb, vagy bal oldalán terülünk-e el. Hát anya az ilyen?! – tettük fel a sarkalatos kérdést, és mert aránylag jó passzban voltunk, rögvest meg is válaszoltuk. Nem, nem, soha! – hangzik a válaszunk, ami alatt mindenki azt ért, amire szellemi képességei predesztinálják (már megint ezek az idegen szavak!). A szeretett kocsmánk bal oldalán elterülők annyira nem is bánták a dolgot, mert ha kitaszítottnak érzik magukat, egyszerűen eléneklik az Internacionálét, ami arról szól, hogy egyszer nekik is jobb lesz, és téma lezárva. De mi, az ivó jobb oldalán elterülők csak nem tudtuk megemészteni a kudarcot, végső elkeseredésünkben pedig, igazi európaiakhoz méltón angolul énekeltük el a sorsüldözöttek nótáját, hogy az egész civilizált világ megértse bánatunkat, imígyen: „Kamon maj dog, Bodri, pikap júr kemping vúd...!” (Az angolban kevésbé jártasak kedvéért azért eláruljuk, hogy a „Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat...” kezdetű nótáról van szó). Aztán sírva vigadtunk, mert az bennünk van, ahhoz nagyon értünk.

Aztán mint anyósba a vasvilla, nyilallt belénk a felismerés, hogy semmi sincs veszve, mert itt van nekünk Ön,

kedves Elnök úr,

aki megmentheti a helyzetet. Bogyó – polgári nevén Lakatos Andor polgártársunk –, aki a spanyol vigasz és hasonló dolgok nagy ismerője, egyszer csak megemberelte magát, és ezt a szózatot intézte a fejünkhöz (persze egy emberként): „Feleim, ne csüggedjünk! Hiszen most kezdődik életünk hátralévő része!” És bár nem tudtuk, mit akar ezzel mondani, éreztük, hogy kis közösségünk sorsfordulóhoz érkezett.

Mert mondja a Bogyó, hogy ha az anyanemzet így eltaszított bennünket magától, és gyakorlatilag sehová sem tartozunk, alapítsunk királyságot! ”Vivát, Rex Noster!” – kiáltottunk mi erre fel (megint csak 1 emberként), mert a történelmi filmekben is így szokás, és már mindegyikünk elképzelte magát, amint fehér lován végigkocog a falun, ám mondja a Bogyó, hogy egy királynak komoly követelményeknek kell megfelelnie. Úgy is, mint: nem lehet ki nem fizetett kontója a kocsmában, az anyanyelvén kívül bírnia kell legalább egy államnyelvet, jó, ha a hétköznapin kívül van egy protokollnadrágja is; pertuban kell lennie valamennyi alattvalójával, élete során bizonyíthatóan legalább három ízben távolabb kellett lennie Rimaszombatnál, nemesi ősökkel kell rendelkeznie, és így tovább. Mire mindet felsorolta, bele is szédültünk, és szinte kivétel nélkül mind lemondtunk erről a jó állásról. „Ezért – javasolta Bogyó – kérjük meg az Elnök urat, írjon ki soron kívüli választást a gömörördöngősi királyság üres trónjának betöltése céljából!”

Ezért, drága Elnök úr, mi most 1 emberként kérjük Önt, hogy írjon ki választásokat. Ha megteszi, ígérjük, hogy kitakarítjuk az urnánkat, melyben még mindig idősebb Bogyó földi maradványai vannak elhelyezve (mert, mint arról már tudósítottuk, a Bogyónak mindig flancolnia kell, az ő öregének nem is jó az anyaföld). Hát ehhez hasonló jókat kívánunk Önnek. Gömörördöngős lakosai nevében – Lőrincz de Adrián.

Utóirat: Csak jó magyar emberek jelentkezzenek! Szlota meg Belouszova névvel itt labdába nem rúg senki, bárhogy is szeretne!