Elhunyt M. Nagy László fotóművész, fotóriporter
2022. február 25. 11:34
Az utolsó pillanatig dolgozott. Mert szorgalmas volt, mert szerette az életet – elsősorban a természetet és az öregeket. Meghatározó felvétele is egy idős asszonyról készült, aki az ő kérésére állt a fényképezőgép elé, amikor előhívta a képet, úgy érezte, szeretett nagymamájának arca köszön vissza róla. Legszívesebben szociofotókat készített, kiállításai anyagát ezekből állította össze. Később haikukat is írt, ezekkel egészítette ki a fényképeket, és megfelelő zenei aláfestéssel, gondosan összeválogatott fényképek sorozatából diaporámákat készített. Mindig mindenütt nyitott szemmel járt. Ifjú korában kezdett a fotózás, a pillanat megörökítése iránt érdeklődni, olyan hévvel, hogy csekélyke, 18.50 csehszlovák fizetéséből inasként megtakarította az összeget első fényképezőgépére, kamrájukat rendezte be fotóműhelynek, a napon hívta elő a negatívokat.
A Nő, majd a Štart és a Šport című hetilapokban dolgozott. E két utóbbiban azért, mert imádta a sportot, ő maga sem volt rest, még akkor is naponta futott a hegyekben, amikor Helembára költöztek a feleségével, hogy elvonuljanak a világ zajától. Esti tagozaton érettségizett Pozsonyban, Olomoucban szerzett szakérettségit, és rendszeresen részt vett a fotósoknak szervezett tanfolyamokon. Talán nincs is olyan magyarlakta falu, ahol ne fordult volna meg.
Utoljára az Ipoly-híd építését örökítette meg.
2019. március 15-én a szlovákiai magyarság kulturális örökségének megőrzését szolgáló munkájáért Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át Áder János magyar államfőtől.
Február 24-én végleg kiesett kezéből a mindent jelentő fényképezőgépe.
Nyugodjék békében.
(ú)
Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Legfrissebb cikkek
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.