Fizetni kell a semmiért?

A bálványi közkút környezete nem éppen bizalomkeltőVas Gyula felvétele– Az ivóvizet a 2,5 kilométerre lévő keszegfalvai vagy az egy kilométerre található bálványi közkútról vagyunk kénytelenek hordani – panaszolta Trajzer András. – Bár ez utóbbi igen lepusztult állapotban van, körülötte mindig bokáig ér a sár, így inkább a távolabbi kútra járunk vízért. Ez természetesen jelentős kiadással jár, hiszen autóval kell hazaszállítani a vizet. Számításaim szerint négytagú családunkban évente körülbelül 1500 koronát tesz ki ez a költség. A Szőlősön lakók már többször kérték a község vezetését, hogy találjon megoldást a tanya megfelelő vízellátására. Még 1997-ben petíciót intéztek az önkormányzathoz, amelyben a gáz- és vízvezeték kiépítését, valamint a közvilágítás megoldását kérték. A képviselők tudomásul vették beadványukat, és ígéretet tettek, hogy a község anyagi lehetőségeihez mérten orvosolják a problémát. Ám azóta sem történt egyik ügyben sem előrelépés. Az ok természetesen a pénzhiány.

– Mi ezt részben meg is értjük, hiszen többmilliós beruházásról lenne szó, de féltjük a gyerekeinket attól, hogy összeszednek valami fertőzést ettől a víztől – mondta panaszosunk. – Vizünk amellett, hogy gusztustalan, az egészségre is káros, sem mikrobiológiailag, sem egyéb szempontból nem felel meg a higiéniai előírásoknak. Az elemzések során kiderült, hogy hatvanszor több vasat, közel hússzor több mangánt tartalmaz a megengedettnél.

A 369/90-es számú, a községi rendezésről szóló törvény értelmében a község köteles a lakosok részére biztosítani az ivóvizet, a közvilágítást, a szemételhordást stb. A szőlősiek ezekből a szolgáltatásokból szinte semmit nem kapnak. Trajzer András ezért úgy döntött, hogy tiltakozásul polgári engedetlenséghez folyamodik, és nem fizeti be a községi adókat. Előzőleg még – a többi szőlősivel együtt, akiknek ugyancsak a nyilvános kutakról kell hordaniuk az ivóvizet, mivel egyetlen, egészségügyi szempontból megfelelő vizű kút sincs a tanyán – arra kérte a képviselőket, méltányolják a helyzetet, és mentesítsék őket az adófizetéstől. Vagy ha ezt a törvények nem teszik lehetővé, akkor más formában, mondjuk segélyként utalja vissza számukra a község a befizetett pénzt, az ivóvíz bebiztosításával összefüggő költségeik enyhítéseként. Ezt a javaslatukat azonban a testület egy emberként elutasította.

– Kérdem én, mit kapunk mi, szőlősiek adóink fejében a községtől? – tette fel a kérdést Trajzer úr. – Egyáltalán semmit. Az elmaradt adót bezzeg kamatostul behajtotta rajtam a községi hivatal, a késedelmi kamatokkal együtt az eredeti összeg többszörösét, összesen 3776 koronát vontak le a fizetésemből. Ennek ellenére az idén sem fizettem be az adókat. Mi több, az előzőekhez 2002-ben hozzájött még a szemétszállítási díj is, ami családunk esetében 360 korona évente. Nem nagy összeg, de ha a semmiért kell kifizetni, akkor igen. Szőlősről ugyanis nem hordják el a szemetet, konténert sem helyezett itt el a község. A műanyag-, papír- és fémhulladékot én adom be Gútán a szemétgyűjtőbe, van, amit eltüzelünk vagy megetetünk az állatokkal. Olyan hulladék nincs, amit a község hordana el tőlünk, ennek ellenére fizetésre akar kötelezni.

Panaszosunk az ügyben a környezetvédelmi minisztériumhoz fordult, és Peter Gallovičtól, a tárca hulladékgazdálkodási osztályának vezetőjétől a következő állásfoglalást kapta: „Mivel az illeték megállapításakor a községnek a kommunálishulladék-gazdálkodással összefüggő valós költségeiből kell kiindulnia, nem fordulhatna elő, hogy a községnek olyan személytől származzon bevétele, akivel kapcsolatban nincs költsége. Tehát nem helyes, ha a község olyan szolgáltatásért ró ki helyi illetéket, amelyet nem végez el.”

Trajzer András szerint ez világos állásfoglalás, amit eljuttatott a községi hivatalba is, és ezzel a maga részéről lezártnak tekinti a szemétdíj ügyét. – Tisztában vagyok azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet kiépíteni a vízvezetéket, bár a probléma nem újkeletű és talán az elmúlt hat évben már lehetett volna rá megoldást találni. Azt azonban joggal elvártuk volna a község vezetésétől, hogy méltányosságból engedje el az adókat vagy járuljon hozzá pluszköltségeink fedezéséhez. Ehelyett büntetést rótt ki ránk és újabb végrehajtással fenyeget. Ez az, amit leginkább fájlalok a többi lakóval együtt – zárta a beszélgetést Trajzer úr.

– Keszegfalván az éves szemétdíj összege a háztartásban élők számának függvényében változik: egyfős háztartás esetében 240 korona, négyfős család esetében pedig 800 korona. Ezzel szemben a szőlősiektől csak 90 koronát kérünk személyenként, vagyis alig valamivel többet, mint a törvényileg megszabott 80 koronás minimális összeg – mondta Toma Tibor polgármester. – Községünkben megoldottuk az osztályozott hulladékgyűjtést, havonta egyszer begyűjtjük a vasat, a műanyagot, az üveget és a papírt, sőt az akkumulátorokat is, és csak a háztartási hulladék kerül a kukákba. A különböző nagyságú kukákat, amelyeket kéthetente ürítünk, a lakók bérlik a községtől. Való igaz, hogy Szőlősre és a másik tanyarészre, Hlohótra nem tud kimenni a szemétgyűjtő kocsi, mert egyszerűen nem tud ott megfordulni. Ezért azt a megoldást választottuk, hogy időnként traktor gyűjti be a kukákat és hozza be azokat ürítésre, csakúgy mint az osztályozott hulladékot. Trajzeréknak sem kellene Gútára beszállítani a szeparált hulladékot, mi is elhoznánk tőlük, mint ahogyan a kukát is kiürítenénk, de ők nem is igényeltek kukát. A szemétdíjat azonban a törvény értelmében be kell szednünk.

A másik probléma, a vízvezeték kiépítésének kérdése, a polgármester szerint egyértelműen pénzkérdés. Keszegfalvához közigazgatásilag több tanya is tartozik, így a község egyik határától a másikig több mint 10 kilométer a távolság. Szőlősig kb. 2,7 kilométer, Hlohótig 6 kilométer hosszú vízvezetéket kellene kiépíteni. – Nemrégiben fejeztünk be egy 670 m-es vízvezeték-szakasz építését a községben, ami közel 370 ezer koronát emésztett fel – folytatta Toma Tibor. – Hiába kérvényeztük, sem a földművelésügyi, sem a környezetvédelmi minisztériumtól nem kaptunk támogatást, ezért önerőből kellett finanszírozni a beruházást. Néhány éve már készült egy tanulmányterv a szőlősi és a hlohóti rész közművesítésére is, de megvalósítására egyelőre nincs pénz. A 2004-es költségvetés-tervezetben sem szerepel ez a beruházás.

A polgármester szerint a község azáltal, hogy két közkútja is van – Bálvány ugyanis szintén Keszegfalvához tartozik –, teljesíti a törvényi előírásokat, ráadásul onnan ingyen juthatnak ivóvízhez a lakosok. Trajzeréknak ezenkívül egy víztisztító berendezést is biztosítottak, amely azonban Trajzer úr szerint vízlágyításra szolgál, és nem a káros anyagok kiszűrésére. – Szomorú, hogy a 21. század elején többeknek még mindig közkútról kell hordaniuk az ivóvizet, de egyelőre többet nem tehetünk. A község 2015-ig szóló fejlesztési terve számol mind a gáz-, mind a vízvezeték bővítésével, a meglévő rendszer felújításával és a csatornahálózat kiépítésével is, de hogy ebből mit tudunk megvalósítani, az egyértelműen az anyagiakon múlik. Mindebbe viszont nem lehet belekeverni a lakosság által fizetendő adók problémáját, mert azokat törvények szabályozzák” – tette hozzá Toma Tibor.