Fafaragók találkozója

A művészek két hét alatt közösen készítették el a hét vezér szobrát, melyet augusztus 6-án lepleznek le ünnepélyesen Kovácsvágás újonnan kialakított főterén. Nagykövesd magyarországi testvértelepülésén már a tábor ideje alatt is tartottak egy szoboravatót, ekkor a szlovéniai Srečko Ornik Tisztelet a vincellérnek című alkotását állították fel. Ez a szobor a múlt évi alkotótábor ideje alatt készült. A mostani összejövetelen a fafaragók Fresch’ Ottó szakmai irányításával dolgoztak – neki már áll egy köztéri szobra Nagykövesden. A múlt éven a csetfalvai Gergely Istvánnal együtt készítették el A katona szobrát, melyet az ország uniós csatlakozásának alkalmából rendezett ünnepségek keretében, az Európa parkban helyeztek el. Pallér Attila, a Bodrogköz Kultúrájáért Társulás elnöke elmondta, a táborban az alkotók még két további szobrot is elkészítettek. Az egyik biztosan Aranyosapátiba kerül, a másik elhelyezéséről a közeljövőben döntenek majd. Pallér úr azt is megjegyezte, hogy a táborban dolgozó művészek egyike sem kért pénzt a munkájáért.

A kulturális programok szervezője, Stefán János felhívta a figyelmemet arra, hogy a táborban több nem magyar származású, külföldi művész is dolgozik. A hét vezér szobra közül hármat például szlovén szobrászok faragnak. „Szívesen jöttem ide, mert úgy érzem, ez egy magas szakmai színvonalú rendezvény – mondta Srečko Ornik. – Most épp egy szoborcsoporton dolgozunk, amely úgy tudom, híres magyar történelmi személyiségeket ábrázol. Ez a munka lehetőséget ad arra, hogy kölcsönösen megismerjük egymás kulktúráját, és hogy közösen dolgozzunk.”

Gergely Istvánt is nagy munkában találtam. „Amikor idejövet megláttam a kövesdi várat, szinte úgy éreztem, mintha az én kis fatornyos Csetfalvámra érkeznék. Régebben több alkotás megszületésénél segédkeztem, ám ez a mostani lesz az első önálló alkotásom.” István azt is elmondta, a szlovének elképesztően ügyesek, mesterien bánnak a fával. Ha valamelyik sajátosan magyar motívumot kell megfaragni, a művészek megfogadják a hazaiak tanácsait. Közös nyelv híján, kézzel-lábbal mutogatva is megértik egymást. A budapesti Fresch’ Ottó nemcsak a munkálatokat irányította, hanem faragott is. „Számomra a határon túli magyarság mindig elsőbbséget élvez – mondta. – Ezért is jöttem újra ide. Az egyik műtétem után az orvosom nem engedett dolgozni, ám én nem nyugodhattam, jobb híján 10–12 centiméteres szobrokat farigcsáltam. Most arra kértem a fafaragókat, próbáljanak meg ezeknek a vázlatoknak az alapján dolgozni. Persze mindenki beleviszi a saját egyéniségét, hisz az alkotások alá nem csak az én nevem kerül majd.”

Magyarország egyetlen pipafaragója épp Töhötöm szobrán dolgozott. A hetvenéves Békés Mihály rendkívül örült annak, hogy épp e tábor ideje alatt készíti el első, önálló köztéri szobrát. „Ezzel az alkotással azt is be szeretném bizonyítani, hogy így, hetvenévesen még képes az ember alkotni, és értelmes dolgokkal tölteni el az idejét.” Pallér Attilla elmondta, jövőre, ha alkalmuk nyílik rá, újra megrendezik a tábort. Annak örülnének leginkább, ha hagyománnyá válna a rendezvény, és az Ilona-Alkotóház kertjében, valamint a hazai és magyarországi településeken évről évre egyre több itt készült alkotás állna.