Fiatalokat vonnának be a munkába

Az elmúlt évben a bécsi már a második találkozó volt, tavasszal Poznanban került sor egy értekezletre. A mi megyénket hárman képviseltük. A közgyűlés egyik napirendi pontja az új elnökség megválasztása volt. Az új elnök Trieszt polgármestere lett. Emellett hangsúlyosan jelent meg az értekezleten EU új alkotmánya is. A legtöbb vita ezzel kapcsolatban arról folyt, hogy az alkotmányban megfogalmazottakat hogyan lehet majd a gyakorlatban megvalósítani és érvényesíteni. Szóba került továbbá az is, hogyan lehetne minél több fiatalt bevonni a regionális politizálásba. Az új elnök ugyanakkor egy megfontolandó témát vetett fel: javasolta, dolgozzunk ki egy olyan, az egész EU területén érvényes jogszabálytervezetet, melynek értelmében az Unió valamennyi tagállamában az összes állampolgárt azonos minőségű egészségügyi ellátás illetné meg.

Ami pedig a régiókat illeti, ennek a szervezetnek azért kell mindent elkövetnie, hogy az EU öszszes régiója egyenlő esélyeket kapjon. Úgy gondoljuk, minden régióban azonos szintű és természetesen megfizethető szolgáltatásokat kellene kapniuk a lakosoknak. Abban valamennyien egyetértettünk, hogy az egyes régiók közötti óriási különbségeket mielőbb fel kell számolni, egyúttal nagy hangsúlyt kapott az a nézet is – melyet magam is osztok – hogy a különféle uniós támogatásokat elsősorban nem az államnak, hanem a régióknak kellene megkapniuk a szubszidiaritás elve alapján. Leginkább ugyanis az adott térségben élő emberek tudják megítélni, hogy mire is van szükségük, nem pedig a minisztériumi hivatalnokok. Szlovákia példáján keresztül mutattam rá, hogy az országba érkező támogatások túlnyomó része Pozsonyba és környékére irányul, az ország többi része jóformán hozzá sem jut nagyobb támogatásokhoz. Ugyancsak szóba hoztam, hogy Szlovákia keleti és középső térségeit nagyon hátrányosan érintette az 1997-ben végrehajtott, és azóta sem korrigált közigazgatási átszervezés is. Itthon unalomig ismételgetjük negatív példaként a Nagyrőcei járást, mégsincs felelős ember, aki foglalkozna azokkal a hátrányos megkülönböztetésekkel, melyek ebből kifolyólag érik az itteni lakosságot. Érdekes és tanulságos volt a francia küldöttek véleménye a tömegközlekedéssel kapcsolatban. A világ egyik legfejlettebb országában, ahol igencsak régtől építik a kapitalizmust, az a vélemény, hogy az utasszállításnak, a tömegközlekedésnek állami kézben kell maradnia. Amennyiben ugyanis a fuvarozási vállalatokat magánosítják, úgy azok első dolga lesz a veszteséges járatok megszüntetése. Ez pedig elsősorban megint a hátrányos helyzetű térségeket sújtja hatványozottan. A franciák véleménye az, hogy az államnak bizonyos területeken, ágazatokban szolidaritást kell vállalnia polgáraival.

Ön melyik bizottságban dolgozott?

Az egyes bizottságok a tárgyalás nyelve, illetve a földrajzi elhelyezkedés alapján alakultak, s ezekben főleg gazdasági, valamint oktatási kérdésekkel foglalkoztak. Én a magyar bizottság munkájában vettem részt, itt elsősorban a vidéki iskolarendszeren volt a fő hangsúly. Szóba került a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásának szükségessége az óvodától az egyetemig. A második napon megfogalmaztuk az e témával kapcsolatos ajánlásainkat. Ami számunkra, magyarok számára meglepő volt, hogy az iskolaügyi bizottság megbeszélésére és a nevezett bizottság angol elnökével megtartott találkozóra csak a magyar bizottság tagjai mentek el. ĺgy a záró nyilatkozatba csak az angol és a magyar bizottságok ajánlásai kerültek be. A többi bizottság elsősorban gazdasági kérdésekkel, a közlekedéssel, szállítással és az egészségüggyel foglalkoztak. Sajnos észrevételeink nem kerültek be a nyilatkozatba olyan határozottan, mint ahogy azt mi szerettük volna. Úgy láttuk, a legfőbb ok az volt, hogy a nyugat-európai emberek nem is értik a mi – nemzeti kisebbségek – ez irányú problémáit.

Mely pontokban tértek el leginkább az álláspontok?

Szerintem a legfőbb gond az, hogy másként értékelik a „nemzeti kisebbség” fogalmát. Nem értik a kisebbségi létből fakadó nehézségeket, s ezért e kérdésekbe nem is igen akartak elmerülni. Náluk talán másként merülnek fel ezek a problémák. El tudom képzelni, hogy azért például az angoloknál elég gyakori beszédtéma lehet az angol–ír viszony, de valahogy erről nem szívesen beszélnek. Mi szerettük volna elérni, hogy az új tagállamokkal, valamint a közeljövőben belépő államokkal folytatott megbeszéléseken a kisebbségi oktatásügy nagyobb hangsúlylyal jelenjen meg, ez a kérdés azonban ilyen egyértelműen nem, csak utalás formájában került be a zárónyilatkozatba. Bizottságunkban megegyeztünk, hogy támogatókat kell szereznünk más bizottságokban is, és a kérdést természetesen továbbra is terítéken kívánjuk tartani.

Szóba került-e az európai kis nyelvek kérdése? Egyáltalán hogyan viszonyultak ehhez a kérdéshez?

Az Európai Unióba bekerülő államok nyelve az Unió hivatalos nyelvévé válik. Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy a svéd küldött svédül, a magyar küldött magyarul beszélt, s ez a konferencián a világ legtermészetesebb dolgának tűnt. Az önálló állammal nem rendelkező népek, etnikumok nyelvének kérdésével azonban nem foglalkozott a konferencia.