Gerlice hangjai Bartók Bélát is megihlették

Pusztuló ipari műemlék áll Gerlice kisközség mellett, Gömör északi részén, Ratkósebes és Nagyrőce közelében.

Gerlice (Hrlica)

Több szempontból is érdekes ez a hely, ez a vidék, a Túroc patak forrásvidéke, részben a 19. századi ércbányászat, a házi posztókészítés miatt, részben pedig a magyar népzene felfedezése szempontjából, hiszen pont itt, a nyelvhatáron túl ismerte fel Bartók Béla 1904-ben a népzene, a népdal jelentőségét.

Apró falu a hegyek közt

Gerlice ma alig nyolcvan lakosú kisközség, a Túroc folyó forrásvidékének festőien szép helye. Már a 14. század végén lakott volt, pásztorok éltek itt. Azt minden korábbi, a vidékről készített felmérés, leírás megállapította róla, hogy bizony szegény vidék ez, szántóin a zab és árpa is alig terem meg, s lakói inkább fafeldolgozással, posztókészítéssel, bányászattal foglalkoztak. Az erős sodrású Túroc patakon szinte természetesen kínálkozott a lehetőség érczúzók, malmok, posztókallók telepítésére, az első katonai felmérés térképei szerint ilyen műszaki berendezés mintegy féltucatnyi is megtalálható volt Gerlice határában, a Ratkósebes felé vivő úton. Sajnos, mára már csupán egyetlen ilyen malom, annak is csak a romja dacol még az idővel, alig pár méterre a ratkósebesi út Gerlice felé induló leágazásánál. A bozót lassan benövi, a köveit mállasztja az időjárás, teteje beomlott. De még így, romjaiban is méltóságteljes, tekintélyt parancsoló. Egy 1930-ból származó adat szerint Štefan Mojžiš volt a molnára a malomnak, amelynek 2,5 méteres vízesése felső csapású malomkereket hajtott meg, a vízátfolyást másodpercenként 10 liternyire mérték, teljesítménye pedig valamivel több mint két lóerős volt. Egy ilyen malom bő 80 évvel ezelőtt még tisztes megélhetést adott a molnárjának.

Magyar hatás

A zenetörténet avatottjai közül néhányan azt állítják, hogy Bartók Béla népdal és népzene iránti érdeklődése éppen itt, Gerlicén alakult ki. Bartók 1904 augusztusában érkezett ide, magányra, feltöltődésre vágyva, alig egy évvel zeneművészeti főiskolai tanulmányainak befejezése, korábbi stájerországi, berlini utazásai és tanulmányútjai után. A gerlicepusztai Fischer-birtokon szállt meg mint fizetővendég, s kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 1904 novemberéig lakott itt. Napközben sokat komponált, majd pihenésképpen járta a vidéket. Itt fejezte be korábban elkezdett művét, a Zongoraötöst, itt alapozta meg a Rapszódiát, amit első érett kori nagy művének tart a zenetörténet. Természetesen érdekelte az itt élő nép kultúrája, néhány szlovák népdal dallamát, ekkor még szöveg nélkül, le is jegyezte, de igazi nagy hatást a Fischer-birtokon nyaraló minisztériumi főtanácsos, Nagy Molnár István erdélyi szolgálólánya, az énekes kedvű, jó hangú Dósa Lidi tett rá. Őt hallgatva, tőle is lejegyzett néhány dalt a zeneszerző, ezek közül kettő később be is került A magyar népdal című gyűjteménybe.

A zenetörténet szerint nagy a valószínűsége annak, hogy az őt Gerlicepusztán ért hatások, a szlovák népdalok, az erdélyi szolgálólány énekelte székely dallamok felkeltették érdeklődését a népi kultúra iránt, ezért a zeneszerző elkötelezett gyűjtője, lejegyzője, feldolgozója, megmentője lett ennek a kultúrának. Hogy járt-e Bartók a gerlicei vízimalomnál? Hogy hallotta-e a Túroc patak csobogását a mohos köveken, ezt nem tudni pontosan, csak feltételezni lehet. S ha igen, akkor abban is reménykedni lehet, hogy ez a festői szépségű, romantikus hely megihlette a magyar zene géniuszát. Bartók lényegében világhírűvé tette ezt a ma alig 80 lakosú, szinte elfeledett kisközséget, a Gerlicén hallott népdalok pedig szárnyakat adtak a zeneszerzőnek. Még az is meglehet, hogy egyszer emlékhelye lesz itt Bartóknak.