Falu a termálforrások fölött

Az idegenforgalmat nem lenne szabad csupán a Tátra felé terelni – véli a polgármesterA szerző felvételeiAz első írásos emléket 1256-ból találjuk ahol a falut terra Werth néven említik s a Vág menti Bana várához sorolják, Sebrit német lovagnak IV. Béla királyunk adományozza. A község 1268-tól a komáromi vár tartozéka. Épen megmaradt a Pyber család által a 18. század első felében építtetett reneszánsz-barokk stílusú kéttornyú kastélya. Életének utolsó szakaszában itt élt és itt halt meg Baróti Szabó Dávid piarista pap, költő, az első magyar irodalmi folyóirat, a kassai Magyar Museum egyik alapítója. Az ő tiszteletére Dunaradvány és Virt a Hídverő községekkel együtt évente megrendezi a Baróti Szabó Dávid Napokat. A faluban 305 ember lakik, a népszámlálási adatok szerint a lakosság 71 %-a magyar, 28 %-a szlovák, a maradék 10 % megoszlik egy-egy lengyel és cseh lakos között. A község 1990-től önálló, korábban Dunaradvány közigazgatási egysége alá tartozott.

Kovács János polgármester elmondása szerint, ha korábban közigazgatásilag nem is volt önálló község Virt, azért a virti emberek soha nem tartották magukat Dunaradványhoz tartozónak, önbecsülésük alapján büszkék voltak arra, hogy virtieknek tekinthetik magukat. A község területén három termálkút található, ezek közül kettőt a pozsonyi Közgazdasági Egyetem üdülőközpontjában üzemeltetnek, egynek vize pedig, mely összetételében és gyógyhatásában is azonos a pathi fürdőjével, szabadon, az öreg Zsitvába csordogál. Erre a természeti kincsre lehetne alapozni a község jövőjét – véli a polgármester, hiszen az oly sokat emlegetett vidéki turizmushoz itt szinte minden megtalálható. A 26 fokos termálvízforrások mellett a falu alatt húzódik a régi Zsitva-meder, ahol a horgászat mellett lehetőség nyílna számos egyéb vízi sport űzésére is. A gondot a tó eliszaposodása jelenti. A 90-es évek elején a szomszédos Marcelháza községgel együtt kidolgoztattak egy tervezetet a meder megtisztítására, akkor negyvenmillió koronás költségvetést állapítottak meg a szakemberek, ma ez valószínűleg a dupláját is meghaladja, de valószínűleg megérné a beruházást, mert a rendezett és tiszta vizű Zsitva-torkolat rengeteg embert vonzana itthonról és külföldről egyaránt. Különösen most lenne érdemes előszedni a tervezeteket, amikor a Mária Valéria híd újjáépítése karnyújtásnyi közelségbe hozta Budapestet is. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a község közigazgatási övezetében két nyaralótelepet is találunk, az egyiket a Zsitva partján, a másikat pedig a Cinkót-hegyen, telepített szőlővel és borházakkal. Mivel a község infrastrukturálisan gyakorlatilag rendezett, a közeljövő feladatának a turizmus beindítását és az ide vonatkozó feltételek kialakítását kell tekinteni. Ha ez a lehetőség kimarad, a község a hanyatlás útjára lép, mert a faluban munkalehetőség nincs. Máig nagyon sok fiatal éppen munka után költözött el a faluból, jelenleg a falu lakosságának mintegy a harmada nyugdíjaskorú. Ahhoz viszont, hogy a tervek ne csupán ábrándok maradjanak, több feltétel egybeesésére lenne szükség. Ezek közül a legfontosabbnak a polgármester a községekbe visszakerülő adók kulcsát tartja, mivel a jelenlegi adókulcs szerint a községek túlnyomó többsége csak vegetál, fejlesztésre alig gondolhat. A másik nagyon fontos dolog a vállalkozók támogatása lenne, hiszen egy ilyen méretű beruházást, mint például a Virti tó medrének megtisztítása nem képzelhetünk el kormánytámogatás vagy nagyon kedvező hitel nélkül. A harmadik alapvető feltétel az információk továbbítása, mely megismertetné a világot ezzel a régióval és a régión belül a Virt községben fellelhető lehetőségekkel.

Példaként a polgármester az immáron 20. alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi borversenyt hozza fel, mely esemény messze földről Virtre csalogatja a borászokat, de azokat az ínyenceket is, akik csak érdeklődőként látogatnak el a faluba. A következő borversenyt a község szülöttjéről Reviczky Tamásról nevezik el, akiről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy az állami jogtanácsosi tisztségei mellett ő volt Baranyai János tábornoknak, I. Lipót császár és magyar király szárazföldi csapatai fővezérének jogtanácsosa is, valamint a teljes déli Pálffy-birtok jogi képviselője.

Feltétlenül meg kell említeni a pozsonyi Közgazdasági Egyetem és a falu között kialakított kapcsolatot, amelyet korábban a hidegháborús viszonyok jellemeztek, tudatosan szított nemzetiségi felhangokkal. Mára ezek a problémák közmegelégedésre megoldódtak, ami a polgármester szerint többek között abból a szempontból is fontos, hogy nem mindegy, milyen képet alkotnak meg a régióról az ide látogató hazai és külföldi közgazdászok, vagy az egyetem hallgatói.

A faluban óvoda még működik, az iskola 1977-ben szűnt meg, azóta az iskoláskorú gyerekek Dunaradványra, Dunamocsra vagy Marcelházára járnak. Az iskola hiánya természetesen tetten érhető mind a közéletben, mind a kulturális életben, de a sport területén is. Szórakozási lehetőség a faluban gyakorlatilag nincs, a hitéletet és az egyházi szertartásokat Heriban László marcelházi plébános szolgáltatja a zömében katolikus faluban.

A természeti kincsekre lehetne alapozni a község jövőjét Kovács János szerint nem csupán az ő falujában, de a környék legtöbb településén s tudatosan züllesztették le a mezőgazdaságot, ami olyan szintű munkanélküliséget eredményezett a régióban, amit az elmúlt század nagy gazdasági válságával is csak negatív értelemben lehet összevetni. A mostani támogatási rendszer mellett a megújulásra nem lát esélyt, elsősorban azért nem, mert a déli vonal megmentésére szlovák részről nincs kellő politikai akarat. Nem kizárható az sem – mondja –, hogy a nevesítetlen földek nem itt született gazdák vagy a községek kezelésébe kerülnek, aminek következményeit nagyon nehéz lenne előre látni, de az, hogy nem kedvezne az itt élő embereknek, kézenfekvő, tehát az elszegényedés tovább folytatódhat. A Bős és Nagymaros közötti építkezések már megbontották a táj eredeti egységét, de ami megmaradt, azt meg kell menteni, mert ha nem így cselekszünk, akkor magunk ellen vétkezünk. Az idegenforgalmat nem lenne szabad csupán a Tátra felé terelni, hiszen olyan termálvizek fölé, amilyen most Virten a tóba csordogál, máshol felelősen gondolkodók városokat, üdülőközpontokat emeltek. A polgármester csak abban bízik, hogy az esetleges uniós csatlakozás a regionális együttműködésnek azt a formáját is megteremti, amely független országhatároktól és nemzetiségi megítéléstől. Ebben az esetben a természeti adottságok, a táj, a vizek és az emberi magatartás vonzóvá teheti ezt a régiót, amely jelenleg csak a túlélésre rendezkedhet be.